Március 7-én a szombathelyi Spricc kocsma árnyas és nagymamabútorokkal berendezett első emelti helyiségét a megszokottól egészen eltérő csapat vette birtokába, akik az irodalom és a zene határterületére, a slam poetry világába vezzették be lelkes és fiatal táborukat.
A Savaria Slam Poetry hosszú évek óta színesíti a Vas megyei megyeszékhely és a helyi egyetemi élet underground művészeti palettáját, az utóbbi években pedig a középsikolások is utat találtak a művészet újabb hullámait képviselő performansz köreibe. Az évek során számos változáson átesett szombathelyi slam-formáció az utóbbi időben nemcsak a reprezentatív szerda esti versenyre és a hagyományos “OpenMic-re” gyűlik össze, hanem nagyobb és közvetlenebb teret kap az utánpótlás felkarolása, a partvonalról figyelő gyülekezet egyes tagjainak valódi slammeré avatása; a műfaj széles gesztusokkal előadott külsőségei és az óhatatlanul szükséges szereplésvágy miatt talán valóban nem mindenki alkalmas arra, hogy slammer legyen, írjon bármennyire eredeti szöveget.
A Spriccben tartott workshopot pedig pontosan ez a felismerés szülhette: informálisabb körülmények között, oldotabb légkörben a szombathelyi slammerek legkedvesebb és legszórakoztatóbb karakterei nagyobb sikerrel tudják bevonni rajongótáboruknak is nevezhető közönségüket a közös alkotásba. És kellő kritikával vizsgálva Varga Mátyást, Székely Zoárdot, vagy a veterán Paukovics Gergelyt, ahogyan például értintetlen “slamszüzekkel” együtt szavalják szövegeiket, valóban értékesnek tűnik ez a fajta könnyed, számos műhelyjátékkal tarkított közösségi kultúrmisszió. Irodalom, zene, standup comedy és színészmesterség szűkre szabott közös halmazában hitelesen mozognak savaria slammerjei.
Galéria: Mihajliv Renáta
