Rónoki Bertalan fiatal művész, igazi 21. századi versfaragó, művei egy részét a Fiókország névre keresztelt Instagram-oldalon keresztül teszi közzé. Vele beszélgettünk a művészek különös világáról és az Instagramról mint versmegosztó platformról.
Mi az a négy szó, amivel definiálnád a stílusod?
Szerintem még nincs konkrét stílusom, illetve nem is érdemes egy irányzatnál leragadni, így nehéz lenne definiálni. Még amúgy is keresem a saját hangomat, a legtöbb kiadó szerint még érlelnem kell a stílusom.
Kik voltak azok a művészek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád?
Örkény, Weöres, Babits, Radnóti, Kosztolányi és József Attila voltak azok a szerzők, akik először megragadtak. De még az is lehet, hogy olvasok majd valami olyat, ami sokkal nagyobb hatással lesz rám. Szerintem minden életállapotra van egy megfelelő írás, csak meg kell találni.
Ehhez kapcsolódik az is, hogy sok olyan szöveget is olvasunk az iskolában, aminek még nincs ott az ideje, így megutáltatva sok diákkal az olvasást. Ami pont az ellenkezője annak, amit el akarnának érni.
Van kedvenc irodalmi anekdotád?
Kettő jut eszembe, az egyik csak félig… Szóval volt egy pesti költő, akit a születésnapja alkalmából a barátai végigtoltak egy talicskával valamelyik körúton. Ezt amúgy egy kedves lány mesélte egy kocsmában még egy éve, amikor véletlen hozzájuk csapódtunk.
A másik, ami eszembe jut, az Berzsenyi Dánielhez kapcsolódik. Berzsenyi ugye gazdálkodó volt, amellett kezdett el írni. Így mikor Pestre ment, mindig vitt egy kosár kolbászt az éhező pesti költőknek.
Jó kis tanulságok a költészet nyers és valóságos világáról.
Honnan szerzel inspirációt a verseidhez?
Az életből. Amúgy meg a múzsák szeszélyesek, ezért nem is érdemes hajkurászni őket, mert csak jobban elbújnak. Mondhatok még kliséket, hogy minden inspirál, de az biztos, hogy ha nincs ötlet, akkor érdemes picit olvasni másokat, vagy kipróbálni más önkifejezési formákat.
Van valamilyen célod, amit a versírással el szeretnél érni?
Jó verseket írni. Na jó, igazából az a cél, hogy valamit adjak az olvasóknak, ha elolvassák egy versemet. Ezért is szoktam más szövegeket is írni, nem csak verseket. Illetve úgy érzem, fontos az is, hogy legalább az irodalom lépcsőinek lábához elvezessem azokat, akik az én verseimre rátalálnak, kedvet csináljak arra, hogy valódi költőket is olvassanak, ha még nem tették korábban.
Mennyire vagy tudatos a versírásban?
A legtöbb esetben egyáltalán nem vagyok az, de például most dolgozom az első versciklusomon, és egy-két tematikus vers-írós időszakomon is túl vagyok.
Tervezett vagy spontán az alkotás folyamata?
Az ihlet általában elég spontán jön, és ha nem felejtem el, mielőtt lejegyezhetném, akkor felírom egy füzetbe vagy egy lapra, legrosszabb esetben a mobilomba, és amikor nekiállok írni, akkor ezeket előveszem, és keresek valamit, amihez épp tudok kapcsolódni a kis részletek között. Ezért igazán vegyesfelvágott.
Verseket a 21. században bárki írhat és közzé is teheti azt. Erre az egyik legkedveltebb platform az Instagram, ahol te is tevékenykedsz. Mi a véleményed arról, hogy manapság bárki költővé avanzsálhat?
Ez egy tévedés. Nem avanzsálhat senki költővé magától. Azt csak más mondhatja ki rólad, hogy az vagy. Én nem is tartom magam annak, és ez szerintem így normális. Nyilván szeretnék egyszer az lenni, azért is írok.
