Az idei tanévben számos új sportolási lehetőséggel rukkoltak elő sportösztöndíjasaink. Ezúttal a modern jazztánc világába kalauzolunk el Titeket, melyet Wéber Edina indított el térhódító útjára…
Az idei tanévben számos új sportolási lehetőséggel rukkoltak elő sportösztöndíjasaink. Ezúttal a modern jazztánc világába kalauzolunk el Titeket, melyet Wéber Edina indított el térhódító útjára. A klasszikus baletten alapuló mozgásforma elsősorban a koncentrációt és az önbizalmat fejleszti, ugyanakkor az egyensúlyérzék és a tartásjavítás is fontos szerephez jut. A kurzus jelenleg kezdő szinten zajlik, így bárki jelentkezhet, aki egy kis kihívásra vágyik.
Wéber Edina már tizenhat éve táncol. Repertoárja meglehetősen sokszínű, kipróbálta többek között az akrobatikus rock and rollt, a latin-, illetve a disco táncokat, és a klasszikus balettet is. Végül a moderntánc mellett állapodott meg, mely valójában a „gyermeknyelvből” jól ismert jazzbalett komolyabb változata. Órái igen változatosak, a rövid bemelegítést általában erősítő és nyújtó gyakorlatok követik. Kiemelt hangsúlyt kap a technikai alapozás. A legfontosabb elemeket folyamatosan ismétlődő gyakorlatok segítségével memorizálják a résztvevők. Levezetésképp a csoport mini koreográfiákat tanul be.
A moderntáncon belül számos technika elkülöníthető, a kurzuson leginkább a Graham-, a Limón- és a jazztechnikákat sajátíthatják el a látogatók. A lényeg a mozgás folyamatossága, a gravitáció és a test kapcsolatának megélése, vagy ahogy Edina mondaná: „A körülöttünk lévő erők használata”. Mindez a gördülésekben, zuhanásokban és lengetésekben is megmutatkozik. Ez egy olyan kommunikációs csatorna, mely a legmélyebb érzelmek kifejezésére is alkalmas. Az egyébként hivatásos tánctanárnak készülő Wéber Edina elismeri, hogy ez egy igen összetett és nehéz műfaj, de semmiképpen sem szabad tőle megijedni. „Nem az a fontos, hogy első próbálkozásra tökéletesen csináld, hanem hogy TÖREKEDJ a tökéletesre! – épp ettől olyan nehéz”.
Bár a modern jazztánc egyetemünkön még gyerekcipőben jár, sportösztöndíjas hallgatónk a távolabbi célkitűzésekről is szót ejtett. Mivel tanítványai rohamosan fejlődnek, szeretne létrehozni egy fellépő csoportot, mely a hastáncosokhoz, valamint a cheerleaderekhez hasonlóan az egyes sportrendezvényeken szórakoztatná a közönséget. Természetesen azokat is szeretettel várják, akiknek nincsenek nagyratörő vágyaik, csupán egy jót szeretnének mozogni.
Én már kipróbáltam. Otthon, egyedül, hogy még véletlenül se lásson senki. Mielőtt elmentem volna az edzésre, nem hittem, hogy ennek bármi értelme is lehet. Egyszerűen nehezemre esett sportként tekinteni rá. Harminc lány vonaglik a földön, na és? – gondoltam. De mikor láttam a szenvedést, az erőlködést, a küzdelmet, kissé elbizonytalanodtam. Nem bírják? Ez tényleg ennyire fáj? Akkor már biztos voltam benne, hogy otthon az első dolgom lesz nekiveselkedni a gyakorlatoknak, hogy személyesen is megtapasztaljam, vajon mitől olyan rettentően megerőltetők? A bemelegítésnél még nagyokat viháncoltam, de mikor a komolyabb feladatok következtek, rögtön az arcomra fagyott a mosoly. Harminc perc elteltével már minden bajom volt. Fájt, húzódott, görcsölt. Akkor már sajnáltam, hogy nem az edzésen próbáltam ki mindezt, hiszen ott a lányok folyamatosan segítik egymást. Jól esett volna, ha van mellettem valaki, aki ugyanúgy kínlódik, vagy éppen bíztat, és elhiteti velem, hogy én is végig bírom csinálni. Egy olyasvalaki, mint Wéber Edina.
Szóval lányok, hajrá. Ha tele vagytok fölösleges energiával, vagy éppen levezetnétek a napi stresszt, akkor ez tényleg nektek való. Bármikor be lehet kapcsolódni, hiszen a feladatok ismétlődnek, így bárki fel tudja venni a ritmust. És amit garantálni tudok, az a profi segítség, a jó hangulat, és az ipari mennyiségű izomláz.
