Kell-e ennél jobb felütés, mint amit a „Tőrbe ejtve” nyújt? Egy arisztokratikus körökben elkövetett gyilkosság, ahol mindenki gyanús. Ezt pedig még egy parádés szereposztás is megfejeli.
Ez így leírva természetesen jól hangzik, de rögtön hozzá is lehet tenni, hogy nem először fordul elő a filmtörténetben ehhez hasonló felállás. Mindettől függetlenül a Tőrbe ejtve (Knives Out, 2019) egy nagyon is különleges alkotás, amit már a rendező személye is garantál. Rian Johnson (Az utolsó Jedik, Looper) ugyanis szeret játszani a műfaji elemekkel, de éppen csak annyira, hogy azért senkit se idegenítsen el a munkájától.
A Tőrbe ejtve sztorija rendkívüli módon hajaz egy Agatha Christie-regény alaphelyzetére. Egy milliárdos krimiírót, Harlan Thrombey-t (Christopher Plummer) holtan találnak a házában, miután a családjával megünnepelte a 85. születésnapját. A rendőrség szerint öngyilkosság történt, ám egy héttel az események után valaki névtelenül odahívja a híres magánnyomozót, Benoit Blanc-t (Daniel Craig), hogy kezdjen el nyomozni az ügyben. A detektív a rendőrséggel karöltve elkezdi felgöngyölíteni a gyilkosságot.
A Tőrbe ejtve kapcsán felvetődhet, hogy működik-e még a multiplexek világában egy ehhez hasonló történet. Úgy, ahogy Rian Johnson műveli, a válasz: igen. Először is a rendező nem változtat radikálisan az Agatha Christie-regényhez képest, hiszen az alapszituációt remekül vázolja fel, illetve különböző flashbackek segítségével képes mindenkit gyanúba keverni. Az idősíkok jó ütemű változtatásának, illetve a szellemesen megírt dialógusoknak köszönhetően pedig Johnson eléri, hogy egy vontatottabb és régivágású krimi helyett multiplex-szabatos alkotást hozzon létre. De, mint említettem, jó érzékkel hagyja meg az alaphelyzetet, csak remekül összekeveri az általa hozott kisebb újításokkal, így válik a Tőrbe ejtve egy mindenki számára befogadható és szórakoztató mozivá.
Azért is működik jól a film, mert ténylegesen be lehet azonosítani a szerepeket és a jól ismert paneleket. Egy klasszikus nyomozás zajlik, Johnson csak kicsit teker a klasszikus whodunnit-dramaturgián, de a rejtélyesség, a csavarok megmaradnak. Ráadásként a film humoros, többször ironikus, ami megint csak egy eltérést jelent a klasszikus krimikhez képest. És ha már eltérések: ki kell emelni, hogy a Tőrbe ejtvében van egy társadalomkritikai él, hiszen a gazdag, burzsuj világ „bennszülöttjei” és az inkább középosztályhoz vagy lejjebb tartozó bevándorlók motívuma is benne van, azonban ez nem nyomja el a műfajiságot. Sőt, a Tőrbe ejtve egy igazán nagyszerű krimi, amelynek cselekményszövését dicséri, hogy fordulatait és rejtélyességét a rendező remekül készíti elő, és mindig a megfelelő pillanatban hozza be a csavarokat.
Mindezeken túl fontos megemlíteni a pazar színészgárdát, akik közül mindenki jól játssza a karakterét, és szinte mindegyik figurába sikerül iróniát csempészni, ami igazán különlegessé teszi a filmet. Furcsa, de annál pozitívabb volt Chris Evanst egy nagyképű seggfej szerepében látni, illetve Ana de Armas is üde színfoltnak tekinthető. Nekem Daniel Craig alakítása valahogyan nem működött annyira, sokszor éreztem mesterkéltnek a jelenlétét. Ez lehet az én hibám, hiszen a szinkronos változatot láttam, valószínűleg megnézem majd eredetiben is.
A Tőrbe ejtve mindenesetre elegáns film, az Agatha Christie-rajongók vagy krimi műfajáért lelkesedők biztosan a keblükre ölelik, de bátran ajánlható azoknak is, akik csak egy próbát tennének egy eredeti és stílusos alkotással.
A képek forrása: imdb.com
