Víz alatti kiegyenlítés

Az ELTE Online Magyarország egyetlen víz alatti rögbi csapatánál járt. Megnéztük, eszik vagy isszák ezt a sportot, és beálltunk edzeni is. Sport Testközelből különkiadás.

Kalácska Zoltán, az ELTE végzős joghallgatója másfél éve űzi a nemzetközi és hazai viszonylatban is fiatalnak számító víz alatti rögbit (Underwater Rugby, az egyszerűség kedvéért innentől UWR). Salzburgi tanulmányai alatt figyelt fel a sportágra, hazatérve pedig nemcsak az UWR népszerűsítését, de egy nyitottabb egyetemi sportkultúra bemutatását is célul tűzte maga elé. Jellemző, hogy a kis osztrák város kis egyetemén évente 376 sportkurzus közül választhatnak a hallgatók, ezek nem elhanyagolható részéről magyar kollégáik mégcsak nem is hallottak. Nyilván az UWR-ről sem sokan, így mielőtt rátérnék az edzésre, néhány szóban ismertetem a sportágat is.

Erőnléti edzés, zöldséges ládákkal

Az UWR a ’60-as évek elején alakult ki egy kölni búvárklub erőnléti edzéséből. Magyarországon jó 30 évvel később kezdődött egy nagyon hasonló történet, Munkácsi Sándor búvároktató először vízikosárnak majd korongderbinek nevezett játékokkal igyekezett fejleszteni tanítványai tüdőkapacitását. Ez utóbbi már kezdett hasonlítani az UWR-re, bár a valódi rögbis labdát csak 2004-ben készítette el Novotny Tamás, a Tiszavirág Vízisport Egyesület későbbi elnöke. A további professzionalizálódást egy hazai vízihoki csapattal illetve Cséplő Lászlóval való találkozás segítette elő. Cséplő Prágában ismerkedett meg a sportággal, az ő tanácsára kezdtek el szabványkapukat használni (előtte a medence alján rögzített zöldséges ládák szolgáltak e célra), illetve települtek át a Hajós Alfréd Uszoda műugró medencéjébe, ahol 2008-tól kezdve zajlanak az edzések. A csapattagok ma már el sem tudják képzelni, hogy „kismedencében” is lehetett UWR-ezni.

Az UWR neve ellenére nem hasonlít a rögbire, inkább víz alatti vízilabdának nevezném, csak a kapuk
helyett itt két irodai papírszemetesre hajazó képződménybe kell eljuttatni a sós vízzel töltött, épp ezért a medence alja felé konvergáló labdát a hatfős csapatoknak. Fontos szabály, hogy a labdát sosem lehet felhozni a víz felszínére, illetve, hogy kizárólag labdás játékost lehet támadni, akadályozni. Az UWR mérkőzéseken általában pörgős sorcserék vannak, egy ember kétszer merül a víz alá, aztán rögtön partra veti magát, teret adva friss társának. Lényeges elem a csapatösszhang, hiszen a cserék mellett azt is meg kell szervezni, hogy valaki mindig tudja védeni a kaput.

Magyarországon egyelőre csak a Hajósban játszanak UWR-t, Martfűn van még egy erre alkalmas medence, de hát ott meg a csapat hiányzik. A Tiszavirág így külföldi mérkőzéseken teszi próbára erejét, évente négyszer járnak a Cseh Liga fordulóira, de gyakran megfordulnak osztrák rendezésű meghívásos versenyeken is. November első hétvégéjén egy prágai tornán képviselték Magyarországot; négy győzelemmel és egy vereséggel, valamint a legtöbb szerzett góllal zártak.

Szemcsi az arcba, pipa a szájba

A Tiszavirág közösségelvű identitását erősíti, hogy nincs kijelölt edzőjük, az újoncokat a tapasztaltabb játékosok tanítják be (itt jegyzem meg, hogy fiúk és lányok együtt edzenek). Engem Zoli vesz szárnyai alá, első komoly feladatunk a felszerelésem összeállítása. Végül a lábamra legmegfelelőbbnek egy iszonyatosan hosszú uszony bizonyul, ebben Neil Armstrong-osan lépkedek a parton, a vízben azonban remekül lehet benne haladni. Néhány próbálkozás után a búvárszemüveget is sikerül hézagmentesen az arcomra igazítanom, a pipa elhelyezése után pedig csobbanhatok is.

