Bánk bán pohara – Nádasdy Ádám Bánk bán-fordításáról

Idén jelent meg Nádasdy Ádám Bánk bán-fordítása, ami izgalmas lehetőség az irodalomoktatás és a színház számára egyaránt. Katona József szövege talán sokak számára az iskolai évek egyhónapos szenvedését vagy a rettegett érettségi tételt jelenti, pedig a történet, a benne felmerülő problémák, dilemmák egyáltalán nem idegenek a mai fiatalok számára sem. Csak kicsit meg kell kapargatni a szövegeket, hozzá kell nyúlni. Nádasdy Ádám a fordítással teremtett egy hidat a dráma és a befogadó között.

„A keserűség pohara betelt” – írja Szerb Antal a Magyar Irodalomtörténet című kötetében Katona József Bánk bán című darabjának hányattatott sorsáról, és még nem is sejtette akkor, hogy ez a pohár később ki is fog csordulni. A pohár ugyanis akkor telt be, mikor a mű az Erdélyi Múzeum pályázatán, majd az 1819-es szövegváltozat nyomtatott kiadásban semmilyen visszhangot nem váltott ki. Katona drámája csak az író halála után kezdte elnyerni jogos helyét a magyar irodalomban. A 19. század politikai, ideológiai nacionalizmusa felfigyelt rá, és a kor szimbólumaként tette naggyá. Először 1833-ban mutatták be Kolozsvárott, majd 1839-ben Budapesten. Felívelő sikere ellenére a kritika bírálta a nyelvezetét, érthetetlenségét, a szereplők jellemének kidolgozatlanságát. A 19. század második felében opera született belőle, és bekerült a gimnáziumi tananyagba. A 20. század folyamán színházak, irodalomtörténészek és tanárok próbálták külön-külön megfejteni ködös nyelvezetét, feltárni a lehetséges értelmezési szempontokat. A pohár pedig napjainkban csordult ki igazán, hiszen Katona szövege ma már nem tud a fiatalokhoz szólni, pedig a drámában megjelenő történet, a morális kérdések még mindig aktuális problémákat vetnek fel a fiatalok számára is. Ezt a keserűséget hidalja át Nádasdy Ádám új, egynyelvű kiadása, amely nem átirat akar lenni, csupán egy segédeszköz ahhoz, hogy jobban megértsék a diákok, és persze a tanárok is.

