Interjú Varga Rékával, a SEK ifjú cselgáncsozójával

Múlt heti cikkünkben már beszámoltunk róla, hogy Újpesten, november 10.-én tartották az idei Magyar Egyetemisták és Főiskolások Országos judo-bajnokságát. Népes mezőny gyűlt össze az UTE judocsarnokában, több mint 200 indulóval (profi és amatőr kategóriákban). A szombathelyi ELTE-SEK színeit három versenyző képviselte, egyaránt a profik mezőnyében. A korábbi években rendre jól szereplő Varga Réka a +78kg-ban ezüstéremig jutott. Sziklai Albert remek versenyzéssel és egy súlycsoporttal feljebb, a -90kg-os mezőnyben szintén a második helyig menetelt. Czlenner János pedig egy vállműtét és két év kihagyás után -81kg-ban szerzett bronzérmet. Összegezve, nagyon jó napot fogtak ki a szombathelyi egyetem hallgatói, hiszen mindhárom versenyzőnk dobogóra állhatott a verseny végén.

Réka egy profi, mindig győzni akaró cselgáncsos, aki a profi versenyzés mellett az ELTE SEK osztatlan testnevelés- és történelemszakos hallgatója. Talán “kis” gyógyír a MEFOB ezüstérem mellé, hogy november 22-én a Testnevelési Egyetemen átvehette az Év Egyetemi Sportolója díjat. A MEFOB-ról az EUSA Game-en szerzett tapasztalatairól és a gáláról beszélgettünk vele.

Varga Réka a 2018-as év női Egyetemi Sportolója! Fotó: Facebook

Varga Réka a 2018-as év női Egyetemi Sportolója
Fotó: Facebook

A múlthéten zajlott le a JUDO MEFOB döntője, milyen érzésekkel tekintesz vissza a megmérettetésre?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elégedett vagyok a teljesítményemmel, mert mindig lehet jobb. Minden versenyre úgy megyek el, hogy megnyerem. Az ezüstérem nem a kedvencem, mert rossz szájízzel fejezem be versenyt, mert kikaptam, ráadásul a célegyenesben. De ez most, így sikerült. Aludtam rá egyet, átgondoltam, hogy hol és mit hibáztam, mit csinálhattam volna másképpen. Ezeket nagyon megjegyeztem. Amint újra a tatamira állok, a döntőbeli ellenfelemmel, nem fogom hagyni se neki ,se másnak, hogy ezeket a helyzeteket kihasználják. Minden vereségből fejlődni akarok!

Meg voltál elégedve a szervezéssel?

Maga a verseny szervezése, rendszere hibátlan volt. Gyors volt, pörgött minden, ahogy kell. Mérlegelésnél volt egy kis adminisztrációs deficit, konfliktus nem származott belőle, rugalmasan, hamar megoldódott. A helyszínválasztás általában jó (UTE csarnok), de most a fél épület, építés alatt áll. Ez talán csak a komfortérzeten rontott.

Annak tudatában, hogy nyáron az EUSA Games-en képviselted egyetemünket, elégedett vagy a MEFOB-on nyújtott teljesítményeddel?

A portugál verseny előtt heti tízeket tudtam edzeni, voltam edzőtáborokba erőnlétben és állóképességben is megfelelő szinten éreztem magam, aminek meg is lett az eredménye. Ellenben szeptemberben elkezdődött az iskola. Az edzések számát le kellett redukálni. Amennyire tudom, kompenzálom ennek hiányát a konditeremben, de a technikai rész pótolhatatlan és szerves része a cselgáncsnak. Összességében a technika terén nyújtott teljesítménnyel elégedett vagyok, de tudom, van hova fejlődni tovább.

Varga Réka és társai, akár heti 10 edzés mellett ülnek be az iskolapadba! Fotó: Czlenner János

Varga Réka és társai, akár heti tíz edzés mellett ülnek be az iskolapadba
Fotó: Czlenner János

Milyen élményekkel tértél haza Portugáliából?

Mindig tudok valamilyen negatívumot mondani, de ez most nem megy. Bosszankodtunk a „fantasztikus” szervezésen, a „kiváló” ételeken. Kimondottan értékeltük a hajnali 3-kor történő „Coimbra utcáinak felfedezése” című túrát bőröndök kíséretével és nem azért, mert a kijelölt csoportvezetőnk eltévedt, csak gondoltuk mozgunk egyet az egész napos utazás után és enni– nni sem volt kedvünk, na meg aludni is csak a gyávák szoktak… De visszagondolva mindezekre, már csak mosolyogni tudok rajta. Ezt a megszerzett érem hatásának tudom be. Az első pár napban nézelődtem, felfedeztem magamnak a várost, levonatoztam az óceán partra. Rápihentem a versenynapomra. Maga a verseny feltette az i-re a pontot, és hogy a bronzmeccsen olyan ellenfelet vertem meg, akitől eddig mindig kikaptam! Örültem, hogy az edzőm elégedett volt az ottani munkámmal és örültem, hogy anyukám, a családom büszke rám.

JUDO-nál szokványos az iskola elején megrendezni a MEFOB döntőt. Összességében a MEFOB hol helyezkedik el a versenynaptáradban?

Ez nekem a főszezon vége. Általában a csapatbajnokságok szoktak lenni november végén, decemberben. Ez annyiból könnyebb, hogy itt már a jó hangulat engedi a kicsivel kötetlenebb versenyzést. Ez a „hangulat” átragad erre a versenyre is, mert nem feladatként érzem, hanem izgalommal várom. Az ellenfelek nem változnak, hiszen a hazai versenyeken ugyanúgy velük küzdök, csak a létszám változik. Az amatőr versenyzők felé jó érzés megmutatni hogyan is néz ki egy „profi” küzdelem. Én piszkosul szeretem nézni az amatőr küzdelmeket. Tele vannak meglepetéssel, szinte látni a szemükben  azizzást. Olykor agresszívabban ugranak egymásnak, mint mi szoktunk. Van valami a technikák nyers szépségében elszántsággal és akaraterővel fűszerezve.

Ennek a főszezonnak a méltó lezárása volt a november 22-ei 2018 Év Egyetemi Sportolója Díjátadó. Milyen érzés volt átvenni az emlékplakettet?

Fogós kérdés… Dilemmában voltam az iskola és a judo kérdésében mielőtt egyetemre jöttem volna. Most kaptam egy olyan választ, hogy a kettő összeegyeztetése mennyire volt sikeres. Az elismerés mindig jó érzés, és a munkám értékelésére pozitív megerősítést ad. Jó, hogy a környezetem büszke rám. Jobban szeretem, azt a fajta értékelést, amit közvetlenül verseny után kapok érem formájában. Ott érzem még az egész napos verseny súlyát. Itt talán ez az érzés hiányzott. Nem az én stílusom a kiöltözős mosolygás, mondhatnám, hogy távol esik a komfortzónámtól. De ha sikerül továbbiakban is érmeket szereznem, talán beletanulok és otthonosabban mozgok majd ezekben a körökben is.