A szombathelyi Savaria Egyetemi Központ másfél évvel ezelőtt, 2017. február 1-jén csatlakozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez. A kezdet már bőven véget ért, új szakasz kezdődik: de egy utolsó interjú erejéig még az első év összefoglalásáról, az integrációval járó nehézségekről és a további tervekről kérdeztük dr. Németh István szombathelyi ügyekért felelős koordinációs rektorhelyettest.
Összességében hogyan értékeli az első évet, ami az ELTE-csatlakozás óta eltelt?
Útkeresés. Az elmúlt év arról szólt, hogy megtaláljuk a hangunkat ebben a nagy hírű, több évszázados hagyománnyal bíró intézményben. Össze kellett illesztenünk a képzési portfóliónkat, a budapestit és a szombathelyit. Az erősségeinket helyezzük előtérbe: nyilvánvaló, hogy mi nem egy kutatócentrum vagyunk, nekünk más szerepünk van, olyan, ami az ELTE-n belül hiányzott. Az ELTE egy országos egyetem, nálunk pedig erős a lokalitás, a Savaria Egyetemi Központ Vas megyét, Zala megyét és Győr-Moson-Sopron megyét, kicsit Somogy megyét is kiszolgálja képzéseivel. Ennek a régiónak nagy a gazdasági potenciálja és hatalmas a jól képzett munkaerő iránti kereslet. A felvételizők megértik azt az üzenetet, hogy helyben maradhatnak és akár a duális képzés keretei között összeköthetik a karrierjük kezdeteit a tanulmányaikkal – mire végez egy hallgató, már lesz három év szakmai gyakorlata.
Az ELTE eddig az alapkutatásokra fókuszált, most pedig ebben az új centrumban azt szeretnénk megvalósítani, hogy ezeket a kutatási eredményeket hogyan tudjuk minél gyorsabban beinjektálni a társadalomba, a gazdaságba és más képzésekbe, amelyeket nagy ütemben szeretnénk átalakítani duális képzésekké. A következő ilyen képzés a gazdaságtudományi területen a turisztika lesz, ezt a régió vezető fürdőivel – Sárvárral, Bükkel, Zalakarossal, Hévízzel – közösen tervezzük.
A másik legfontosabb szerepünk a pedagógusképzésben van. A nyolcvanas években Szombathely volt a dunántúli pedagógusképzés legfontosabb központja, a későbbi a BSc-re épülő tanárképzés egy tragédia volt. A közelmúltban újraindították az osztatlan képzést, fel kell elevenítenünk a régi berzsenyis hagyományokat. A középiskolai tanárszakokra szeretnénk koncentrálni: a természettudományok területén legfontosabb a matematika, a fizika, a biológia és a földrajz; a bölcsészettudományokban a magyar és a történelem, valamint az angol, de a németnél is nagyon komoly terveink vannak. Van továbbá egy erős testnevelő tanári képzésünk is. Ezekhez kapcsolódnak a rövid ciklusú és kiegészítő képzések, így egy teljes ellátóintézményt tudunk nyújtani a régiónak.
Emellett fontos a gépészmérnöki képzésünk is: kevésbé köztudott, de már múlt évben elindítottuk a programtervező informatika szakunkat is. Vannak további fejlesztési terveink a mérnök-informatika, az automatizálás területén, ez egy gyorsan fejlődő és ígéretes vonal. Következő lépésként angolnyelvű képzéseket tervezünk, amelyre külföldi hallgatókat várunk majd. A negyedik fókuszterület a sport- és egészségtudomány. Ebben a testnevelő tanári szak a zászlóshajónk, de ehhez tartozik az edzőképzés is. Itt a Vas megyei sportélettel fonódunk össze, együttműködési megállapodásunk van a kézilabda- és a vízlabda-szövetséggel is.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Tavaly azt nyilatkozta, hogy 2016 végén „Úgy műtöttek, hogy közben ment a mentőautó”. Megállt a mentőautó, utolérte magát az egyetem? Milyen feladatok várnak még megoldásra a szervezési és vezetési módszerek összehangolásában?
