Feketék fehéren

Egy huszárlépéssel úgy döntöttünk, a Sport Testközelből újabb állomásán agyunkat tornáztatjuk meg. A szellemi élvezet mellett a vizsgák közeledte is indokolja, hogy választásunk a sakkra esett.

Kisebb koromban nagyon szerettem sakkozni. Volt, hogy tesóimmal bajnokságokat játszottunk, saját szabályaink szerint. Nagypapám még a suszter mattot is megtanította nekem. Azt hiszem, ennyi. Más emlékképeim nincsenek a sakkal kapcsolatban. A kedd esti fagyban mégis sakkedzésre tartottam. Egyáltalán, hogy zajlik egy ilyen alkalom? Leülünk, játszunk pár menetet, amit talán elveszítek, talán nem (tekintve, hogy a bölcsészkaron kicsit már berozsdásodott ez a fajta logikám, előbbi tűnt valószínűbbnek), aztán megy mindenki a dolgára? De hogy fogok ebből cikket írni? Ilyen kérdések kavarogtak bennem. Aztán, amint beléptem a Lágymányosi kampusz északi épületének ajtaján, gyorsabban szálltak el ezek a gondolatok a fejemből, minthogy a hideget jóleső meleg levegő váltotta volna fel.

Ugyanis az edzésen nagyon jó hangulat, vidámság és egy fekete-fehér sakktábla fogadott. Lehet, hogy van olyan, akiben felmerül,vajon miért sport a sakk. Bevallom őszintén, én is eltöprengtem rajta. Hiszen a test azon kívül, hogy a kezünkkel ide-oda rakosgatjuk a bábukat nem sok szerepet kap. Mégis, tapasztalatból mondom, ha a mozgás szempontjából nem is, az agytorna felől nézve mindenképpen sportnak tekinthető ez a szellemi kaland. Amikor számomra vége lett a kb. kétórás edzésnek, éreztem, hogy bizony lefáradtam a sok gondolkozásban. Az én „bölcsész” agyam nincs kitéve nap, mint nap ennek, jól esett hát egy kicsit megtornáztatni. Ha már a bölcsészeknél tartunk, bátorítanám őket, hogy próbálják ki ezt a sportágat, mert bár a csapat létszáma negyven körülire tehető, ez a kar egyelőre egyetlen fővel sem képviselteti magát.

Na és, hogy zajlott az edzés? Ezzel sem maradok adós. Rögtön az elején belevágtunk a közepébe: először a vezérrel, majd a bástyával kellett sakkot adnom. Egy kis segítséggel mindkettőt sikerült is megoldanom. Az ezt követő spontán sakk feladványok különösen tetszettek. Miként tud az ember mattot adni egy, illetve két lépésből? Az utóbbin azért rendesen kellett gondolkodni, és habár ezt sem én találtam ki legelőször, ezen a téren is gazdagodtam egy kis sikerélménnyel.

Az est fénypontja számomra az volt, amikor Pénzváltó Niki sportösztöndíjasunk javaslatára a sakkal most ismerkedőkkel elkezdtünk tandemezni. Itt természetesen nem a bicajra, és nem is a tandemugrásra kell gondolni, hanem a tandem sakkra. Ez azt jelenti, hogy két pár játszik egyszerre mérkőzést időre, és az egymás mellett ülők alkotnak egy csapatot. Ha valamelyik fél levesz egy bábut, akkor társa azt bármikor felrakhatja saját táblájára. Ezt nagyon élveztem, főleg amikor két vezér támadott egyszerre. Egy győzelmet és egy vereséget követően sajnos el kellett búcsúznom, de a kitartóbbak általában este 10-ig törik a fejüket a sakktáblák felett, vagy elemzik a már lejátszott partikat. Én mondom, nem időpocsékolás!

(A sakk edzést november 22-én teszteltük Sport Testközelből cikksorozatunk részeként.)

Hortobágyi Tibor
ELTE Online

Fotók: Müller András