A szegények már a spájzban vannak – Élősködők

Az Élősködők nemcsak Bong Joon-ho legkiválóbb filmje, hanem simán pályázhat a 2019-es év legjobbja címre is. Zajos kritikai és nézői sikere talán annak is köszönhető, hogy teljesen érthetően mutatja meg a globalizálódott világunkat és főleg a fejlett országokat szétfeszítő társadalmi problémákat.

Kijelentésemet alátámasztandó talán elég csak annyit említenem, hogy az Élősködők Cannes-ban elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát, emellett hazájában, Dél-Koreában is a lakosság jelentős százaléka látta már a filmet, Amerikában pedig a legnézettebb nem angol nyelvű alkotás lett.

A történet szerint adott egy nehéz sorsú család, amely Szöul szegénynegyedében, egy alagsori lakásban él, szűkös körülmények között, ahol még a wi-fit is a felettük lakóktól lopják. A család előtt azonban adódik egy lehetőség a kitörésre: fiuk, Ki-woo (Choi Woo-sik) kap az alkalmon, és egy barátja általi ajánlással, no meg egy a húga, Ki-jung (Park So-dam) segítségével gyártott hamis diplomával jelentkezik egy gazdag család lányának angol nyelvű oktatására. A filmben egyszerűnek titulált újgazdag feleség, Yeon-kyo (Cho Yeo-jeong) tárt karokkal fogadja a fiút, aki le van nyűgözve a pazar luxusotthon látványától. A nő nemkülönben a fiú képességeitől, így felfogadja Ki-woo-t. Nem sokkal később pedig már Ki-woo húga kopogtat a Park család ajtaján…

Élősködők1

Fontos tudni, hogy Bong Joon-ho rendkívül társadalomtudatos alkotó, akinek szinte minden filmjében erősen van jelen valamilyen szociális vonulat. Az Élősködők esetében a fejlett társadalmakra jellemző, szegények és gazdagok közötti társadalmi olló egyre nagyobb szétnyílásának okait keresi a rendező a maga sajátos és ellenállhatatlan stílusában. Merthogy azt eddig is tudtuk, hogy Bong Joon-ho nagyszerű rendező, de véleményem szerint most készítette el legjobb alkotását. Az Élősködőkben ugyanis mindazt, amit a rendező korábbi filmjeiben felhasznált, most egy erős szintézisben hangolja össze: ott van benne a bizarrság az Okjából (2017), a kiábrándultság és a sötét tónus A halál jeléből (2003), a fura humor A gazdatestből, vagy a Snowpiercer – Túlélők viadala (2013) teljesen egyértelmű társadalombírálata.

Természetesen mindez a stíluskavalkád nem meglepő, hiszen a koreai alkotókra különösen jellemzőek a bátor hangnemváltások és a műfaji mixek létrehozatala. Ennek megfelelően nehéz bárhova is besorolni az Élősködőket, mivelhogy egyszerre funkcionál vitriolos társadalmi szatíraként, amely nem nélkülözi a groteszk elemeket, de erőteljesen tartalmazza a szélhámosfilm paneleit, valamint a thriller műfaj néhány elemét is. Mindennek ellenére nem egy széteső alkotást kapunk, mert Bong Joon-ho mindezt egy nagyon egyértelmű és átfogó tartalmi és vizuális koncepcióba fogja össze.

A legfontosabb azonban az Élősködőkkel kapcsolatban, hogy egy nagyon erős ecsetvonásokkal ábrázolt társadalmi allegória, amelyben Bong Joon-ho – nagyon helyesen – nem foglal állást az általa felvetett kérdésekben. Mind a szegény, mind a gazdag család a maga módján egyszerre gyarló és összetartó, a karakterek egyszerre számítók és naivak, illetve önzők és valamilyen formában mégis odaadóak. A rendező emellett hangsúlyozza a családok anyagi és társadalmi státuszát. Ez azért fontos, mert alapvető, hogy a figurák milyen társadalmi környezetből érkeznek és milyen frusztrációkat és előítéleteket hordoznak a másikkal szemben. Valami azonban közös a különböző társadalmi rétegekben, mégpedig a saját családjuk védelme.

Élősködők2

A szegény család és a gazdagok is egymást védik, a szülők a gyerekek megélhetését és biztonságát akarják szavatolni. Bong Joon-ho nem fertőként mutatja be a mikroközösségeket, inkább csak arról beszél filmjében, hogy van valami alapvetően elhibázott a fejlett társadalmakban. Hogy a társadalmi igazságtalanság és egyenlőtlenség inkább rendszerhiba, semmint az egyének felelőssége. A koreai rendező éppen ezért nem ítélkezik figurái felett, megmutatja őket minden gyarlóságukkal, azonban ezt nem eredendőnek állítja be, hanem egy reflexiónak a társadalmi állapotra. A szegények szeretnének előbbre jutni, azonban ezt csak leleményes megoldásokkal, sokszor morális gátakat áthágva tehetik meg. A gazdagok meg olyan szinten elzárkóznak a külvilág elől, hogy fogalmuk sincs, mi zajlik a biztonságos házfalakon kívül.

Ha már a háznál tartunk, a Park család háza valóban egy erődítményre emlékeztet, egy olyan luxusotthonra, amely elszigeteli a gazdagokat a külvilágtól. Ez a motívum egyre többször jön elő napjaink filmjeiben, gondoljunk csak a kortárs disztópiákra. Ezek mind arról regélnek, hogy a társadalmi csoportok megosztottak, de nemcsak gazdasági értelemben, hanem egyre hangsúlyosabban a fizikai térben is. Egyébiránt a rendező és látványtervezője egészen fantasztikus látványvilágot teremtett, amelyben Bong Joon-ho kamerája nagyszerű módokon képes bejárni a teret. A Park család háza valóban csodás kívülről és belülről is, azonban ahogy egyre jobban megismerjük, úgy fedezünk fel benne egyre súlyosabb titkokat.

Élősködők3

Az Élősködők zsenialitása abban rejlik, hogy nem derül ki (vagy pontosan, hogy kiderül?), hogy ki az élősködő ebben a filmben. Bong Joon-ho rendkívül gazdag szimbolikával látja el filmjét, de egy percig sem érezni azt, hogy itt valamit szájbarágósan szeretne elmesélni. Megteremt egy modellhelyzetet, amelybe belehelyezi remekül megírt és árnyalt karaktereit, és megpróbál mindent elmondani a szegények és gazdagok helyzetéről, előítéletekről és rosszhiszeműségről. Mindezt páratlan rendezői fogásokkal teszi izgalmassá és szórakoztatóvá, hiszen briliáns érzékkel adagolja a feszültséget, vált hangnemet és műfajokat, illetve remek ütemben dobja be a film egészen nagyszerű fordulatait.

Az Élősködők egy rendkívül egyedi alkotás, amely a 2010-es évek legfontosabb társadalmi problémáit képes szintetizálni, felhívja a figyelmet jóléti világunk gondjaira, de mindezt elképesztően szórakoztatóan és okosan teszi. Egy igazi mestermű.

A képek forrása: www.imdb.com