A bajnoki cím már az előző fordulóban az FC Fehérvár kezei közé került, de nyitott kérdés akkor még bőven maradt, amik miatt utoljára is egymásnak feszülhettek a VII. ELTE Téli Bajnokság csapatai. És lőn, mostanra minden kérdés lezárult, a válaszok itt olvashatók.
Alsóház
Mint beharangoztuk, éles és izgalmas ki-ki meccset játszott egymással a Kozelito Tél és a Kopa Kőbánya az alsóházi dobogós helyek elosztásáért. A kezdeti Kopa-vezetés után még fordított és masszívan elhúzott a Kozelito, amit a számos szurkolója előtt küzdő Kopa nem hagyhatott annyiban, és a hajrában elkezdte sorozatgyártani a gólokat. Ám az ébredés késői volt, a hármas sípszó pillanatában 6-5-re vezetett a Kozelito.
A másik csúcsderbin az ELTE SE-Illyés U19 kétgólos előnyre tett szert a Polszki ellen, ám az ez alkalommal fehérben játszó rutinos bölcsészek kiegyenlítettek. A hajrában mindkét csapat magáénak követelhette volna a három pontot, amit végül remek felsősarkos lövéssel az Illyés szerzett meg (3-2). Már korábban eldőlt, hogy az alsóházi bajnoki cím az ELTE ifjú reménységeié lesz, de ezzel a győzelemmel a százszázalékos mérleget is felmutathatja a csapat. A Polszki pedig bár mindent megtett, újabb pont híján lemaradt a dobogóról.
A Ground Force One a rájátszásban mutatott jobbik formájával gyorsan előnybe került a Black Ram ellenében, ami célszerű is volt, hiszen a BR-nek több cseréje volt, mint ahány játékosa a Ground F1-nek egyáltalán, és valószínűnek tűnt, hogy idővel el fognak fáradni a földiek. A játékidő közepe táján már ki is egyenlített a Black Ram, amikor egy csúnya könyöklésért végleges kiállítással sújtotta a Groundot a játékvezető. Ezen ítélet annál is súlyosabb, mert cserejátékos híján a teljes hátralévő időt emberhátrányban kellett töltenie a vétkes csapatnak. Nem csoda, hogy végül a Black Ram győzött (5-2), bár hozzá kell tenni, hogy emberhátrányban sem volt esélytelen a Ground, a pontszerzés benne maradt a pakliban.
A szezon utolsó kiesési rangadóján a jobbik arcát mutató Bandó Karesz esélyt sem adott a Kofolának, Buráéknak minden megmozdulásukból gól lett, míg György csapatát az ág is húzta, végül 9-1 lett a vége. A Kofola tehát sok nagyágyú-szorongatás és a sok szoros meccsek ellenére pont nélkül zárta a bajnokságot.
Felsőház
A Szigeti veszedelemnél, a hivatalos közlemények szerint kidobták a nehezéket, és láss csodát, ha nem is szárnyalt, de célkitűzését teljesítve 2-1-re verte a Sujet csapatát, és felkapaszkodott a negyedik helyre, míg a Sujet a hatodikra csúszott vissza. Ez azt is jelenti, hogy a valaha bajnoki címet nyerő öt csapat szállta meg az első öt helyet, a többieknek csak lejjebb engedélyeztek helyet. A Sujet játékosa, Tóth Bálint fontos gólt szerzett, kevésbé az eredmény szempontjából, inkább azért, mert ezzel került előnybe a góllövőlistát holtversenyben vezető csatárokhoz képest, és mint később kiderült, ez vezetett odáig, hogy megszerezze a gólkirályi címet.
Ha legutóbb azt írtuk a Stadion FC-vel kapcsolatban, hogy kipukkant a lufi, akkor most legalább egy keményre fújt bőrfocihoz kellene hasonlítani a pirosmezeseket. A BennKillah Huszár góljaival csak ideig-óráig tudta tartani a lépést, a hajrában Román duplája a Stadion javára döntötte el a derbit. A Stadion ezzel – a riválisok eredményeitől is függően – megtette amit megtehetett a dobogós helyezésekért folyó versenyben.
