Exkluzív képes beszámoló az ELTE Savaria Egyetemi Kórus franciaországi koncertútjáról

A 10 napos utazás április 12-én indult, természetesen a Savaria Egyetemi Központ Zenepedagógiai Tanszék elől. Két kisbusszal vágtunk neki a hosszúnak ígérkező útnak. Képgalériával!

Április 13-án, pénteken hajnalban értünk Párizsba, ahol még a buszokon aludtunk egy keveset. Délelőtt elfoglaltuk szállásunkat a Párizsi Magyar Intézetben, majd próbáltunk a szomszédos Saint Sulpice templomban. Ottani koncertünk a déli mise után kezdődött. Bár fáradtan, de a kevés számú nézőnek nagy élményt nyújtva mutattuk be műsorunkat. A koncert után nagy séta következett Párizsban, melyet Horváthné dr. Csomó Orsolya tanárnő vezetett, aki jól ismeri a várost. A séta másnap délelőtt is folytatódott, rengeteg műemlék megtekintésével.

A pénteki program: Opera, Vendôme tér, Tuileriák kertje, Concorde tér, III. Sándor-híd, Grand Palais és Petit Palais, Eiffel-torony (csak alulról a sztrájk miatt).

Szombaton a Marais negyedet vettük célba, majd onnan átsétálva az Ile de la Cité-ra, a Notre Dame katedrális volt utunk középpontjában. Mivel időnk engedte, még a Sainte Chapelle-t is meg tudtuk tekinteni. Délután viszont tovább indultunk Saint Florent-le-Vieil felé, amely kb. 350 km-re fekszik Párizstól dél-nyugatra. Koncertkörutunk fő szervezője, Marie Luce Bridier, a város polgármestere és sok-sok nagyon kedves ember várt minket e Loire menti kis városban. Saint Florent-ról elnevezett apátsága messziről uralja a környéket, és sok látogatót vonz. A családoknál elfogyasztott vacsora-költemények után megérdemelten pihentünk.

A Savaria Egyetemi Kórus Franciaországban (4)

Április 15-én Saint Florent-ban a délelőtti misén elénekeltük Joseph Riepel Missa brevisét, majd délután koncertet adtunk az apátsági templomban. A csodálatos akusztika, a rendkívül kedves emberek, a csodás közönség meghozta hatását, és egy kivételesen jó koncertet adtunk.

Szinte az egész napot a kolostorban töltöttük, vendéglátóinkkal együtt, finom ételek és zamatos borok társaságában. Egy napon belül rászoktunk a francia konyhára!

St. Florent-i látogatásunk igen rövidre sikerült, mivel hétfőn már Tours felé vettük utunkat. Útközben megálltunk Azay-le-Ridaeu-nál, az egyik legszebb Loire menti kastélyt megnézni. A koncertkörút minden helyszíne valamilyen formában kötődött Szent Márton személyéhez, legközismertebben természetesen Tours városa, ahol püspökként szolgálta híveit évtizedekig. Tours-ban két ott élő magyar lány fogadott minket, Erdős Ágnes és Gebauer Imola, akik különleges dolgokat mutattak meg nekünk a városból. Olyan helyekre is bejuthattunk, amelyek egyébként zárva vannak a nagyközönség elől. Az egész város, épületeivel, hangulatával, az emberekkel együtt nagyon mély hatást tett az egész csapatra. A délutáni órákban érkezett meg a tours-i helyszín szervezője, Antoine Selosse, aki a Szent Márton Kulturális Egyesület vezetője, és megszállottan igyekszik feléleszteni Szent Márton zarándokútját egész Európán keresztül. Ő vitt fel minket a Charlemagne toronyba, mely a régi bazilika egy maradványa, és ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész városra. A környék hegyeiben sok helyen lehet palát kitermelni, ezért a házak nagy része tendenciózusan palából van, ami gyönyörű látvány a toronyból. Itt kedd este volt a koncertünk az Ockeghem koncertteremben, amely egy kápolnából lett átalakítva. Ez volt az egyetlen koncerttermi fellépésünk, és – a koncert általánosan magas színvonala mellett – itt is voltak kiemelkedő produkciók.