Illetve a Facebook szerintem még viszi a prímet, talán a fiatalabbak posztolnak az Instagramra több verset, de alapvetően a Facebook alkalmasabb írások posztolására, az Insta inkább a képmegosztás helye.
Mennyire érzed úgy, hogy az „instaközösség” egy valóban létező közösség?
Amennyiben a követőgyűjtés közösségnek minősül, nyilván. Amúgy a tartalomgyártóknak egyértelmű célja, hogy egy közösség-érzetet létrehozzanak. Ez a brandek logikája. De ezen kívül nehezen tudom elképzelni, hogy ez hogy lehetne egy igazi közösség.
Van arra példa, hogy a felkapottabb profilok mentorálnak olyanokat, akikkel szimpatizálnak?
Mentorálás nem igazán létezik, inkább megosztással lehet segíteni. Ez a platform logikája, szerintem nem igazán akarnak plusz energiát belefektetni, hogy náluk valaki jobb legyen.
Ezek csupán érdekbarátságok vagy kialakulhat instaköltő-berkekben valódi szimpátia és érdek nélküli kedvesség?
Nincs értelme megkülönböztetni őket szerintem. Ugyanolyanok, mint a többi tartalomkészítő. Persze, hogy létrejöhet, én is szimpatizálok több emberrel onnan.
Szerinted a fiatalok hogy viszonyulnak a költészethez?
Változó, attól függ, hogy az irodalomórák és a kötelezők mennyire irtották ki az adott személyből az irodalomszeretetet. Talán mostanra lett a legtöbb lehetőség az olvasásra, az internettel és az okostelefonokkal szinte mindig olvashat az ember. Nem hiába létezik az „instaköltő” fogalma. Sokan olvasnak kis idézeteket. Nyilván nem tudok pontosan nyilatkozni a valós olvasási szokásaikról, vagy arról, mennyi könyvet olvastak eddig, de nem szabad azt hinni, hogy teljesen elszakadtak az online térben az irodalomtól, hiszen ma már nem csak könyvekből lehet olvasni. Ez viszont problémát jelenthet azoknak, akik ebből próbálnak megélni, hiszen a neten rengeteg minden nagyon hamar ingyen elérhető lesz.
Az Instagram közelebb hozza a mai generációkhoz a verseket?
A versek és a pársorosok mennek legjobban az adott platformon a rövidségük miatt. Ami kicsit kettős, mert lehet, hogy aki itt olvas, nem igazán szeret egész verseket elolvasni, elég neki egy idézet vagy két sor. Az viszont biztos, hogy valamilyen szinten összeköt klasszikus szerzőkkel is, mivel tőlük is osztanak meg sok oldalon idézeteket.
Vagy épp az ellenkezője történik: a sok igénytelen kontent inkább elidegeníti a tömegeket az irodalomtól?
Ha már két sort elolvas, az szerintem közelíti. Maximum lesz egy értékítélet arról az oldalról, nyilván először a nagyobb oldalakat fogja megtalálni, amelyek többségükben próbálnak valamilyen minőséget nyújtani, vagy egységes stílust.
Mennyire lehet érvényesülni instaköltőként?
Mit jelent az érvényesülés? Lehetsz népszerű, befutott szerző ebből a közegből is, igaz, én csak egy ilyen embert ismerek, de úgy érzem, egyen-ketten még képesek lehetnek kitörni ezáltal. Bár én személy szerint kis esélyt látok rá. Mivel aki komolyabban akar írással foglalkozni Magyarországon, az nem írhat csak az Instára. Én magamat sem tartom például instaköltőnek. Nekem az Insta egy platform… Nem leszek tőle Facebook- vagy WordPress-költő, ha ott posztolok, így instaköltő se lehetek. Ez egy gyenge beskatulyázás.
Nem veszik el az ember a sok profil között?