Sok tét nem kapcsolódott hozzá, mégis pikáns lett a Zsuga Bonito és a Folk Boys helyosztója. Az első félidő hajrájában, egygólos Folk-vezetésnél két játékos összeverekedett, melynek a máskor oly lágy szívű és irgalmas Csekő sporttársnál is páros és végleges kiállítás lett a vége. A három-három elleni játékban kiegyenlített a Zsuga, majd később kétgólos előnyre tett szert. Ezt még felhozta a Folk egálra, de az utolsó percben Vidéki a győzelmet érő gólt is megszerezte a Zsuga javára (4-3).
Az utolsó forduló utolsó meccsén, ahol hagyományosan a bajnoki címnek kellene eldőlnie, a már bajnok FC Fehérvár a tavalyi bajnok JogáSZ-t fogadta. Presztízs szempontjából a Fehérvárnak a leköszönő királlyal kellett legitimáltatnia a hatalmát, míg a JogÁSZ azt bizonyíthatta, hogy „azért a víz az úr”; gyakorlatiasabb téren pedig egy győzelemmel befuthatott a második helyre. Motiváltabbnak is tűntek a jogászok, na nem a keretösszeállítás terén, mert csere nélkül, négy mezőnyjátékossal játszottak, hanem abban, hogy az a négy mezőnyjátékos mit csinált. Félidőben Muhi góljával előny a címvédőnél. A címzetes bajnok ezért letámadni kezdett és sikerült is a kapuja elé szögezni az ellenfelet, de nem adták fel a JogÁSZ tagjai sem, és kontratámadásokkal, Muhi és Szádeczky góljaival megszerezték a győzelmet, melynek már csak mértékén lehetett csökkenteni Sellei (3-1).
A bajnok FC Fehérvár részéről nyilatkozó Eipel Balázs első dolga volt megköszönni a bajnokság megszervezését Simon Gábornak. A siker kulcsát abban látta az aranyérmes aranymezesek irányítója, hogy három év alatt minden tekintetben összeért a csapat, és a nehéz pillanatokban sem omlottak össze, hanem újítani tudtak, ami előre jelzi, hogy jövőre is a bajnoki címért küzdő csapatok között kell számolni a Fehérvárral. Magyar László csapatkapitány is a mentális erőt emelte ki, és azt hogy korábban rendre elvesztette a csapat a legfontosabb meccseket (lásd tavalyi bajnoki döntő), míg idén nem egyszer hátrányból is képesek voltak fordítani.
Az ezüstérmet megkaparintó JogÁSZ csatára, Muhi András kritikusan nyilatkozott maga és csapata produkcióját illetően. Egyértelműen abban látta a visszaesés okát, hogy idén létszám-problémái adódtak a címvédőnek. Még talán olyankor játszott legjobban a csapat, amikor 4+1-ben csere nélkül vesztenivaló nélkül fociztak, de erre építeni nem lehet. De, mint elmondta, jövőre ha kell, ostorral fogja a pálya felé terelni csapattársait az újabb bajnoki cím reményében.
A bronzérmes Stadion FC játékosai, Pados Tamás és Rajnai Gábor szinte egymás szavába vágva éltették csapatukat, amely húzóemberei jelentős részének távollétében is képes volt bejutni a felsőházba, versenyre kelni a bajnokaspiránsokkal, és a célokat messze túltejesítve érmet szerezni. Még azt is elbírta a csapat, hogy az összeállítás semelyik két meccsen nem volt azonos. Természetesen a stadionosok sem felejtik el megjegyezni, hogy jövőre, egy megerősített kerettel már az aranyért szeretnének visszajönni.
Gólkirály: Tóth Bálint (Sujet) 8 gól
Legjobb kapus: Szombati Zoltán (JogÁSZ)
Az összes díjazottat, és az összes résztvevőt gratuláció, a szervezőket és közreműködőket, első helyen Simon Gábor főszervező pedig köszönet illeti!
A nagy sikerre való tekintettel, ha akkor még forogni fog a Föld, jövőre is lesz ELTE Téli Bajnokság. A résztvevők addig elkezdhetik a visszaszámolást!
Zeus
