„Nem hittem volna, hogy ilyen sikere lehet a kitüntetésnek”

November 20-ig lehet szavazni az Arany Medál-díj jelöltjeire – immár 12. alkalommal. A díj sajtófőnökével, Rutai Lilivel, és alapítójával, Mészáros Mártonnal beszélgettünk. Márton a bölcsészkar hallgatója, gasztroírásaival hónapról hónapról találkozhatnak az ELTE Online olvasói.

Hogy jut eszébe valakinek díjat alapítani?

MM: Túlbuzgó gyerek voltam: a történelem, az olvasás, a mozi, a színház, a fotó, a minőségi popzene is vonzott. Mindig is tetszettek a közönséget előtérbe helyező szavazási lehetőségek, már gyermekként szavaztam az Európai Filmakadémia közönségdíjára, az amerikai filmes közönségdíjra, a People’s Choice Awardsra és annak a Nickelodeon televíziós csatornával közösen futtatott tinédzserváltozatára is, de akár a Pepita-díjat is említhetném. Szerettem volna, ha az Arany Medál-díj szavazásán íróra, színészre, filmrendezőre egyaránt lehetne voksolni, de kezdetben nemzetközi kategóriákra is gondoltam. Talán azért, mert nem hittem volna, hogy ilyen sikere lehet a kitüntetésnek, bár titkon reménykedem benne.

Miért pont Arany Medál-díj?

MM: Annak fényében, hogy maga a trófea mindig madarat vagy szárnyas nőalakot ábrázolt, jó kérdés. Hangzatos név volt. Amúgy a nagynénim javasolta, aki az ötlet születésekor jelen volt. Azóta is tetszik, hogy évente hat művész úgy részesül Arany Medál-díjban, hogy maga a kézzelfogható díj nem medál.

Hogyan lesz valaki egy díj sajtófőnöke?
RL: Évek óta dolgozom a médiában, tudtam korábban is, hogyan működik egy sajtókapcsolat. Plusz a színház, a filmek és az irodalom is nagyon közel áll hozzám, szerintem a magyar kultúra csodálatos, de valamiért egy kicsit alulbecsült. Márton egy közös ismerősön keresztül keresett meg tavaly nyáron, azt kérve, hogy legyek a díj sajtófőnöke. Egyébként most a díj mellett tanulok, írok, és a Vénusz Projekt podcastot csinálom – nagyon élvezem a folyamatos pörgést és azt, hogy nagyon sok különböző személlyel találkozhatok.

eo-20191023-ESH_8442

Mit szólnál, ha valaki olyan kapná a díjat, akit igazán nem kedvelsz?

RL: Nem hiszem, hogy ez megtörténne, kevés olyan színész, író és rendező van, akit nagyon nem kedvelek. Legfeljebb az történhetne meg, hogy nem értek száz százalékban egyet a közönség akaratával. De ebben az esetben igyekeznék megérteni a döntésüket. Tavaly nem volt nehéz dolgom: a legjobb író a Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba című könyvvel Darvasi László lett, aki pont a kedvenc gyerekregényem, a Trapiti szerzője. A díjkiosztón dedikáltattam is vele.

Lesz egyszer olyan, hogy abbahagyod vagy átadod a díj gondozását?

MM: Nem tervezem. Minimális segítséget elfogadtam az elmúlt néhány évben a Bethlen Téri Színház munkatársától, Meszes Tímeától, de igazából nem örülök neki, ha nem én végzem az érdemi munkát. Szeretem kézben tartani a dolgokat. Rutai Lili, aki 2018 óta az Arany Medál sajtófőnöke, nagy segítséget jelent: évi ötven-hatvan emberrel tartani kell a kapcsolatot; ebből nagyjából harmincat elvállalt. Megírja a vázlatom alapján a sajtóanyagot, segít időpontokat szervezni, médiapartnerekkel egyeztet, átveszi a szükséges kellékeket, sőt, tavaly még azt az ötven darab házi rétest is ő vette át a Pozsonyi úti rétesezőtől, amelyet a díjkiosztó után a meghívottak elfogyasztottak.

Ugye egyetértesz, hogy Mészáros Márton is megérdemelné az Arany Medál-díjat?

RL: Ha lenne olyan kategória, hogy az Év szervezője, akkor abban az esetben biztosan.

 

A díjról korábbi cikkünkben is olvashatnak.

Képek: Csomos Attila (ELTE Online)