„Hívjon csak az állam meg a telemarketinges Dánielnek!” – interjú Beke Danival (Kozmosz, Comedy Central)

Beke Dani a Comedy Central magyar, lengyel, cseh és román promófelelőse, remisszióban tengődő basszusgitáros, középhaladó apuka. 2008-ban végzett az ELTE kommunikáció- és médiatudomány szakán, azóta megfordult három rádióban, dolgozott öt csatornával, bejárta egy ország színpadjait a 2010-es évtized talán legfontosabb hazai punkbandája élén, állt a kamera és a mikrofon mindkét oldalán már számtalanszor. Egy lovacskázás-fürdetés és egy konferenciabeszélgetés között kaptuk el, hogy meséljen a tapasztalatairól és arról, hogy leljen röhögni valóra az ember még e nyomasztó napokban is!

Szinte mindenütt Beke Dani, és nem Beke Dániel néven szerepelsz. Honnan ez a becsípődés? Mekkora munka volt ezt kijárni? Hivatali névváltoztatásra van-e esetleg esély?

Igazából már gimi óta jobban szeretem a Bekedanit, amit így, egyben, lendületesen ki lehet mondani, úgyhogy ahol csak lehet, eleve így mutatkoztam be. Sőt, így íratom le, ahová csak tudom. A Comedyben egy időben volt, hogy 5-6 Dániel dolgozott egyszerre, úgyhogy még jól is jött, hogy nem simán Dani vagy Dániel voltam. De hivatalosan sohasem változtatnám meg, hívjon csak az állam meg a telemarketinges Dánielnek.

Nem könnyű rólad információkat találni sem a neten, sem a (kreatív-szakmain túli) sajtóban, pedig állati változatos pályát tudhatsz magad mögött, és nem is tűnsz egy reflektortól félős fazonnak…

Hát ja, nem vagyok az a sztártípus, csak az álmaimban állok a rivaldafényben, egyébként meg jó munkásemberként gondolok magamra. De a kocsmablogos interjúmra nagyon büszke vagyok!

Na, a kocsmablogos interjú, az prémium minőség. Meséld már el, hogy akadtatok össze! 

Imádtam azt az interjút! Én és az alkohol kéz a kézben alkottuk végig az elmúlt 15 évet, úgyhogy imádok a borról és a kocsmákról beszélni. Nem véletlen, hogy az első Kozmosz EP hátulján a Takler Pincészetnek is megköszöntük a közreműködést. De sajnos a kocsmablogos interjú csak online zajlott, lehet, hogy nem értem rá valami miatt, de az tuti, hogy fogyott a válaszolás közben a rozé rendesen.  

Beke Dani szerk. - eating out

Viszont rengeteg interjút írtál te is: fotós mesterekkel a pixinfo oldalra… de ennek már egy évtizede. Mi mozgatott ennyire a fényképezésben?

A pixinfo egy, a mai napig működő fotósoldal, ahol amatőr gépek tesztjeitől profi tippeken át mindenféle helyet kap vagy kapott, és szerencsére én pont akkor voltam a közelében, amikor ez a nagyon sok részes interjúsorozat megszülethetett. Nagyon egyszerű volt az ok – a pénz. Szabadúszóként, vagy inkább szabadfuldoklóként az egyetem mellett mindenféle melót bevállaltam, az egyik pont turistafényképezőgépek tesztelése volt. Aztán Tibor, a főszerkesztő azt mondta, akar csinálni egy sorozatot nagy fotósokkal, és rám gondolt. Fényképezni azóta se tanultam meg rendesen, de rengeteg jó sztorit meg tippet-trükköt hallottam tényleg a szakma legjobbjaitól. Jó kis meló volt.

Volt más terület is, ahova elverődve életreszóló okosságokat szereztél, és ajánlanád más pályakezdőnek is?

16 évesen ajánlották nekem a Diákújságírók Egyesületének nyári médiatáborát, és rögtön az első alkalommal eléggé betalált. A táborok miatt döntöttem el, hogy újságíró leszek, ezért mentem média szakra is, táborban történt az első csók, az első berúgás, barátok, szerelmek, és rengeteg egyéb, unortodox nyári tábori élmény. Öt tábort lehúztam táborozóként, ott több gyakorlati dolgot tanultam az újságírásról, rádiózásról, tévézésről, mint az egyetem első két évében. Aztán tíz évig voltam csoportvezető, ott pedig magamról, a csoportdinamikáról, az oktatásról, a különféle tréningpraktikákról tanultam nagyon sokat, amit egyébként a mai napig is tudok hasznosítani főnökként, kreatív szakemberként. Tudom, hogy olyan, mintha pénzt kapnék ezért a reklámozásért, de ha a táborozók nagy részét megkérdezed, mindenki vitt haza valamit, még azok is, akik végül nem újságírók lettek.