Cseppet el lehet. Nagyon megszaporodott a versíró profilok száma, nyilván ez nem baj, hiszen sokan terápiás céllal írnak: öngyógyítás céljából, jólesik nekik, ha megoszthatják másokkal, és a többiek is láthatják, hogy mások is érezhetnek így. Viszont ez a sok poszt megosztja a figyelmet, ami azt eredményezheti, hogy elveszel a profilok között. Ezért fontos, hogy legyen valami, amiben te más vagy, de ez már megint brandépítési történet. Ha nem akarsz világuralomra törni, nem fontos.
Mi a tapasztalatod, a kiadók kevésbé vesznek komolyan, ha az Instagramon is tevékenykedsz?
Nem ismernek, nem tudják. Maximum az lehet baj, ha már megosztottad korábban a megjelenésre szánt művet. Illetve nem referencia sok esetben, hogy oda posztolgattál, mert ott ugye semmilyen szűrőn nem kell átjutnod hozzá. Talán a befutott „instaköltőket” egy darabig kevésbé akarja befogadni az irodalmi közeg, de erről nincs saját tapasztalatom.
És végül: megmutatnád azt a versedet, amire a legbüszkébb vagy és azt, amit a legtöbben kedveltek?
Amelyikre a legbüszkébb vagyok, azokat sajnos most nem tudom megmutatni, mert szeretném, ha megjelennének. A frissen íródó versciklusomhoz kapcsolódnak. Az egyiknek az első megjelenési jogát egy pályázat keretein belül megvette a Petőfi Irodalmi Ügynökség, így arra különösen büszke vagyok.
A legtöbbek által kedvelt jó kérdés, mert egy közösségben volt egy versem, amit hirdettek egy nagyobb összegért, így az nagyon jó számokat ért el, de a saját oldalamon nem az a legkedveltebb versem. Illetve mostanában Romániából, feltételezhetően Erdélyből rendszeresen megnézik egy kétéves Kosztolányi-versátiratomat.
Talán akkor azt a verset említeném itt:
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom,
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom,
Neked adom a füstölgő gyárakat.
Vedd a sűrűt, a gomolyt, a lombost,
Neked adom mind, mit termel. Légy gondos!
Tiéd az összes haszna s szennye. Vedd el!
Ez itt a keserű, s ez itt az édes.
Ezt neked kell tudnod majd, értsd meg!
Tanulj, hogy felismerd a feketét s fehéret,
A gyümölcsöt, mikor megérett.
S azt is, hogy az embernek mikor van itt a végső órája,
S tudd, hogyha gyerekére néz, cseppet se bánja.
Ez itt az intelmek Istvántól, vésd az eszedbe,
Ha véletlen a könyv egyik nap elveszne,
Te tudod akkor is, ki marad kint, és ki jöhet be.
Egy ország akkor lesz nagy, ha nem rekeszt ki, se be.
Tejet adok, de hozzá szörnyű vért is,
Vírust vele, mi az életre antitézis!
De ne vesd meg azt se. Tiszteld!
Mert csak azon lehetsz győzedelmes,
Mit megtartasz annak, ami. Hidd el!
Ne légy hanyag, mint a földben fekvő holt anyag.
Örülj szüntelen a dolgos nap alatt. Nevess!
A nálad rosszabb sorsúakat meg ne vesd!
Ki tudhatja, mikor kerülsz te is olyan sorba.
Oly ember-ízű és oly felemás, nem kimondott penetráns.
Nem mondhatom, eget ne vívj, vagy mély kutat ne áss.
Tudom jól, a benzinfaló lovat is kell, hogy abrakold,
De mit most mind a markodba beadok,
Egy kisebb tenyérbe, remélem, te is majd átrakod.
Illetve az egyik népszerű versem, ami inkább egy kis gondolat:
Gondolatszórás
Amikor nincsen nálad semmi,
de miután felszállsz a buszra,
visszanézel, nem hagytál-e
a padon pár kósza gondolatot.
Képek forrása: fiokorszag.com
