Az Alkotmánybírósághoz fordult Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa, mert szerinte aránytalan jogkorlátozással járnak a hallgatói szerződések kötelező jogszabályi feltételei. Különösen problémás a hosszú időtartamú és általános hazai munkavégzés kötelezettségének előírása a hallgatói szerződéseknél.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) kérte a biztostól az alkotmánybírósági indítvány benyújtását, arra hivatkozva, hogy a hallgatói szerződésekre vonatkozó részletszabályokat a jogalkotó – törvényi szint helyett – rendeleti formában határozta meg. A HÖOK szerint a szabályozás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az egyetemi, főiskolai hallgatók alapvető jogait és sérti az egyenlő bánásmód követelményét is.
A felvetett alapjogi aggályok jelentős részét az ombudsman megalapozottnak találta, ezért kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, egyúttal kérte a kormányrendelet hatályba lépésének haladéktalan felfüggesztését is.
A kifogásolt kormányrendelet rögzíti, hogy a végzett hallgató a diploma megszerzését követő húsz éven belül a támogatott tanulmányi idő kétszeresének megfelelő időtartamban köteles Magyarországon dolgozni, és amennyiben ezt nem teljesíti, az állami támogatás összegét részben vagy egészben vissza kell fizetnie.
Szabó Máté szerint a hallgatói szerződés jellegénél fogva nem hasonlítható össze egy hagyományos tanulmányi szerződéssel: „A szerződő felek, azaz a hallgató és az állam nincs azonos helyzetben, továbbá a szerződéskötés gyakran hangoztatott önkéntessége is csak abban a – társadalmi viszonyok ismeretében vélhetően igen szűk – körben valóságos, ahol a kedvezőbb anyagi helyzetük miatt a fiatal családja az állami támogatás nélkül is képes volna a felsőfokú tanulmányok finanszírozására.”
A biztos szerint a hallgatói szerződésekre vonatkozó szabályok a végzett hallgatók önrendelkezési jogának, valamint a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogának korlátozását jelentik. Mivel a szerződés eredendően korlátozza a hallgatók több alapjogát, annak alapelemeit garanciális okokból törvényi szinten kellene szabályozni.
Szabó Máté szerint a korlátozás is aránytalan. A szerződésben a hallgató egyoldalú és hosszú időre szóló kötelezettséget vállal magára, az állam ezzel szemben a rendelet alapján pusztán csak „törekszik” arra, hogy a végzett hallgatónak megfelelő munkalehetőséget biztosítson, így adott esetben a hallgató a szakterületén kívül is köteles hazai foglalkoztatónál elhelyezkedni (feltételezve, hogy talál egyáltalán munkát).
Az alapvető jogok biztosának indítványa tartalmazza, hogy a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jog tartalmának értelmezése során nem hagyhatók figyelmen kívül a Magyarországra nézve kötelező, a személyek szabad áramlására, munkavállalására vonatkozó európai uniós előírások sem.