Gondolom akkor az itt tanultak miatt is, hogy az oldalaidon alig van nem-Kozmoszos és nem-kajálós/hülyülős fotó, pláne nem családi. Csak egy van kint Ádám fiadról is: a születését beharangozó. Tudatos törekvés ez részedről a news feedünk babakontenttel való eldugítása ellen, a srác személyiségi jogaira figyelsz, vagy valami más megfontolás vezetett ebben?

Igen, ezt jól gondolod, a hardcore babakontentet az Insta-ismerőseim kapják. De ők kb. naponta egyet. Néha arra gondolok, hogy nem árusítom-e ki a gyerekem testét like-okért cserébe, de aztán mindig elhessegetem, mert nem hiszem, hogy ez történik.

A fotózás mellett ELTE-sként még a rádiózás felé mentél… Nagyon fiatalon dolgoztál a Neo FM-mel, a Rádió Q-val és a Radio Caféval is. Aztán jött a Nagy Rádiós Összeomlás. Hogyan, honnan jött? Voltak jelei?

2009-ben jöttem ki az egyetemről, és azt hittem, hogy rádiózni fogok, ami egy darabig sikerült is. Egy éven belül már három rádiónak dolgoztam egyszerre, aztán 2011 legelejére már ebből semmi sem maradt. Megszűnt a Rise FM, ahol voltam egy hónapot, megszűnt a Radio Café, ahol először voltam gyakornok, majd külsős szerkesztő, és megszűnt a Neo FM is. Imádtam volna szerkeszteni, és a Caféban ezt lehetett is, a Neo FM sztoriját is érdekes volt belülről látni, hogy volt egy csapatnyi lelkes ember, aki azt hitte, megváltoztathatja majd a kereskedelmi rádiózást itthon. Nem sikerült nekik, pár hónapra rá már Sláger 2 volt az adó, és minden maradt a régiben. A Caféért pedig nagyon kár, a mostani melómon kívül ott volt még olyan alkotóközösség, amit kívülről és belülről is csak csodálni tudtam. Fél millám maradt benne, amikor a rádió összedőlt, de a többiek még szarabbul jártak.

Hogy élted át, hogy élted túl?

Szarul. Egy évig egy kis reklámügynökségnél voltam junior, ott meg a főnök egyszer közölte, többet kéne mosolyognom, amikor szombaton behívnak tenderen dolgozni, mert nem tesz jót a többieknek, hogy a fancsali pofámat kerülgetik. Azt is mondta, százan állnak sorban a helyemre, na, ekkor kezdtem másik melót keresni, ami pont a Viacom lett. Jó helyen, jó időben.

Ha már túlélés: hogy birkóztok meg a karanténnal családilag, szakmailag?

Kemény meló, kábé tizenhat órás műszak. Reggel hattól délig én vagyok a bölcsi, amíg a feleségem mindenféle callokban van, aztán a gyerek jó esetben két, két és fél órát alszik. Ezalatt én tudok dolgozni bármilyen kreatív munkát, vágást, ilyeneket. Aztán felébred, és egészen este hétig egymás között dobáljuk, akinek éppen meetingje van, az bevonul a gyerekszobába, a másik meg rohangál Ádám után, hogy ne egye meg a nyers krumplit.

És mi lett azóta a rádiós közélettel? Levontak a műsorgyártók valami tanulságot?

Bevallom, nem követem. Amíg játszotta a dalainkat pár rádió, addig hallgattam, de igazából mindig is beszélgetősműsor-párti voltam, azokból meg keveset találni jót. Meg ha talál is az ember, akkor a zene szar.

Beke Dani szerk. - Kozmosz live! with Zsombit

Ha már a daloknál vagyunk: a rádiópozitivitás és a rendszerellenesség keresztmetszete volt a Kozmosz zenekar, amelynek basszusgitárosa, egyik énekese és szövegírója is voltál – a másik frontman, Pál Zsombor a hazai kreatívszakma egyik éllovasa.

