Milyen alternatívái vannak a művészeti képzésnek?

Dr. Bordács Andrea, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Vizuális Művészeti Tanszék vezetőjének Új Művészetben megjelenő interjúsorozatát ajánljuk.

Teljesen véletlenül jött velem szembe a hír, hogy interjúsorozat indult az Új Művészet nevű folyóiratban, amely középpontjába a művészeti képzés alternatíváit helyezi. Milyen más országokban a művészeti képzés? Miken vannak a hangsúlyok? Mi az, amit érdemes volna átvenni? Mi az, ami nálunk működik jobban? Mi az, ami nem pénz kérdése, hanem lényegi, szemléleti szempontból más? Az interjúztató székbe dr. Bordács Andrea, a BDPK Vizuális Művészeti Tanszékének vezetője ült, vele szemben pedig kollégája, dr. Hübler János, szintén az említett tanszék oktatója foglalt helyet. Az interjúalany hazai és külföldi tapasztalatokkal is rendelkezik tanulás terén, ezért is esett rá elsőként a választás.

Tudvavaló, hogy az Új Művészet – nevéből adódóan – művészeti, ugyanakkor kritikai folyóirat is, amely nem függetleníti magát a képzőművészeti közélet problémáitól. Most viszont felvetődik a kérdés, hogy vajon az új interjúsorozat is ki meri-e mondani az alapvető problémákat? Lesz-e elég bátor ahhoz, hogy javaslatokat fogalmazzon meg a művészeti képzés jobbátételét illetően a külföldi jó gyakorlatokon okulva? Vajon képes lesz-e felismerni azokat a szegmenseket, amelyek viszont hazai terepen jobban működnek? A cikksorozat első részét olvasva a válasz: igen, igen és igen.

De ne szaladjunk ennyire előre, inkább ismerjük meg az első interjúalanyt. Hübler János Mihály az MKE szobrász szakán végzett Jovánovics Györgynél; közben 2004–2006 között vendéghallgató volt Berlinben az Universität der Künste egyetemen, ahol Tony Cragg szobrász és David Evison művész professzor osztályába járt. A DLA-ját szintén a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte; témavezetője Jovánovics György volt. 2009-ben a párizsi Montrouge-ban a Fiatal Európai Művészek Biennáléján elnyerte az első díjat. Jelenleg az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszékének oktatója. 2015-ben fél évig Zürichben volt kutatói ösztöndíjjal.

vmtworkshop-1

Az interjú kardinális kérdéssel és válasszal indul. „Milyennek látod a hazai vizuális művészeti képzést? Mire fektetik a hangsúlyt, mire készítik fel a diákokat?” – kérdezi Bordács Andrea, mire Hübler János rávágja: „Szeretném azt hinni, hogy gondolkodni és érezni. És ez elég is lenne”. Szerinte a művészeti oktatás lényege ebben rejlik – vagy rejlene – a kognitív kapitalizmus korában. Az oktató számára elcsodálkoztató: annak ellenére, hogy a társadalmunk az elmúlt 200 évben radikális változáson ment keresztül, a művészeti oktatás szinte nem változott semmit. „A képzések struktúráiban még mindig a műtermi munka gyakorlati alapú erősítése áll a projektalapú csapatmunkával szemben. Az elmélettel való foglalkozás pedig kizárólag művészettörténeti, művészetelméleti előadások formájában szerepel praxis és kontextus nélkül, elsősorban elméleti és nem gyakorló szakemberek révén”. Hozzáfűzi: „Attól az elemi esélytől nem szabad megfosztani a hallgatókat, hogy a művészeteken keresztül vizsgálhassák az alapvető beállítódásukat, és a művészetet eszközként használják, mondjuk úgy, mint egy kalapácsot”.

vmtworkshop-3

Hübler János tanulmányai végeztével több intézményben is tanított és tanít jelenleg is. Most, a katedráról más rálátása van az oktatás helyzetére, mint tanítványként. Azt mondja, hiányolja az „én ezt találtam, azt vettem észre, azt fedeztem fel, tudni akarom, meg akarom érteni…” kijelentéseket, pedig ő szeretne ezzel a fajta heurisztikus magatartással minél többet találkozni. „Biztatok mindenkit, hogy vegye észre, a kíváncsiság szisztematizálása már önmagában kutatást jelent. Ez pedig új tudást eredményez, új ismereteket ad, és újabb kompetenciákkal lát el” – jelenti ki.

Az interjú a fent említett témákon túl érinti még azt is, hogy milyen volt az interjúalany számára Berlinben világhírű művészektől tanulni, milyen volt Zürichben posztdoktori kutatói munkát végezni „a public art szerepének és működésének vizsgálata a posztdemokratikus átalakulások, a művészet és a nyilvánosság tükrében Európában a 90-es évektől” témakörben, de szó esik arról is, hogy mitől lesz egy művész sikeres.

Az interjú teljes egészében ide kattintva olvasható el.

A cikk az Új Művészet idei 6. számában közölt interjú alapján készült.
(Bordács A. 2020: Az alkotómunka nem mindig aktív, se nem produktív. Beszélgetés Hübler János a művészeti képzés alternatíváiról. – Új Művészet, 6. pp. 27-29.)

Képek: Márk Martina (archívum) – A képeken az interjúalany szerepel.