Második évadához érkezett a Mindhunter, amely az elsőhöz hasonló színvonalon vezetett még tovább a sorozatgyilkosok egyre elborultabb elméjébe. Kritikánkat olvashatjátok.
A Mindhunter színvonalának és sikerességének egyik legfontosabb kulcsa David Fincher, akinek a nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint a Harcosok klubja, a Hetedik vagy a Zodiákus. Utóbbi két film stílusára emlékeztethet a Mindhunter, amely szinte minden Fincher által képviselt elemet magán visel. A rendező amellett, hogy ő rendezte a legtöbb részt a két évadban, igen aktívan ott áll projekt mögött, hiszen produceri szerepet is vállal. Fincher mellett érdemes megjegyezni Joe Penhall nevét, aki magának a szériának a kitalálója, írója.
A sorozat John Douglas és Mark Olshaker Mindhunter – Sorozatgyilkosok című regénye alapján készül. A két szerző közül előbbi FBI-ügynökként hallgatott ki a sorozatban látott módszerekhez hasonlóan sorozatgyilkosokat még az 1970-es években. Olshaker pedig íróként és forgatókönyvként ismert, és ő az, akinek segítségével Douglas elmeséli ebben a könyvben, mit kell tudni a sorozatgyilkosok utáni nyomozásról. Érdekesség, hogy akkoriban, amikor Douglas nyomozott, még maga a sorozatgyilkos kifejezés sem létezett, éppen ezért rengeteg nehézségekkel járt összehozni ezeket a beszélgetéseket a gyilkosokkal. Az ügynökök úgynevezett profilozó módszerekkel elemzik a sorozatgyilkosok indítékait, hiszen azok rémtetteire racionális magyarázatok nincsenek. Megpróbálják megérteni a motivációikat, feltárni a gyerekkorukban elszenvedett traumákat, és ebből megérteni, mit miért követtek el. Minél inkább megértik őket, annál nagyobb eséllyel és gyorsabban kapnak el más gyilkosokat.
A Mindhunter cselekménye az 1970-es évek Amerikájában játszódik. Holden Ford (Jonathan Groff) egy feltörekvő fiatal FBI-ügynök, aki kiharcolja feljebbvalójánál, hogy beszélgetéseket kezdeményezhessen olyan gyilkosokkal, akiknek tetteire nincs racionális magyarázat. Forddal dolgozik együtt Bill Tench (Holt McCallany) ügynök is, aki eleinte szkeptikusan szemléli fiatal kollégája ügybuzgalmát és módszereit. Őket egészíti ki egy pszichológus, Dr. Wendy Carr (Anna Torv), aki jól fizető egyetemi állását hagyja ott cserébe az izgalmasnak és nem mindennapinak tűnő munkáért.
Az első évad ragyogóan mutatja be, hogyan rakták le az alapjait a sorozatgyilkosok profilozásának, amely mára már közhelyszerűen jelenik meg a legtöbb procedurális krimisorozatban. Holden és Tench a terepen, börtönökbe járva folytatnak beszélgetéseket a gyilkosokkal, Dr. Carr pedig az irodában maradva pszichológiai hátteret próbál adni ezeknek. Ebben az évadban mindhárom főhős életét megismerhetjük, de főleg Fordra helyeződik a hangsúly. A fiatal ügynök azért különleges, mert eléggé könnyen rezonál a sorozatgyilkosokra, és maga is meglepődik, milyen könnyen szót ért velük. Egyébiránt folyamatos harcot látunk a feljebbvalókkal, akik nem hisznek az új módszerekben, így a főhősök minduntalan bürokratikus falakba ütköznek.