Zsomborral már kb. ötödikes korunk óta ismerjük egymást Fehérvárról, gimiben lettünk nagyon jóban, és már akkoriban bénáztunk közösen hangszereken. Aztán együtt költöztünk fel Budapestre, és meg is alapítottunk egy ska-punk zenekart. Nagyon bénák voltunk, de volt, akinek tetszett, vicces volt. Aztán amikor az feloszlott, külön dolgaink voltak, külön is laktunk egy ideig, és amikor mindketten épp szakítottunk az aktuális csajunkkal, megint összeköltöztünk. 2010-ben volt asszem, hogy Zsombor behozta az első dalokat, mármint nem a próbaterembe, hanem a szobámba, és akkor ott alapítottuk meg a Kozmoszt. Elsőre nem is biztos, hogy ez volt a neve.

Sokan félnek, pláne az üzleti szakmában, bármiféle kormánykritikának hangot adni, de ti aztán nem fogtátok vissza magatokat. A Világszakadtság berobbantott titeket a köztudatba, személyesen Schmitt Pálnak és Matolcsy Györgynek címeztetek dalt (Ctrl-X; Kedvesünk), a káromkodás is kiment az éterbe… Ilyet talán a rendszerváltoztatás óta nem csinált a mainstreamben is megvillanó magyar zenekar.  Volt bennetek valaha félelem attól, hogy valahogy utolér a hatalom, és a szakmai életetekbe avatkozik?

Hát voltak, persze, de ha megtörtént volna bármi ilyen, akkor csak még jobban nekünk lett volna igazunk. Szerencsére még egyikőnkért sem jött el a fekete autó. Kisbusz. Vagy nem tom, mivel járnak most a fiúk.

Ért bármi hátrány a médiában, a munkahelyen vagy a családban titeket a kozmoszozásért?

Nem, sőt, a szüleimnél a diploma mellett akkor éreztem kábé legjobban, hogy mennyire büszkék rám, amikor naponta négyszer üvöltöttem a Petőfi Rádióban. Melóban is mindig szerették, vannak most is kollégáim, akik hetente piszkálnak, hogy álljunk össze megint.

 Beke Dani szerk. - Kozmosz fuckyeah 

Az országos befutás küszöbén, a debütalbum bemutatása után, egyre duzzadó rajongótáborral a hátatok mögött hagytátok abba egy katartikus koncerttel a Fishing On Orfű fesztiválon – és azóta egyre több és több alapja lenne egy újraindulásnak. Miért oszlottatok fel?

Ha ugyanezt kérdeznéd a többiektől, mindenki mást mondana valószínűleg. Házasság, meló, szakmai és emberi dolgok, a rádiós játszások elmaradozása, a nagylemez körüli viszonylag visszafogott csend… Én még mindig tartom, hogy jó döntés volt, és még jobb, hogy egy turnéval oszoltunk fel, és nem csak abbahagytuk hirtelen.

Reménykedhetünk-e abban, hogy ti is úgy tesztek, mint a Rage Against The Machine, és mondván, bőven van mi ellen szót meg gitárt emelni, újra összeálltok?

Tavaly nyáron már volt egy összeállásfélénk a Dürerben, az nagyon jó volt. Én azóta is gyakorlom amúgy a dalokat, meg néha hallgatom is őket, fasza kis cucc volt az, na.

Illetve nem is tetted le azt a lantot – a Wellhello is kilátásban volt, de a #WNTS-ban folytattad tovább. Illetve folytatod tovább?

Épp januárban lépett ki két tag, de még van négy dalunk, amiket közösen ki akarnánk hozni. Most nyilván ezt senki sem hiszi el, de éppen majdnem felvettük az egyetlen hiányzó dolgot, az éneket mind a négyhez, csak jött ez a vírusos hülyeség, és jobbnak láttuk nem nyalogatni ugyanazt a mikrofont órákon át.

Beke Dani szerk. - basswalk

Korábban blogoltál, és a te szavaiddal élve, viccesemberkedtél. Ne kezdjünk elveszettnek vélt, kincset érő Bekedani-videók után matatni a Showder Klub csatornáján?

Fú, ne. Egyszer kipróbáltam a standupot, de nagyon béna voltam benne, akkor örökre belém vésődött, hogy én írok, nem előadok. Kínos szar volt, az az igazság.

