Szeptember 27-én a Romkert területén lévő ásatáson vehettünk részt és tekinthettünk bele a régészeti munkálatokba. Az ásatásvezető fiatalos, vicces előadásában ismertette velünk a munkájukat, és bevezetett minket az éppen aktuális ásatási folyamatokba.
Mindannyiunk fejében él egy kép egy terepruhás emberről, aki keresi az értékesebbnél értékesebb kincseket. Az ecsete mindig nála van, mert az a legnagyobb „fegyvere”, mellyel akár több méter mélyre is le tud ásni, majd a végén művészien leporolja az utolsó kis homokszemet is az ingóságról. A múmiákon át a maja templomokig, mint valami Indiana Jones, él át különleges, hajmeresztő kalandokat. Valljuk be, valahogy így él a fejünkben egy régész miközben dolgozik. A valóságban azonban ez korántsem így van. A magyar régészek feladata sokkal inkább a Kárpát-medencére terjed ki, és inkább laikus értelemben találnak értékeket.
Munkájuk sok esetben az építkezések alkalmára korlátozódik, az is csupán egy meghatározott időre leszűkítve. Sokan élnek hamis képpel ugyanis, hogy a régészek ahova beteszik a lábukat, ott egy huzamosabb ideig nem is lesz előrelépés az építkezésben. Kevesen tudják azt, hogy számukra is időkorlát van. Teljesen mindegy, hogy egy négyzetméterről vagy több hektár területről van szó, az idő ugyanannyi. Az ásatási leletek pedig csupán szakmai szempontok alapján jelentenek „kincset”.
Fotó: Czirók Dániel
Találkozhattunk a régészek igazi munkaeszközeivel (igen, nem csak ecsetet használnak). A fényképezőgép ma már sokat segít a munkálatok alatt a leletek dokumentálásában, de még mindig ott vannak az évek óta jól bevált munkaeszközök. Hálásak a digitalizálódásnak, hogy ma már különböző térképeket nem maguknak kell rajzolni, megoldja helyettük a számítógép. Felhívták a figyelmünket arra, hogy a pontos dokumentálás is az egyik legfontosabb dolguk, nem ejthetnek hibát, hisz az a későbbi munkálatok során igen nagy károkat is okozhat.
A régészeti munka tisztázása után pedig igazi régészeti feltárást is megtekinthettünk. A romkerti ásatások során lakóépületek sora került elő. Bazaltkővel kirakott római utcák tárultak fel, valamint Mercurius, a kereskedelem és az utazás védőistenének szentélye. De láthatóvá vált a városfal egy hosszabb részlete is. Mindezek ellenére a legnagyobb látványosság mégis a mozaikpadlózat, amely a 4. században készült el. Ma már csak töredékállapotában látható, de mégis ez tekinthető Pannónia legnagyobb, egybefüggő mozaikfelületének.
Fotó: Czirók Dániel
Az előadás végén pedig a leglelkesebbek maguk is kipróbálhatták a szakma rejtelmeit. Megmutatták nekik a szerszámok használatát, és szabad utat engedtek számukra, hogy kibontakoztathassák a tehetségüket a régészetben.
A szakemberek pedig senkit nem engedtek el üres kézzel, egy kis ajándékkal kedveskedtek a résztvevőknek: mindenki egy pólót kapott „ha nagy leszek, régész leszek” felirattal.
Köszönjük a Romkertben dolgozó összes régészeti munkatársnak az élményt, a szakszerű kalauzolást és természetesen a meghívást!
Kiemelt kép: Czirók Dániel