A rohamkocsi leállt. (nevet) A szombathelyi képzési portfólió alakítása egy folyamatos feladat – születnek új szakok, a műszaki területen is végezzük a portfólió további bővítését. A tavalyi felvételi kampányban elég szerencsétlen helyzetet eredményezett az, hogy gyakorlatilag két hetet töltöttünk az ELTE keretei között, hiszen február 1-jén csatlakoztunk és február 15-én volt a jelentkezési határidő – már volt mit mondanunk, csak nem realizálódott a felvi.hu-n látható szakokban. Most már feltudtunk készülni, van üzenet, amit fiatalos csatornákon keresztül juttattunk el a leendő hallgatóknak. Az sem elhanyagolható, hogy a Rektor úr és a Kancellár úr támogatásával elindult a Savaria Kiválósági Ösztöndíj, ami a 400 pont felett teljesítő felvételizők részére havi 40.000, a 450 pont felett érettségizetteknek pedig havi 80.000 forint támogatást jelent. Ehhez hozzájárul a tanulmányi ösztöndíj és a szociális támogatás, ráadásul a gépészhallgatók a duális képzés keretei között további 70.000 forintot kapnak a partnercégektől. Ez azt jelenti, hogy a hallgató el tudja tartani magát. A későbbi sorrend módosításnál ez is fontos szempont lehet!
Milyen beruházások valósultak meg és milyen további fejlesztésekre van még szükség a Savaria Campuson?
Szerencsénk volt: minden pályázatunk támogatásra talált. A következő negyvennyolc hónapra 2,8 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezek között vannak a tanárképzéshez kapcsolódó szakmódszertani fejlesztések laborokkal, új IKT-eszközökkel. Ezalatt nem az okostáblát értem, amire a tanár néha krétával ír – a célunk az, hogy a tanár tudásközösséget alkosson a tanulókkal. A 21. században kialakult egy új tanulási kultúra: az én generációm még abban nőtt fel, hogy vannak tankönyvek és azokat kell átolvasni. Ma már ezer csatornából érkeznek ezek az információk, a gyerekeket arra kell megtanítani az iskolában, hogy a csatornák között szelektálni tudjanak és az információk hitelességét ellenőrizni tudják. Emellett van pályázatunk a humánerőforrás és egyes szakok, például a duális turisztika és a duális gépészmérnöki képzés fejlesztésére is. Nemsokára elindul egy projekt a főépületben található nyílászárók cseréjében, valamint átalakítjuk a belső udvarunkat is, amely egyszerre lesz hallgatói tér és sporttelep. Van egy nagy nemzetközi kutatásunk is, ami a fényszennyezéssel kapcsolatos. Ebben fizikusok és biológusok dolgoznak együtt, a rosszul kialakított világítás egészségre és élővilágra gyakorolt hatásait vizsgálják.
Milyen hatással volt az ELTE-hez való csatlakozás a hallgatói létszámra? Milyen változásokra számítanak a jövőben?
Az első évben a szakok meghirdetése, ahogyan már mondtam, egy szerencsétlen szituáció volt. A felsőoktatási tájékoztató alapkötetének szerkesztését november végéig le kell zárni – ekkor még az NyME volt aktuális. A hallgatói létszám akkor nem nőtt jelentősen, nem is vártuk. Ellenben már akkor is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy elvárjuk a hallgatóktól a minőséget, így a Bsc képzéseken negyven ponttal emelkedett a felvételi ponthatár. A Savaria Kiválósági Ösztöndíjnak köszönhetően pedig elértük azt, hogy minden hatodik hallgató 400 pont felett végzett. Az első év eredménye leginkább ez volt, nem a hallgatók számának növelése. Az oktatói gárda minősége már az NyME alatt is fejlődött: egy évvel ezelőtt 93 százalék volt a minősített oktatók aránya, szinte egyáltalán nincs olyan tanár, akinek nincsen doktorátusa.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Hogyan lehet biztosítani az oktatás egységes minőségét, hogy a szombathelyi ELTE-s diploma ugyanannyit érjen, mint a budapesti?
