Világpremier Magyarországon – André Aciman: Találj rám!

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár ősszel sem okozott csalódást nekünk. A Várkert Bazár falai között a résztvevők különleges programokon vehettek részt, és rengeteg kedvezménnyel szerezhettek be új darabokat a könyvespolcukra. A fesztivál fő attrakciója mindenesetre péntek este történt, amikor is a nagysikerű Szólíts a neveden! írója, André Aciman állt a színpadra.

Ugyan nem tervezett először folytatást a regényének, végül mégis megírta Elio és Oliver történetét, melyet a rajongók csak ezen a napon megvásárolhattak és dedikáltathattak az íróval. A Margó fesztivál mindig profi szervezéssel zajlik, de valószínűleg ők sem számítottak ekkora tömegre. A világirodalmi színpad ajtajánál magam is meglepődtem, mikor már egy órával a program előtt rajongók a kezükben kötetekkel sátrazni kezdtek. Gyorsan én is beálltam a sorba, nehogy lemaradjak, és milyen jól is tettem, hiszen tíz perccel később már a bejáratnál kígyózott a tömeg. Az egyik szervező elmondta, hogy 250 férőhely van, és mindenki be fog jutni, így próbáljunk meg kicsit összébb húzódni. Ennek hatására a sor feloszlott, és hatalmas tömeg kerekedett, aminek, ha jól láttam, csak egy része jutott be a terembe. Szerencsére én is bekerültem, így csak tippelni tudom, hogy kétszer annyian dedikáltattak végül, mint ahányan nézték a beszélgetést.

A szerzővel Balázsy Panna beszélgetett, és hamar kiderült, hogy a könyv nemhogy világpremier, de Magyarországon is csak 29-étől lehet kapni. Különleges engedély volt, amit a rajongók kaptak, így Aciman megkérte őket, hogy ne olvassák el addig. Amilyen jó hangulatban telt az este, nem hiszem, hogy sokan betartották.

Először az író és az irodalom kapcsolatáról esett szó. 14 évesen olvasott először komolyabban, a Bűn és bűnhődésre esett a választása, és ezzel jött rá, hogy egy egész univerzum van „odakint” felfedezetlenül, ami képes akár emberi életeket is megváltoztatni. Elmondta, hogy kiváltság számára, hogy már megél az írásból, hiszen ez sokaknak nem adatott meg. Erre csak 50 éves kora után jutott el, addig tanított és cikkeket írt.

A zene fontos az életében és a könyvben is. Balázsy Panna itt idézte az egyik híres szólását Acimannak, miszerint Music is life unlived”, amiről hamar kiderült, hogy az író sem tudja pontosan, hogy mit jelent. Azért annyi magyarázatot kaptunk, hogy szerinte az emberi élet sosem lehet teljes, és a zene egy pár percre mégis ezt érezteti velünk.

Szóba került az identitás kérdése, mind a könyv és mind Aciman kapcsán, mivel az írónak, amellett, hogy zsidó, egyiptomi és amerikai, egy olasz házuk is van. Mindig is francia akart lenni, de ez sosem jöhetett össze. Ennek ellenére, bárhol legyen is, New York az a hely, ahova a leghamarabb visszavágyik. Megtudhattuk, hogy a Szólíts a neveden filmadaptációjában látható kis olasz ház baromi olcsón eladó és szíve szerint megvenné, de sajnos akkor hiányoznának neki a barátai. Ahhoz meg nem elég szociális, hogy újakat szerezzen Olaszországban. Kettős életet szerinte nem csak ő, hanem mindenki él, legfeljebb nem beszél róla. Számára ilyen volt, amikor noha nem akarta szégyellni zsidó vallását, Egyiptomban egy szinte teljesen muszlim iskolába járt. Emiatt kezdte el mondogatni, hogy katolikus, de aztán ez úszásórák sok bonyodalmat okoztak neki. Innen is jött az inspiráció Elio és Oliver karaktereinek bujkálására és rejtegetésére.

72084806_3036304913064750_8492133969012195328_n

Balázsy Panna felelevenítette az első könyv híres barackos jelenetét, amiről azt olvasta egy portálon, hogy csak hetero férfi írhatott ilyet. Az író végül bevallotta, hogy kihúzta volna a jelenetet, de a szerkesztője nem engedte. Itt emelte ki azt is, hogy a könyvet egyáltalán nem a homoszexualitás miatt szerette volna megírni, és nem ez volt a fő szempont, hanem annak bemutatása, ahogyan két ember éppen próbálja megtanulni, hogyan szeresse a másikat. Emellett titkon remélte, hogy a szülők szemét felnyitja majd az elfogadásra. Ugyan a könyv a ’80-as években játszódik, amikor az AIDS és a HIV elkezdett gyorsan terjedni, erről a könyvben nem esik szó. Erre az volt a válasza, hogy szerette volna bemutatni, hogy a fikció világában létezhet harmónia. Emiatt például a film egyik jelenetét is törölték, ahol a szülők eredetileg beszéltek volna „egy új betegségről”.

A könyv és a film vége nagyon különbözik egymástól. Az író a forgatókönyvírásban nem is vett részt, így eleinte nagyon meglepte őt az új vég, de miután látta a filmet, kijelentette, hogy ez jobb, mint az övé. Az is meglepte a nézőket, amikor kiderült, hogy az író is benne van a film egyik jelenetében. Éppen megérkezett Olaszországba és készült lepihenni, amikor közölték vele, hogy a forgatásra kell mennie rendezői utasításra. Szerencsére jól sült el a dolog,

Ezután került szóba az új regény és annak inspirációja, valamint az első rész mellékszereplőinek kiemelése. Annak ellenére, hogy az anya karaktere is ide tartozott, és a második részben sem kapott elég figyelmet a cselekmény során, még mindig kísérti őt néha a befejezetlenséggel, és várható egy csak hangoskönyv formában elérhető kis novella is a közeljövőben. A beszélgetés végén Kovács Lehel olvasott fel részleteket a könyvből.

Ugyan még körülbelül egy órán át nézelődtem a Várkert Bazár könyvkínálata között, az új könyv rajongói nem akartak elfogyni a dedikálósorból. Nem tudom, végül meddig tartott a program, de ha be nem is jutott, aláírás nélkül egy rajongó sem távozott.

 

A kiemelt és a cikkben szereplő kép forrása a Margó hivatalos Facebook-oldala.