5vös5: „Minden évben van, aki halálra ver.”

A 12 éves 5vös5 km történetéről, sikeréről és céljáról, személyes élményekről, emlékekről és a jövőbeli feladatokról beszélgettünk a verseny kiötlőjével és első szervezőjével.

Horváth Ákos az ELTE Atomfizikai Tanszékének docense nem csak ötletgazdája az ELTE-s futóversenynek, örökös tagja  a sokszor évente változó szervezőgárdának, és a név futóként is kötelezi – legújabban rekorddöntésre. Tanítványai komolyan készülhetnek a szeptember végi eseményre, hogy a közelében loholhassanak.

Mi volt a verseny apropója, célja a kezdetekben?

A meghonosítás és hogy legyen egy 5 km-es verseny. Ez a táv nekem hiányzott a versenyszervezési spektrumból. Illetve fontos volt, hogy minél több egyetemista fusson, hogy a tömegsport irányába megmozgassuk a diákokat. Erre addig nem volt példa. A cél tehát ezeknek az űröknek a kitöltése volt. Abban az időben létezett egyetemi sportbizottság, amelyben a karok képviselői is részt vállaltak. A dékán, Benczúr András, engem jelölt ki a kar sportképviselőjének. Gondoltam, hogy ennek apropóján csinálok is valamit. Szerveztünk először egy lépcsőfutóversenyt, a TáTK HÖK-től a 8. emeletre kellett felfutni. Én akkor elég jó formában voltam, azt hiszem, az 5.-ig bírtam… Többször nem merték felvállalni a lépcsőfutás lebonyolítását. De még hátha valakiben kicsírázik az ötlet és megcsinálja! Nagyon szerették az emberek, buli volt. A Tarka Birka Büfé jóvoltából a 30 indulóból az első 20 kapott is valamit. Olyan volt ez, mint az 5vös5-ön a póló és a tombola. A cél az volt akkor is, most is, hogy mindenki kapjon valamit.

Ezek a célok tehát megvalósultak.

Igen. A szervezés folyamatossága ugyan nem mindig biztosított, egy ideje már a HÖK és a hallgatók szervezik a versenyt, így adódnak olykor gödrök, hullámvölgyek. Bár ezek csak arra adnak lehetőséget, hogy a következő félévében aztán újra nagyon jól megszervezzük. Ezek a hullámvölgyek persze szakadékok lennének a BEAC, ELTE HÖK, ELTE-BEAC Polythlon Klub és annak vezetője Székely Mózes, tehát a szükséges sportbázis nélkül.

Milyen szerepet vállalsz manapság a szervezésben?

Ahogy az igény alakul. Eleinte én szerveztem az ügyet, a további szervezőket, önkénteseket is én hoztam, az óráimon hirdettem a lehetőséget. Most a HÖK intézi ezt is. Egy idő után már szerettem volna indulni is, és egyre nagyobb részt vállaltak mások. Például a korábbi hagyományokra építő Hegedűs Endre és Szabó Judit, akik a verseny kánaánjának elérkezését jelentették. De továbbra is vannak hagyományos feladatok, amiket elvállalok, például a rajtszámok készítése, és mindig elmondom a véleményem az aktuális szervezőgárdának.

Összevetve a legelső és a legutóbbi 5vös5-öt, hová fejlődött a rendezvény? Mi a legnagyobb sikerélmény?

A legelső verseny elég jól sikerült. Kinézetre majdhogynem ugyanaz volt, mint most. Most van mellette LEN, több az induló, kezdetben 100 volt, most több mint 300 fő jön el. Fejlemény, hogy van egy törzsgárda, tombola, Nike futóbusz és chipes időmérés. Régen írták a számértéket, az egyik diktálta, a másik leírta, a harmadik meg a rajtszámok sorrendjét jegyezte le. A technológia mindenképpen fejlődött, és nem nagy költséggel. Ez egy nagyon nagy lépés. Flottabb az egész. Ezek hatására is most azt várjuk, hogy a beszervezett karok mennyisége nőni fog.

Vannak tanszékek, ahonnan folyamatos a magas részvételi arány. E tanszékek között -Biokémiai, Térképtudományi, Biológiai Fizika, Atomfizikai Tanszék – évről-évre nagy küzdelem zajlik. De mi a helyzet más karokkal, egyetemekkel? Van értelme a bővítésen gondolkodni?

Értelme van, csak egyelőre nem sikerült. Van pozitív példa is, ilyen a Biokémiai Tanszék, ahonnan olyan emberek is eljöttek futni, akik egyébként dohányoznak, de azért a tanszék érdekében lefutották a távot. Meg kell mondanom, van a sportnak nem csak személyiségfejlesztő, de közösségformáló ereje is. Mivel az 5vös5-öt a TTK szervezi, így mindig is TTK-s dolog marad. Vannak azonban olyan lépések, amelyek sosem lettek meglépve, például, hogy a Budapesti Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség felvegye versenyünket a naptárába. Ekkor érné el igazi küldetését az 5vös5. Többen lennének, több egyetemről. Egy nagy buli lenne az egész, sok-sok lehetőséggel. Az eredeti célok kipipálódtak ugyan, de mindezekből azt is látni kell, hogy lehet még fejlődni.

Futóként kötelező program számodra az 5vös5?

Abszolút. Erre készülök. A futóknak muszáj valami célt kitűzniük, enélkül nem fogunk lemenni edzeni.

Mi a legjobb időeredményed?

19:15. De remélem, már nem sokáig. Célba vettem, hogy megjavítom a legjobbamat – legkésőbb tavasszal. A diákjaim között is mindig propagálom, hogy mindenki jöjjön, előzzön le engem, és minden évben van is, aki halálra ver.

És van valami „kedvezmény” annak, akinek sikerül?

Igen. Arról van szó, hogy epszilonnyi, elhanyagolható mennyiségű plusz pontszámot ajánlok fel a futóknak. Ennek az az alapja, hogy a futáshoz rendszeresség kell, ugyanolyan ez, mint a tanulás. Aki rendszeresen vállalkozik ilyen erőmegfeszítésre, én azt honorálom. Bár a futás látszólag nem kapcsolódik a fizikához, de a személyiségfejlődés szempontjából számít. Van, aki az edzésben hisz, van, aki a mentális felkészülésben. De kettő ugyanaz, ezt kell észrevenni. Ezért adok jó szívvel pluszpontot a diákoknak.

[keretes]Az szeptember 27-i versenyről és programjáról, az 5vös5 történetéről további információk érhetők el az esemény honlapján és Facebook oldalán.[/keretes]

Fotó: Simó Szabolcs