Még mindig előnyösebb kézzel jegyzetelni

Hiába hódítanak egyre inkább teret a számítógépek és az okostelefonok jegyzetelés céljából is, az agyunk számára még mindig a régimódi papír-toll kombináció az előnyösebb.

Talán nem mondunk semmi újdonságot azzal, ha kijelentjük: a kézzel írt szöveg jobban megmarad az emlékezetünkben, mint a gépelt anyag. Ennek ellenére sok egyetemista ma már csak egy laptoppal indul el az egyetemre, az elmúlt félév távolléti oktatása pedig csak ráerősített erre a tendenciára. Bevallom, én magam is a gépelést részesítem előnyben az előadások alkalmával, hiszen könnyebben és gyorsabban tudom lejegyezni a kívánt szöveget. Pedig a kutatók szerint ez elég nagy hiba: hiába tart hosszabb ideig a kézzel való írás, hosszú távon mégis érdemesebb ezt alkalmazni.

Hetty Roessingh, a University of Calgary professzora a bbb.com-on publikált cikkében azt állítja, hogy a kézzel való jegyzetelés során külső memóriatárolót hozunk létre a jegyzetfüzetünk formájában. „Bármilyen kellék, amit a kezünkkel használunk, tulajdonképpen az agy eszköze” – jelenti ki. Szerinte a hagyományos jegyzetelés olyan készség, amelynek szerepelnie kell a tanulók kognitív eszköztárában – lehetőség szerint már 3-4. osztályban, de valójában sosem késő elkezdeni. A kéz és az agy közötti idegáramkör létrehozásában kulcsfontosságú szerepe van a papírnak és a tollnak, ezzel szemben a gépelés nem tud visszajelzést adni az agynak az elhangzottakról.

„Amikor az emberek gépelnek, akkor hajlamosabbak szó szerint jegyzetelni és annyit leírni az előadásból, amennyit csak tudnak” – mondta korábban Pam A. Mueller az NPR riporterének. Hozzáfűzte: „Azok a diákok, akik kézzel jegyzetelnek, rákényszerültek arra, hogy szelektívebbek legyenek, mivel az ember nem tud olyan gyorsan írni, mint gépelni”. Ez pedig az anyag feldolgozását is eredményezi. Egy, a Psychological Science-ben megjelent kutatás eredménye szintén ezt bizonyítja: a gépelés nem jár feltétlenül az információ feldolgozásával – ezt hívjuk generatív jegyzetelésnek. Ugyanakkor, amikor kézzel jegyzetelünk, kénytelenek vagyunk rendszerezni, összegezni, átfogalmazni, rövidíteni. Egyszerűbben megfogalmazva: feldolgozzuk az információt, ami mélyebb megértéshez vezet. Nem véletlen, hogy az angol nyelv erre a note-taking kifejezést használja, ami magyarra fordítva nagyjából jegyzetkészítést jelent, nem csupán jegyzetelést.

Forrás: whitelinespaper.com

A már említett Psychological Science folyóirat tanulmányában Pam A. Mueller (Princeton Egyetem) és Daniel M. Oppenheimer (UCLA) ismertette az általuk kidolgozott teszt eredményeit, amelyben azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a kézi, illetve a gépi jegyzetelés az egyetemisták tanulását. Két hipotézisük volt: az egyik, a már említett kódoló hipotézis, ami szerint a kézi jegyzetelés közben az információ agyi feldolgozása is megtörténik, míg a másik hipotézis az úgynevezett külső tároló hipotézis, azaz: úgy tanulunk, hogy képesek vagyunk visszanézni a jegyzeteinket vagy akár mások jegyzeteit.

A teszt után kiderült, hogy a laptopot használók jóval több szót írtak le, mint a hagyományos módon jegyzetelő társaik, de így is mindkét csoport egyformán teljesített akkor, amikor arra kérték őket, hogy emlékezzenek vissza bizonyos tényekre. Viszont annál a feladatnál, amikor összefüggéseket kellett felidézniük, a gépelők sokkal rosszabbul teljesítettek. Ez a különbség egyébként még akkor is megmaradt, amikor megkérték a gépelő technikát alkalmazó hallgatókat, hogy minél kevesebb szót jegyezzenek le maguknak.

A másik, külső tároló hipotézis is érdekes eredményt hozott. Ennél a tesztnél megengedték a hallgatóknak, hogy a számonkérés előtt belenézhessenek a jegyzeteikbe. Azt gondolná az ember, hogy valószínűleg a gépelők produkáltak jobb eredményt, hiszen ők sokkal részletesebb jegyzetet írtak, valójában azonban a kézzel jegyzetelők teljesítettek jobban ebben az esetben is.

Hasonló eredményt hozott a norvég Stavangeri Egyetem kutatása is, amely során felnőttek két csoportját tanulmányozták. Mindkét csoport feladata az volt, hogy egy számukra ismeretlen, húsz betűből álló ábécé írását elsajátítsák, a különbség csak annyi volt, hogy az egyik csoport gépeléssel, a másik csoport pedig kézi jegyzeteléssel rögzíthette az anyagot. Néhány hét elteltével ennél a kísérletnél is sor került a tesztelésre. Akik jobban teljesítettek, azok ezúttal is a hagyományos módon jegyzetelők voltak. A résztvevőkön komputertomográfos (CT) vizsgálatokat is elvégeztek, amely során kiderült, hogy a kézírók esetében az agy Broca-területe, tehát az agy motoros beszédközpontja nagyobb aktivitást mutatott.

Szomorú tendencia, hogy mindezek ellenére kiveszőben van a folyóírás, elég csak az USA-ra gondolnunk, ahol 42 tagállamban harmadik osztálytól (8-9 éves kortól) már nem tanítanak kötelező jelleggel folyóírást, helyette a tízujjas gépelésre, illetve a nyomtatott betűk írására fektetik a hangsúlyt.

A fent említett okok miatt úgy tűnik, mi, egyetemisták is jobban járunk azzal, ha maradunk a hagyományos jegyzetelési formánál.

Kiemelt kép: mersz.hu

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]