Még az Instagram is ösztönözhet olvasásra

A beszélgetés Kocsis Marcell pedagógus és Vincze Bence leendő pedagógus – mindketten az f21.hu kulturális portál alapító tagjai – között zajlott, Waldinger Dóra könyvtáros, blogger moderálásával a II. Könyvtári könyvvásár és civil workshop keretében, annak ünnepélyes megnyitóját követően hangzott el.

A diskurzus résztvevői mindenekelőtt a fiatalokkal kapcsolatos kultúrafogyasztási előítéleteket – nem olvasnak, nem érdekli őket a kultúra – cáfolták. „A kultúra hozzáférhetősége iszonyatosan kitágult, szinte a legszegényebb néprétegekhez is eljutott az okostelefon. Az elvi lehetőség tehát adott lenne, hogy a Széchényi Könyvtár teljes archívumát átnyálazhassák. Az más kérdés, hogy meg is teszik-e” – magyarázta Marcell. „Innen megközelítve inkább bizakodónak kellene lennünk” – tette hozzá. Ebben lehet valami, hiszen ahogy Bence is kiemelte, száz évvel ezelőtt sem olvastak többen, sőt, ma már többen olvasunk, mert több emberhez eljut az irodalom a technológia miatt.

Abban mindhárman egyetértenek, hogy a kötelező olvasmányok nagyban befolyásolják azt, hogy később milyen viszonyt alakítunk ki az olvasással. Dóra annak ellenére, hogy évente akár 200 könyvet is elolvas, a kötelezőket sosem olvasta el annak idején; nem fogták meg és nehéznek is tartotta őket, éppen ezért, ha tehetné, kivenné a klasszikus kötelezőket és inkább kortárs ifjúsági regényeket tenne a helyükre az általános iskolákban – például a Harry Pottert vagy Leiner Laurát. Bence viszont megtartaná a klasszikusokat – szerinte a gond az, hogy a gyerekben az a fajta eufória, hogy elolvasott egy könyvet, csak akkor tud kialakulni, ha azt a kötetet magától veszi a kezébe, másrészt úgy véli, maga a betűméret is fontos szempont lehet. Kiemelte azt is, hogy jó ötletnek tartaná a már 200 éves klasszikusokat felújítani és ezáltal közelebb hozni a mai kor diákjaihoz. Marcell fontosnak véli a színesebb életrajztanítást is: száraz, lexikális tudás helyett érdemes lenne a költők és az írók emberi oldalát bemutatni, történeteket mesélni róluk. Az utóbbi években szubjektív életrajzmeséléssel kísérletező, illetve kissé bulvárjellegűen a témához nyúló írókkal – Nyári Krisztián, Háy János – kapcsolatban nem tudtak maradéktalanul pozitívan nyilatkozni, de azt kijelentették, hogy kísérletképpen bevinni az irodalomórákra mindenképpen megér egy próbát.

Háy János kapcsán felmerült az is, hogy ma már a megfelelő marketingnek kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy egy-egy kötet mennyire lesz nagy siker. Erre a kiadók tudatosan odafigyelnek; az egyik eszköz például az, hogy recenziós példányokat küldenek a bloggereknek és a youtubereknek, hogy a saját platformjukon számoljanak be róla. Sőt, ma már az Instagramnak és a podcastek egy részének is jut hasonló szerep. Ezzel viszont a hagyományos kritika háttérbe szorult és sok esetben az influencerek véleménye befolyásol minket a könyvvásárlásaink során. Ezekről Dóra mesélt az érdeklődőknek, hiszen ő maga is évek óta könyves blogot vezet. Szóba került az évek óta nagy sikerrel működő moly.hu is, ami adatbázis és közösségi felület is egyben. Dóra szerint nagyon jók az itt (is) futó kihívások, amik keretében egy adott témához kapcsolódóan kell könyveket elolvasni.

A beszélgetés során kiemelt figyelmet szenteltek a manapság nagyon divatos „insta-költészetnek”, ami kapcsán a nagy kérdés az volt, hogy vajon ezeknek a képeknek, sztoriknak köszönhetően többen olvasnak-e majd Babitsot vagy Adyt? Erről megoszlottak a vélemények, de a közönség soraiban ülő Lutor Katalin szerint, ha valakinek nagyon tetszik egy versből vett idézet, akkor talán az egész kötetet nem, de magát a verset előveszi és elolvassa. De ha mégsem, akkor is minden nap részesülhetnek ezeknek az oldalaknak a követői egy szeletnyi irodalomban, köszönhetően a költőkkel kapcsolatos érdekességeknek, amiket ezek az oldalak sztorikba raknak ki, vagy egyszerűen ezeknek az idézetekkel tarkított képeknek. Hasonló Instagram-felhasználó a @vatesproject is, amit a Vates nevű kultúrforradalmat alapító Csányi Péter és Bárány Bence működtet. Ők amellett, hogy idézetes képeket posztolnak, itt is teszik közzé a költők arcképével és egy-egy híres versrészletükkel díszített pólóikat. „Ők azok, akik divatot akarnak csinálni az irodalomból” – mondta Bence, majd hozzátette: ha egy ember a pólójával csak tíz embert ösztönöz az irodalom szeretetére, akkor a projekt már elérte a célját.

Szépirodalmi könyveket közelebb vinni a fiatalokhoz sem lehetetlen – jó példa erre a POKET zsebkönyv-sorozat, amiket néhány magyar városban italautomatákhoz hasonlóan lehet megvásárolni 990 Ft-os egységáron. A POKET-esek már igazi közösségekbe szerveződnek Magyarország-szerte, ezért ehhez a táborhoz tartozni kifejezetten menőnek számít. A slam poetry nagy sikere talán valahol szintén a közösségi élménynek köszönhető, így ezek az estek egyre több fiatalt hoznak össze időről időre. Tévhit, hogy a slam az irodalom egyik vállfaja, de a szövegben fellelhetők költői képek és eszközök, akárcsak egy versben. És az is tévhit, hogy a slam az egyszerű, irodalomhoz nem értő emberek műfaja: az előadóművészek nagy része rendkívül olvasott ember, így szövegeik ugyanúgy közvetítői lehetnek a magas műveltségnek, mint az irodalmi igénnyel megírt költemények.

A beszélgetést összegezve elhangzott, hogy manapság az olvasásnépszerűsítés legtöbb útja az online világban zajlik, ezért egyre kevésbé meglepő, ha akár az Instagramon költők verseiből kiragadott idézetek jönnek szembe velünk. A kérdés csak az, hogy valóban célba érnek-e ezek nálunk és buzdítanak-e a további olvasásra, vagy csak továbbpörgetünk rajtuk is, mint ahogy a többi képpel is teszünk a hírfolyamunkban.

Papp Laura Kinga galériája