A komédia mégis központi maradt az életedben. Pár éve még a Viacom online szerkesztője voltál, most pedig a Comedy Central promóit felügyeled és rövidfilmjeit gyártod. Mit takar ez a meló?

A cseh, román és magyar Comedykre készülő promókat készítettem belsős és külsős emberekkel, kvázi csapatvezető vagyok. Van ebben szövegírás, reklám, forgatások, rengeteg vágás, néha rapelés, pénz kunyerálása különféle osztályoktól mindenféle agyeldobott ötletre. Meg masszírozni a csapatot, hogy ők is ügyes dolgokat csináljanak.

Ez egy megtestesült álom lehet neked. Célirányosan kerested? 

A Viacomhoz eleve a Comedy Central és Jon Stewart miatt jöttem, aztán többet foglalkoztam műkörömtippek adásával a VIVA honlapján. De azóta csináltunk late night műsort, meg szkeccseket, meg mindent, úgyhogy abszolút, nincs most szerintem olyan meló, ami jobban feküdne.

Azért csak nem (CSAK) Jon Stewartos párnával fekszel. Rajta kívül van más példaképed is?

Ha még egy példaképet kéne mondani, az Fat Mike, a NOFX basszusgitárosa, de pusztán zeneileg. Én nem akarnék egyelőre női ruhákat hordani.

Hosszú utat jártál be, és sokfelé megfordultál. Volt blog, fotó, standup, zenekar… Mi van meg máig ezekből?

Ilyen-olyan formában minden. A humor és a kreativitás megmarad a melóban, a zenekarban és a hobbikban is, szóval elég szépen összeért minden az évek során.

Szerinted volt valami elv vagy erő, ami egyengette a karrieredet? Valami, amire figyeltél, és segített, bárhová is fújt a szél vagy a HR?

Jó kérdés, nem tudom. Régen azt gondoltam, hogy semmi sem történik véletlenül, és van valami áramlat, vagy nem tom, aztán azt, hogy mindenért megdolgoztam, és azért történik. Most a kettő között vagyok valahol, ahogy a mondás is tartja, „Luck is what happens when opportunity meets effort”.

Ez került a tortádra is? Nemrég ugyanis a karantén közepén szülinapoztál.

Szuperül telt! Még akkor is, ha a megrendelt ünnepi ebéd 2,5 óra alatt érkezett meg, ennek is megvolt a maga szépsége, mert kaptunk az étteremtől egy ingyen vacsorát is. Azt is elárulhatom, hogy a karanténra való tekintettel egy új szódásszifont kértem a fröccsökhöz, és kábé sohasem örültem még ajándéknak ennyire. Család, fröccs, mi kell még egy szülinapra? Ráadásul kaptam házilag készített tortát is, az is sokkal jobban esik, mint amit a boltban vesz az ember. A jólmegmondás sem hiányzott róla.

Abból pedig akad elég a mai magyar médiában. Helyette miből kéne még bele több?

Humor. Sok-sok nevetés, és minél kevesebb beolajozott, csúszdán lecsúszó megélhetési celeb kéne ide nagyon.

Szerinted mivel lehet máig a legjobban megnevettetni az embert? És mivel érdemes?

Annyira belefásultak szerintem az emberek már ebbe a hülye világba, hogy bármivel érdemes, ami kicsit kiszakítja őket. Vagy nem is, inkább elgondolkodtatja. Igen, ezt jelölném meg. Azzal érdemes nevettetni, ami nem csak egyszer hat, hanem utána kicsit el is gondolkozol magadról és a világról, ami körbevesz. Vidáman, de elgondolkozol.

Te min röhögsz a legjobbakat? És kikkel?

Én imádom a párhuzamokat, nekem azok a legviccesebbek, amikor valami hülyeséget egy az egyben rá lehet húzni valami komoly dologra. És kövezzenek meg, a saját poénjaimon röhögöm a legnagyobbakat, haverokkal, kollégákkal, családdal. Ők nem is kell, hogy nevessenek. De azért néha nevetnek.

Beke Dani szerk. - messengerbe'

(A képek Danitól származnak. Kivéve az utolsót, az bizony súlyos live-olásainkból. A linkelt videókat és a Comedy Central Szülinapi Dalának szövegét is ő írta, ez utóbbit ő is producerelte. Mindegyik több szakmai díj nyertese.)

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]