Elvetették a sulykot

Az Online sportrovata a Bogdánfy úton járt. A BEAC Sporttelep futópályájának múltja, jelene, és talán több jóval kecsegtető jövője után kérdezősködtünk az ELTE testnevelőjénél és a MAFC szakosztályvezetőjénél, Janecskó Andrásnál.

Pár évvel ezelőtt talán több olvasónk is egyik testnevelés óráról – szó szerint – a másikra, különösebb magyarázat és körítés nélkül a lenti 400 méteres futópályáról a Mérnök utcai focipálya, arra nem kimondottan alkalmas füvén körözgetve találta magát. Az atletizálásra tökéletesen alkalmas terület többé nem volt látogatható az ELTE-sek számára a korábbi feltételek mellett. A helyzet azóta nem javult, inkább csak a körülményekhez igazodott: a kérdések és problémák a mai napig aktuálisak, az illetékes tanárok kimerültek, a hallgatókat a korai atrocitások mellett plusz költségek és időbefektetés terheli, és mivel nincs mit és hol csinálni, az atlétika, mint a sportok királynője kikerült az ETR általános testnevelés címszó alatt meghirdetett kurzusai közül.

A futópályán még a 90-es években, a meghiúsult világkiállítás égető hevületében végeztek átalakítást, bővítéseket. Az ELTE korábbi pályáját megszüntették, és kiállítás-felhajtás ide vagy oda, a felújított atlétikai paradicsomot végül a két egyetem, az ELTE és a BME közös használatára bocsátották. A korábbi salakos, immáron rekortán pálya 8 sávos futókörén és a további atlétikai számokhoz kompletten kialakított területen országos és nemzetközi versenyeket szerveztek – Budán egyedülálló módon.

A fényes múltú pálya fölé a két intézmény és sportegyesületeik, valamint további személyi ellentétek vontak hosszan elnyúló árnyékot. A 2000-es évek közepén be- és kivételi okok miatt az ELTE lemondott a pályáról, a Műegyetem így kizárólagos jogot szerzett annak használatára. A dobószámok helyén röplabdapálya épült, és miközben a finom homokot a szél mindenfelé vitte, az ELTE sportolói és a tesisek egyszer csak eltűntek onnan. Sem a Magyar Atlétikai Szövetség és a Budapesti Atlétikai Szövetség, de az önkormányzat, a MEFS és a BEFS sem tehettek semmit a hozzájuk forduló delegációért. A terület nem az övék többé.

Mit a helyzet most? Hol edzenek atlétáink, hol oktatnak tanáraink? Megegyezés híján a gerelyhajításnyira elterülő komplexum helyett jelenleg a Budapesti Honvéd Tüzér utcai Sporttelepén zajlanak a szakos órák, melyekért az egyetem természetesen fizet. Az egyénileg motiváltak 2400 Ft-os havibérlet ellenében vehetik igénybe a megmaradt szolgáltatásokat a régi pályán. A rendeltetésszerű használat igen csökevényes azonban: dobni, vetni, lökni, sőt már ugrani sem lehet, holott a testnevelők tapasztalata azt mutatja, igény lenne rá. Lehetne újat tanítani és tanulni, a hallgatók az egyetemi évek alatt utoljára vehetnének részt hasonlóan szervezett, nem kevés érdekességgel és élvezeti haszonnal szolgáló sporttevékenységben. Az atlétika nem merül ugyanis ki a különféle futószámokban.

A jelenleg kihasználtsági maximuma, sőt minimuma alatt tengődő nagypálya jövője, ha lehet, még zavarosabb és kiszámíthatatlanabb. Az ELTE sportolóinak sorsa azonban nem változtathatatlan. Tervek vannak születőben a fönti műfüves focipálya köré építhető magas-, rúd- és távolugró, valamint a lökő- és dobószámok helyének kialakításáról. A két tervezet természetesen más-más anyagi vonzatú, de a megvalósulás megoldaná az egyetem és leginkább a sportolók, valamint a sportot szakszerűen oktatók helyzetét. A tesiseknek nem kellene csak a konditeremben vagy a Szertár melletti negyed pályán sínylődniük, senkit nem érne fölösleges terhelés sem, arról nem is beszélve, hogy olyan tanulók is részt vehetnének a nem kevésbé fontos testnevelő órákon, akik hely szűkében hoppon maradtak (az idei tanévben is több százan). Az atlétika helyzete – néhány szám kivételével, mint például gátfutás – legalább 20 évre megoldódna. Hatalmas nyereség lenne ez mindannyiunk számára, és végre nem csak a szó szoros, pénzügyi értelmében.

Képek forrása:
http://www.sxc.hu/photo/1092493
http://static7.origos.hu/i/1010/20101006beacsport10.jpg