Az úszómedencében mindenek előtt a pipa használatát kell megtanulnom. Lemerüléskor ez értelemszerűen megtelik vízzel, amit a felszínen ki kell fújni belőle, nagyjából úgy, ahogy a bálnák csinálják. Különösebben nagy tüdő nem kell hozzá, viszont pár csepp víz még a profiknál is benne marad, arra kell ráérezni, hogy tudsz nyelés nélkül levegőt venni. Pár merülés után rájövök, a kétségbeesett levegőkapkodás nem épp a legjobb taktika, és az edzés végén szinte már nem is észlelem, hogy folyamatosan víz van a pipámban, igaz, addig elfogyasztok annyi folyadékot, mint egy rosszabbul sikerült este 8 és 10 között. Ezután a nyomáskiegyenlítést gyakorlom, ez az úszómedencében viszonylag könnyen megy, a 4,2 méter mély műugró téglalapban azonban már rendesen érezni a dobhártyára nehezedő nyomást. A feladat ilyenkor csukott szájjal és befogott orral nyomni kifelé a levegőt, aztán egy pukkanást hall az ember és minden rendben van. Az edzés végére már sikerül lemennem a medence aljára, bár a játékba még nem szállhatok be, elég vicces lenne végig befogott orral rögbizni. Néhány alakalom után elvileg alkalmazkodik a szervezet, elég az elején egy fejes, és kezdődhet is a meccs.

[YOUTUBE URL=”http://www.youtube.com/embed/G3TnXjjBBUw”]

Az élményből így sem maradok ki, hiszen végig a víz alól követhetem nyomon a tiszavirágok egymás közti játékát, ami bizony felemelő látvány (kicsit ilyen lehet egy UWR bírónak, aki oxigénpalackkal lentről figyeli a történéseket, sípját egy elektromos jeladó helyettesíti). A végén még labdázgatunk is egyet, én meg egyre határozottabban úgy érzem, pár edzés után menne ez, mint a karikacsapás. Úgy belefeledkezünk a játékba, hogy a gondnokság lekapcsolja a fejünk felől a villanyt, de még a sötétben pakolás is csak a csapat összetartását erősíti.

Kolumbia

Az egyesület legnagyobb problémája, hogy Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen fogalom az
UWR. Egyrészt nincs hazai konkurencia, másrészt az utánpótlás sem eléggé bebetonozott. A martfűi kapcsolatfelvétel mellett a másik nagy áttörést az egyetemeken várják. Kalácska Zoltán szerint az egyetem remek közeg arra, hogy egy sportot kihozzunk az ismeretlenségből, hiszen a fiataloknak imponál a külföldi versenyek jelentette izgalom és buli, ráadásul ez a korosztály amúgy is nyitottabb minden újdonságra. Szeme előtt Kolumbia példája lebeg, a dél-amerikai ország egy-két év alatt került a semmiből az UWR élmezőnyébe, pusztán az egyetemi modell alkalmazásával.

Eddigi egyetemi próbálkozásaikat nem koronázta sok siker (az ELTE Sport Kisokosában pl. 1/3 oldalt kaptak), de továbbra is a hallgatókban látják a jövőt. A Tiszavirág edzései egy hónapig mindenki számára ingyenesen látogathatók, de ami talán még nagyobb vonzerő, itt nemcsak egy egyetemi klubbnak, hanem rögtön a magyar válogatottnak lehetsz tagja. Az ismeretlenségből.

(Az UWR edzést november 25-én teszteltük Sport Testközelben cikksorozatunk különkiadásaként. Ha már így belejöttünk, tervezzük a víz alatti hoki és más hasonló sportágak kipróbálását is.)

Teczár Szilárd
ELTE Online