A Mindhunter azért unikális, mert nem a procedurális krimisorozatok struktúráját követi, vagyis nem arról van szó benne, hogy van egy bűnügy, amit a rész végére megoldanak a nyomozók. Főleg úgy, hogy általában hiánycikk maga a nyomozás is, és inkább a sorozatgyilkosokkal való párbeszédeken van a fókusz. Ez adja a sorozat sava-borsát: hosszú, adott esetben akár tízperces beszélgetéseket követhetünk nyomon, melyekben hőseink megpróbálják felfedni a gyilkosok motivációját. Az első évad sztárja ebből a szempontból Ed Kemper (Cameron Britton), aki többségében női stopposokat gyilkolt és erőszakolt meg. Ford egészen különleges kapcsolatba kerül vele, Kemper szinte megbabonázza őt. Egy vele folytatott beszélgetés után kap pánikrohamot a fiatal ügynök, és ezzel lesz vége az első évadnak.
A második színvonalában minimum hozza, némely pontján meg is ugorja az első szezont. Új főnököt kap a most már Viselkedéstudományi részlegként működő csapat. A főnök nagy rajongója a részlegnek, ezért minden lehetőséget megad nekik a sikeres működéshez. Az évad Ford pánikrohamától veszi fel fonalat, azonban ahogy halad a cselekmény, ez a motívum úgy kerül egyre jobban háttérbe, hogy az előtérbe Tench és Dr. Carr szála helyeződjön.
Alapvetően két részre lehet osztani a második évadot: az első néhány epizód cselekményvezetésében követi az elsőt. Miközben főhőseink dolgoznak az interjúkon, folyamatosan zajlik magánéletük ismertetése is. Váltás figyelhető meg azonban, hiszen Holden Ford helyett Bill Tench és az ő magánéleti szála a hangsúlyosabb. Ford pedig véletlenszerűen, az áldozatok felkérésére, nem hivatalosan keveredik bele egy sorozatgyilkossági ügybe. Végül több gyermek megölése után hivatalosan is felkérik az FBI-t az ügy felderítésére.
Remek húzás volt a készítők részéről, hogy az évad második felében azt láthattuk, hogy az addig bemutatott módszereket hogyan sikerül átültetni a gyakorlatba. Vagyis vettek egy konkrét, folyamatban lévő ügyet (az atlantai gyermekgyilkosságokat), amelyben főleg Ford próbálja profilozni a lehetséges elkövetőt. Elképesztően izgalmas az évad második fele, amelyben már nemcsak a bürokráciával, hanem a sajtóval, a közvéleménnyel, illetve a helyi hatóságokkal is harcolva kell dolgoznia az ügynököknek. Az évad főleg ezekben a részekben hamisítatlan 1970-es éveki atmoszférát teremt a maga fülledt utcaképeivel, valamint egyre jobban begyűrűző politikai felhangjaival. Egyébiránt nagyszerű, néhol talán túlzásba vitt megoldás volt, hogy Bill és Dr. Carr magánéleti szála nem pusztán csak bemutatásra került, hanem némely ponton hasonlóságokat is mutatott egy-két üggyel. Így felvetve akár érdekes kérdéseket is arról, hogy kiből lehet gyilkos; neveltetés kérdése-e vagy velünk született tulajdonságok eredménye.
Összességében a Mindhunter második szezonjáról elmondható, hogy a részek lendülete sodró, feszült, annak ellenére, hogy csak embereket látunk szobákban beszélgetni, azonban a forgatókönyv minősége, a zseniálisan megírt dialógusok, az egyszerű, mégis nagyszerű beállítások, a hátborzongató zene és a remek alakítások együttvéve kivételesen magas polcra helyezik ezt a sorozatot.
Nekem különösen Holt McCallany játéka tetszett, aki elképesztően hitelesen adja elő az érdeklődő, mégis gyakorlatias profi FBI-ügynököt, valamint az egyre inkább aggódó apukát. Tökéletesen lavírozik a két szerep között. Az alkotók állítólag öt évadra terveznek, ez azt jelenti, hogy bőven van még muníció ötletek terén.
A Mindhunter egy igazán erőteljes alászállás az emberi elme legmélyebb bugyraiba, és ha ezt a színvonalat tartja, akkor a legjobb sorozatok között fogják emlegetni.
A képek forrása: slashfilm.com, Hollywood Reporter, metro.co.uk