Április 18-án, szerdán reggel indultunk tovább Saumur-be, amely szintén nagy város a környéken. Útközben viszont megálltunk Franciaország egyik legszebb falujában, Candes Saint Martin-ben, amely Szent Márton halálának helyszíne. (Innen vitték őt hajón Tours-ba a temetésre.) Saumur-ben azután pihenőnap nélkül rögtön este koncertet adtunk a Saint-Croix-de-Marson templomban. Itt is részben családoknál laktunk, részben pedig egy kolostori vendégszálláson. Ezen a koncerten volt a legjobb közönségünk, a legnagyobb vastapsot itt kaptuk. Legjobban sikerült művünk itt a Praesulem effebeatum kezdetű középkori polifón tétel volt. A koncert után a kisváros közösségi terében, egy óriási borospincében adott nekünk kis fogadást a polgármester. A környék jellegzetes készítménye a habzó bor, mely hasonló eljárással készül, mint a pezsgő, de nem lehet annak hívni, mivel nem a champagne-i szőlőkből készítik. Minden formájában rendkívül ízletes!

A Savaria Egyetemi Kórus Franciaországban (16)

Április 19-e azért volt kivételes nap, mert sehova nem utaztunk, és nem is koncerteztünk. Megnéztük viszont a Fontevraud-i apátságot, amely hihetetlen történetével és festői látványával mindenkit megragadott. A látogatás végén egy parkban piknikeztünk, ami mindenkinek nagy élmény volt. (Nem szendvicsekre kell gondolni, vendéglátónk, Jean Claude Monniet felesége kocsival teljes ebédet hozott nekünk, minden rendes fogással.)

Délután szabad programunk volt, néhányan megnéztük a saumur-i várat is, majd élveztük a csodálatos időjárást.

Április 20-a volt turnénk utolsó állomása, Le Cellier. Ez volt a legtávolabbi pont, innen indultunk hazafelé. Le Cellier-ben találkoztunk Szent Márton legtöbb lábnyomával: Serge testvérrel, aki gyalog megtette a 2500 km-es utat Tours-ból Szombathelyre, Christophe Delaunay-vel, aki Szent Mártonról valóban mindent tud, és minden összefüggést is, ami kapcsolatban lehet az ő életével. Különösen büszke arra, hogy templomukban van a legnagyobb Szent Márton-freskó is. Itt egészen különleges kirándulásra mentünk. Hihetetlen gyönyörű szőlővidékeket láttunk, toscanai típusú házakkal és borospincékkel. Itt értettem meg, hogy az itteniek miért mondják azt: „mi, déliek”. A borospincéken kívül még egy érdekességet láttunk: Louis de Funès kastélyát, mivel élete utolsó 20 évét ott töltötte. Ami pedig különösen meglepett bennünket Szent Márton nyomdokain, a következő településnév: La Savariais, amely kétséget kizáróan Savaria nevét idézte számunkra, mintegy 1700 km-re Szombathelytől. Utolsó koncertünk is méltó volt egész utunkhoz, a túlzottan visszhangos akusztika ellenére.

Mindössze néhány óra alvásra futotta, mert hajnali 3-kor elindultunk hazafelé, hogy még szombaton hazaérjünk. Az út fáradságos volt, de gyönyörű is egyben. Sok gyönyörű zenei élménnyel ajándékoztuk meg hallgatóságunkat (néhányan több koncertünkre is eljöttek), ők pedig csodálatos látnivaló, kulináris és lelki élményekkel ajándékoztak meg bennünket. Az út külön ajándéka volt a társaság összekovácsolódása, melyért külön hálás vagyok mindenkinek, akinek ebben része volt. Köszönjük anyagi támogatóinknak, az ELTE tehetséggondozó tanácsának, Szombathely Város Önkormányzatának és a Szombathelyi egyházmegyének a támogatást, úgy gondolom, öregbítettük városunk, az egyházmegye és Szent Márton hírnevét.

Fotók és galéria: Mihajliv Renáta