Először is egységes tantervre van szükség. Amikor csatlakoztunk az ELTE-hez, egyértelmű volt, hogy az ELTE által jóváhagyott képzési terveket vesszük át. Azt már az imént is említettem, hogy itt már ténylegesen csak minősített kollégák dolgoznak. A probléma abban merül fel, hogy egyes területeken túl sokan, máshol túl kevesen vannak– ez az, amit még helyre kell tennünk. Csökkenteni kell a tanárok túlterheltségét, hogy kutathassanak a saját szakterületükön. Ezeket az igazításokat kell még elvégezni: a magas hallgatói létszámú, jól menő területeket megerősíteni, kevésbé jók esetén mérlegelni, hogy a telephelyük teljesen Budapestre tevődjen át. Kiigazodik ez a rendszer, de kell neki idő. Ez nem olyan, mint az autó, hogy kicserélem benne gyújtógyertyát és rendben is vagyok. Ez egy hosszú folyamat: a képzési ciklusok 3-5 évesek, ennyi ideig tart, míg a minőség „végigszalad” az egész rendszeren.
Több új képzési terület is elindult tavaly óta: a programtervező informatikus szak, a gazdaságtudományi képzések és a mérnöktanárok oktatása. Mik az eddigi tapasztalatok?
Jó visszajelzéseink vannak! Ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy az Informatikai Kar saját döntése volt, hogy ide helyezik a képzést, ennek semmilyen előzménye nem volt Szombathelyen. A 358-as ponthatár eleve arra predesztinálta ezt a képzést, hogy sikeres legyen. Ugyanez történt a gazdaságtudományi képzéseknél: a hallgatók megértették, hogy helyben szerezhetnek ELTE-s diplomát, és ott is nagyon szép létszám gyűlt össze. Két hétig hirdettük a képzéseket és 120 hallgató jelentkezett. Tehát sikeresek vagyunk, de még csak egy éven vagyunk túl. Most komoly szakítópróba lesz, hogy a középiskolai tanárokat hogyan fogadja a piac. Mi mindent megtettünk ennek érdekében, de tény, hogy a tanári mesterség fogadtatása nem olyan, mint régen.
Mi a helyzet a bölcsészekkel?
Azt szoktam mondani, hogy a bölcsészet nélkül lehet élni, de nem érdemes. Ez fontos: attól, hogy az ember a biológiai szükségleteit kielégíti, még nem lesz ember. Attól lesz ember, hogy költészet van, hogy szépirodalom van. Hogy ezt hogyan injektáljuk ebbe a meglehetősen materialista társadalomba, azon dolgozunk. Talán a turisztikához kapcsolódóan lesz komoly gyakorlati szerepe is, helytörténeti kutatások formájában. Olaszországban ezt profin csinálják: bármihez odatesznek egy sztorit és ezzel tartják ott az embert négy-öt napig. Nekünk olyan gazdag történelmünk van, nem csak az ókori római kultúrát kéne kutatni, hanem a középkori, újkori Szombathelyt is, és ezeket „termékesíteni” a közösség érdekében kiállítások, bejárható útvonalak formájában. Ehhez nemcsak jó turisztikai szakemberek kellenek, hanem történészek is. Van emellett egy jó ének-zene képzésünk is, amely egyházzenére szakosodott. Már korábban is megállapodást kötöttünk Veres Andrással, az akkori püspök úrral, hogy a Győri Hittudományi Főiskola és a Savaria Egyetemi Központ együttműködik a hittantanárok és kántorok képzésében. A társadalom rájön arra, hogy ezek azok az értékek, amiktől embernek érzik magukat. Ki fogjuk nőni ezt a gyerekbetegséget, amikor mindenünk a minél nagyobb autó és a minél vastagabb aranyláncok, és el fogunk jutni egy érett időszakba. Az emberek rájönnek, hogy az az övék, ami beléjük van építve.
Képek: nyugat.hu (Fotó: Vágvölgyi Bálint)