bánk2

Nádasdy nem átdolgozta a Bánk bán szövegét, hanem lefordította. Nem hagyott ki belőle egyetlen sort sem, nem igazított vagy húzott rajta, mint Illyés Gyula az 1973-as átdolgozásában, hanem mindent párhuzamosan átfordított mai magyar nyelvre. A könyv megjelenése után többen feltették a kérdést, hogy erre vajon miért is van szükség. Ez egyszerű: a Bánk bán nyelvezete már a saját korában is avítt volt. Nádasdy Ádám és Margócsy István a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a kötet bemutatóján (illetve a kötet elő- és utószavában is) kiemelték, hogy annak ellenére, hogy Katona a nyelvújítás dicsőséges évtizedeiben alkotott, az új áramlat teljesen hidegen hagyta. Archaizáló nyelvezetének bonyolultságát sokszor nem is a szavak módosult jelentése, hanem a komplikált mondatfűzés, a nem egyértelmű pragmatikai viszony okozza. Nádasdy ennek megoldására angol és német nyelvű fordításokat is használt, hiszen Katona előszeretettel vett át kortárs német íróktól képeket, sorokat. A fordítás stílusa inkább a mai nyelvhasználatot követi, a régies kifejezéseket modern szavakra cserélte, de az emblematikus soroknál az eredeti szöveg olvasható, például Bánk keserű felkiáltása a tragédia végén: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!”(311). Nádasdy a bemutatón hozzátette, hogy Katonánál nem volt olyan szigorú, mint Shakespeare-nél, sok mondatot meghagyott az eredeti állapotában, helyette lábjegyzetekben bújtatta el meglátásait, melyek így sokszor válnak parafrázissá. Ezek a lábjegyzetek Nádasdy döntései, és lehetséges értelmezéseket kínálnak fel. Ugyanakkor mint fordító feladatának tartotta, hogy ahol a szöveg megkívánja, ott saját értelmezési szempontjai szerint döntsön, ilyen például az első felvonás tizenkettedik jelenetében Gertrudis megszólalása: „…akkor én felkészülhetnék, hogy emiatt engem akár ki is kergethetnek az országból.”(93). Az említett résznél nem egyértelmű, hogy ezt saját magára értette-e a királynő vagy öccsére, Ottóra. A lábjegyzetek mellett hasonló funkciót látnak el a szerzői instrukciók, amelyeket sokkal szabadabban fordított. A dráma néhány jelenetében nem egyértelmű, hogy ki van jelen és ki nincs, ki hallja az adott párbeszédet és ki nem, ezeket próbálják világossá tenni Nádasdy jegyzetei. Például az első felvonás tizenharmadik jelenetében hozzáteszi, hogy Biberach sejti, hogy Bánk hallja őket, így félrevonul Ottóval, tehát Bánk nem értesül a felesége ellen felhasználható szerről. Talán a legnagyobb eltérés és változtatás, amit Nádasdy megengedett magának Katona szövegével kapcsolatban, az a forma. A Bánk bán szövege verses formájú, míg Nádasdy prózaformát választott. Nádasdy megjegyezte, hogy ugyan megpróbálta meghagyni a versformát, de emiatt a fordítás lényege elveszett. Katona szigorú verselése magyarázat a sokszor különös szórendnek, amit Nádasdy a prózai megoldással kiküszöbölt. A kötet előszavában részletes, aprólékos és érthető „használati utasítás” található a szöveghez, melyben a fordítás műveletének legapróbb részletére is kitér, úgymint az írásjelek, a kiejtés és a helyesírás.

A fordítás elemeinek hosszú listájából kihagytam talán a legfontosabbakat, mert úgy gondolom, ez az egyik kulcsa annak, hogy a középiskolában olyan a megítélése a műnek, amilyen. A prózai szöveg lényegi változtatása a módosult jelentéstartalommal rendelkező, elavult vagy halott lexémák kigyomlálása. Ez azért hihetetlenül fontos a mű szempontjából, mert így az értelmezése is megváltozhat. Erre az egyik legjobb példa a „becsület” főnév, ami egészen mást jelentett akkor, mint ma. A gimnáziumi értelmezésekben Bánkot a becsülete vezérelte, azt féltette és próbálta óvni. Nádasdy rávilágított arra, hogy ez a szó korántsem jelenti azt a becsületet, amit ma értünk alatta, sokkal inkább jelenti a hírnevet. Ennek tükrében egészen megváltozik Bánk motivációja: egy végtelenül pacifista, királypárti és konzervatív ember, akit a bosszúvágy fűt, amiért elveszett a jó „becsülete”, tehát a jó hírneve.

„ – Két fátylat szakasztok el;
hazámról és becsűletemről.”

„ – Két fátylat tépek most le: egyet hazámról, egyet férji jóhíremről.” (101)

A nyelvi félreértelmezések felszakításával Bánk emberi alakja jelenik meg, aki a hazáért önfeláldozó hérosz piedesztáljáról hirtelen egy gyarló, számító, bosszúra szomjazó férj cipőjébe lép. Persze ezzel nem állítom, hogy Bánk deheroizálása lenne a kulcsa annak, hogy a fiatalok megszeressék a történetet, de fontos, hogy olyan karakterként mutassuk be, amilyennek Katona megírta: sebezhető és hibázó férfiként.

