A fényszennyezés: olyan mesterséges zavaró fény, ami a horizont fölé vagy nem kizárólag a megvilágítandó felületre és annak irányába, illetve nem a megfelelő időszakban világít, ezzel káprázást, az égbolt mesterséges fénylését vagy káros élettani és környezeti hatást okoz, beleértve az élővilágra gyakorolt negatív hatásokat is.
A fény előállítása egyre olcsóbbá válik a modern technológia jóvoltából. Ráadásul a kibocsátott fény nagyobb arányban tartalmaz kék komponenst, ami káros a környezetünkre. A fényszennyezés mértéke évente 5-10 %-kal növekszik.
New York, a város, amely sosem alszik
Budapest fényei
A kutatók hangsúlyozzák, a fény hatással van a növényekre, állatokra és hasonlóan az emberekre is. Akár kis mennyiségű, rossz időben érkező fény is megzavarhatja az élőlények belső óráját, a hormonok termelését, vagy akár a teljes ökoszisztémát is károsan érintheti.
A ragadozó-zsákmány kapcsolatok felborulhatnak és az éjszakai fajok növekvő mértékben elveszthetik életterüket. Hosszú távon mindez a biológiai változatosságot is veszélyezteti.
Mindezek ellenére hajlamosak vagyunk arra hogy a szükségesnél jobban megvilágítsuk településeinket. Az éjszakai fények mennyisége inkább növekszik, mintsem csökkenne – világviszonylatban a kutatók ezt már több éves időskálán is megfigyelték.
A helyzet javítása érdekében a tudományos kutatók négy cselekvési javaslatot fogalmaztak meg.
Amennyire csak lehet, el kell kerülni a hideg fehér fényű világítást, amely 500 nanométernél rövidebb hullámhosszúságú fényt tartalmaz. A tudósok kritikusan értékelik a hideg fehér fények előretörését, főleg a LED-ek és más energiatakarékos fényforrások bevezetésével egyidejűleg.
A fényszennyezés mértéke Európában. Forrás: www.lightpollutionmap.info
A rövid hullámhosszú kék fény magas aránya befolyásolja a magasabb rendű gerincesek és így az emberek cirkadián ritmusát. A tartós eltolódás megzavarhatja a nyugodt alvást, az anyagcserét és az immunrendszer védekező mechanizmusát, amelyek komoly egészségügyi problémákat okozhatnak. A lehetséges következmények a zsír lebontási zavarai, a cukorbetegség vagy a depresszió.
Ennek megfelelően 3000K alatti értéket javasolnak a kutatók a kültéri világítás színhőmérsékletére.
A világítótestek ernyőzése olyan legyen, hogy a fényt oda irányítsa, ahol arra szükség van. Megfelelő ernyőzés esetén a kibocsátott fényt nem látjuk közvetlenül. A megfelelően irányított fény nem jut a gyalogosok, járművezetők szemébe, az épületek ablakai felé vagy éppen az égbolt irányába, – utóbbi esetben nagy távolságra terjed és nem kívánt “mellékhatásként” a természetes tájat is megvilágítja. A fényeknek – még a díszvilágítás esetén is – lefelé kellene irányulniuk. Így például a talajszintbe épített fényvetőket, melyek felfelé sugároznak, el kell kerülni.
Az utcákat amennyire csak lehet egyenletesen, és amennyire csak lehet alacsony intenzitással világítsuk meg: Vidéki utakon a 0,3 cd/m² fénysűrűség elegendő, amely kb. 4 lux megvilágítással elérhető. Ez az EU útvilágítási szabványoknak (EN13201) megfelelő legalacsonyabb útosztály. Az EU szabványok gyakran sokszor erősebb megvilágítást ajánlanak, mint ami jelenleg a legtöbb európai településen megvalósult. A tényleges megfelelés a szabványoknak Európa szerte drasztikusan megemelkedő energiafogyasztáshoz és CO2-kibocsátáshoz vezethet. A kutatók rámutattak, hogy az alacsonyabb megvilágítási értékek nem korlátozzák a biztonságot, ezért kérik a határértékek felülvizsgálatát és csökkentését.
Igazítsák a kültéri világítást a tényleges használat idejéhez. Este 10 óra, vagy éjfél után jóval kevesebb fényre van szükség, ennek megfelelően az közvilágítás fénye csökkenthető. A megvilágítási szintek akár 50-80%-os csökkentése is lehetséges. „A nem közcélú világítást teljesen ki kell kapcsolni, ha nincs arra közvetlen szükség” – ajánlják a kutatók.
Fotók: illusztráció (Pinterest)
