Október 10-én a győri Bridge Hallgatói és Oktatói Klubban tartották a HÖOK Mentorprogram Északnyugat-magyarországi régiójának 2019/2020-as tanévi Welcome Day nevű rendezvényét.
Számtalan egyetemi éveit megkezdő hallgató fejében megfordul az a gondolat, hogy nem fog boldogulni a felsőoktatás rendszerével, nem fogja tudni kihasználni a lehetőségeket, nem fogják a társai elfogadni, ami kétségbeesést, bizonytalanságot kelt bennük. A HÖOK Mentorprogram célja, hogy elősegítse a szociálisan hátrányos helyzetű elsőévesek beilleszkedését az egyetemi életbe úgy, hogy a mentoráltak azonos intézményben, azonos képzési területen lévő felsőbb éves hallgatót kapnak maguk mellé, aki az első két szemeszterben egyengeti és segíti a Programba regisztrált és hozzá került gólyák útját. Ám ez még nem minden.
A Mentorprogramban résztvevők ezen túlmenően regionális, illetve országos rendezvényeken vehetnek részt, ahol kikapcsolódhatnak, szórakozhatnak, új embereket ismerhetnek meg, és olyan emlékeket gyűjthetnek, melyekre a későbbiekben majd óriási mosollyal gondolhatnak vissza.
Október 10-én a győri Bridge Hallgatói és Oktatói Klubban 120 győri, 20 veszprémi és 20 szombathelyi regisztrált mentorált, illetve 40 mentor vehetett részt teljesen ingyenesen a HÖOK Mentorprogram regionális rendezvényén. A Welcome Day nevet viselő program a mentoráltak köszöntésére irányult, akiknek számtalan lehetőség jutott arra, hogy az estjük igazán különleges hangulatban teljen.
Néhány a résztvevő mentoráltak közül – Szakály Vanda Mirabella, Bogdán Eszter és Nérel Leonarda
A rendezvény negyed négykor a regisztrációval vette kezdetét, amit egy rövid megnyitó, majd a délután első fellépői, a slam poetrysek követtek. Szenvedélyes előadásaik során találkozhattunk szerelemmel, szerelmi csalódással, útkereséssel, és a képpel, hogy nem vagyunk elég jók. Emellett nyújtottak nekünk valami pluszt is: az pedig az egymás iránt érzett tiszteletük volt, ami azt gondolom, hogy a jelenlévők többségét igazán elvarázsolta. Mosolyra fakasztó volt a tudat, hogy mennyi tehetséges ember él ebben a kis országban.
Öt órától a résztvevőket bográcsos vacsorával – csilis babbal és lecsóval – kínálták, miközben különböző körökben beszélgethettek, köztük Boronkay Takáts Rékával, a Mentorprogram vezetőjével. Réka beszélt a tanulmányairól, a motivációiról, a példaképeiről, az egykori HÖK-elnöki karrierjéről, a jövőbeli terveiről, de ezek mellett tanácsokkal is szolgált a jelenlévők számára. Történetei közül sok olyan volt, ami nevetést generált, de ezek közben az őt körülvevőket rádöbbentették, milyen elszánt és kitartó emberek vannak jelen a rendezvényen.
Az ízletes ételek lemozgásához a ZeroDay nevű zenekar adta koncert tökéletes lehetőségnek bizonyult. A srácok fergeteges hangulatot biztosítottak, és a dalaikkal, illetve feldolgozásaikkal megmozgatták a tömeget, ezzel pedig bemelegítést nyújtottak az est további részéhez, ugyanis a zenei vonal nem velük kezdődött el és nem velük ért véget.
A rockzenekart Varga Viktor követte. Azok, akik nem voltak biztosak a fellépő személyében, eloszlathatták kétségeiket, amikor meghallották a két, bizonyára legismertebb dalát, a Lehet zöld az ég, illetve a Szőkével álmodtam címűt. Amikor felcsendültek az ismerős dallamok, az előadó kórust kapott az énekléshez a jelenlévők személyében.
Néhány a résztvevő mentorok közül – Kiss Alexandra és Nagy Ákos
Az az időszak, amikor minden mentor és mentorált egybegyűlt, este 9 óra tájékán kezdődött el a vetélkedővel. A szervezők humoros, csapatépítő feladatokat találtak ki, melynek köszönhetően a jókedv, a nevetés és a maradandó emlékek gyártása garantált volt.
A technikai szünetek alatt, illetve a vetélkedőt követően dübörgött a karaoke és a Just Dance: ABBA-tól a Queenig, Neoton Famílián keresztül Szandiig mindenféle dal felcsendült. Nem számított, ha valaki nem tud énekelni vagy táncolni, mert aki odakeveredett, nem jutott ki anélkül, hogy valamelyik tömegben el ne vegyült volna. Itt mindenki egy csapatot alkotott, egy közösséget. Senki sem ismerte az idegen szót. Senki sem ismerte a mindennapi korlátozottságot, a félénkséget. Senki sem nevetett ki senkit, senki sem bánt a másikkal lekezelően, ami sajnálatos módon meghatározza az életünket, akármilyen társaságban is vagyunk.
Mentoráltként ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy olyan fogadtatásban részesítettek minket a programokon keresztül és olyan emlékekkel lehettünk gazdagabbak, amelyek minden bizonnyal meghatározzák majd az egyetemi éveinket.