bánk 3

A közoktatásban (Margócsy hozzátette, hogy még a felsőoktatásban is) többek között az értelmezési nehézségek miatt küzdelmes és hányattatott a szöveg sorsa, pedig ahogy Bánk alakja is hirtelen más értelmet nyer akár egyetlen (ma már) félreértett szó miatt, úgy az egész szöveggel, a többi karakterrel és a történettel is megtörténhet ez. A fordítás lehetőséget biztosít arra, hogy a szöveg rétegelt jelentéseit fel lehessen tárni. Az olvasást nem akasztják meg az idegen kifejezések, a bonyolult szintaktikai jelenségek és a különös retorikai helyzetek. A lábjegyzetek felkínálnak lehetséges értelmezéseket, amelyek mentén fel lehet bontani a történet mélyebb szálait. Az első felvonásban például ezek segítségével és az archaizáló szavak kicserélésével kirajzolódik a haza–idegen ellentét, a népek egymásnak feszülése. Mit jelent az otthon, kik a betelepülők, mit lehet félteni, és mit lehet adni egymásnak? Az álnok és kétszínű emberek kiismerése, a kötelesség és a magánélet közötti vívódás, a női sors, a kiszolgáltatottság és az emberi gyengeség megértése. Ez mind a Bánk bán nehéz és keserű szövege mögé bújtatott krimi, kaland, ami a legújabb sorozat is lehetne a fiatalok számára.

De a szöveg nyelvi nehézségein túl még mi rakódhatott rá, hogy a középiskolákban ennyire ellenszenvessé vált a dráma? Az irodalmi pátosz-inkubátor, ami Jókait vagy Adyt is bezárva tartotta(/-ja) a maga megszentségteleníthetetlen közegében, illetve a mű történelmi jelentősége. A Bánk bán is egy olyan kötelező olvasmány, amiről vagy jót, vagy semmit nem lehet mondani (persze vannak, akik nem így gondolják). Az érinthetetlenség megfagyasztotta a szöveget és annak üzenetét. Nádasdy éppen ezért elsősorban a tanároknak és a diákoknak fordította le Katona drámáját, segítségként, és nem az eredeti szöveg helyett. Ez abból is látszik, hogy a kötetben párhuzamosan fut végig a mű és fordítása, így érthetőbben és könnyebben átlátható a különbség. Kétségtelen, hogy Katona szövege a maga nemében bravúros, ezt Nádasdy sem akarja elvitatni tőle, csupán rávilágított arra a tényre, hogy a diákok egész egyszerűen nem értik. Nádasdy azzal, hogy hozzányúlt a szöveghez, kicsit megtörte a jeget, és minden szempontból megnyitotta a lehetőségeit.

A Bánk bán nem egy tökéletes mű, amit a fordítás is jelez. Tele van nyelvi félreértésekkel, félmegoldásokkal, dramaturgiai bakikkal. A kamaszkor közepén, a tökéletes virtuális világuk nehézségein rágódva a diákok igenis szeretik a tökéletlenséget. Szeretik, ha valaminek észrevehetik a hibáit, megvizsgálhatják a félresikeredett mondatokat, képeket, vagy egy-egy jellemen gondolkozhatnak. Viszont ami a Bánk bánnal történik az iskolában, az nem ez. A Bánk bán egy megfagyasztott tökéletesség, éppen, mint a közösségi hálón a kamaszok törékenységébe vigyorgó közszereplők. De most itt van Nádasdy Ádám segítsége, amit annak érdekében alkotott meg, hogy Katona drámája ismét a hozzá méltó fogadtatásban részesüljön. És ha lassan is, de újra lehet tölteni azt a bizonyos poharat.

 

Felhasznált irodalom: Szerb Antal, Magyar Irodalomtörténet, Révai, Budapest, 1935.

Forrás: Katona József, ford. Nádasdy Ádám, Bánk bán, Magvető Kiadó, Budapest, 2019.

Képek: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál