Beleszólhat-e egy előadás a társadalom működésébe? Miért ilyen éles a határ a független és a kőszínházi műhelyek között? Mi válthatja fel a realista irányzatokat? Hogyan alakult át a vizualitás, a test, a zene szerepe? Milyen világszínházi trendekhez tudunk kapcsolódni? Hová tűnt a kortárs dráma? Mi hívta életre a szerzői színházat? Milyen szerepük lehet a dokumentumszínházi előadásoknak? És egyáltalán: hol és mitől tart most a magyar színház? Ezeket a kérdéseket feszegeti a szabadegyetemi előadássorozat, mely a színház mindenkori mibenlétét tárgyalja, alkalmanként egy-egy szegmensére fókuszálva.
A Szabadegyetem programsorozat legutóbbi eseménye az experimentális színházról szólt, múltját és jelenét, lehetséges megvalósulásait ismerhette meg a hallgatóság április 25-én a Stúdió K-ban. Schuller Gabriella tartott előadást a hetvenes évek kísérletező színházi törekvéseiről, majd kortárs alkotók beszélgettek arról, hogyan élik meg munkájuk során mindezt, mit gondolnak erről a formanyelvről, s milyen határai és nehézségei vannak egy kísérletező jellegű munkafolyamatnak. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Forgács Miklós, Boross Martin, Szabó Veronika és Antal Attila voltak, akik a kőszínháztól több szempontból eltérő, kortárs színházi élet meghatározó figurái.
Schuller Gabriella előadásán számtalan dolgot lehetett megtudni a hetvenes évek experimentális színházaival kapcsolatban, a téma egyik legfőbb tanulmányozójaként ismertette, hogy ebbe a kategóriába véleménye szerint két színház tartozik bele: a Dohány utcai lakásszínház, továbbá Nagymányi László különböző színházi formációi. A hetvenes évek experimentális színházai igen izgalmas jelenségek voltak korukban és napjainkban egyaránt. A korabeli színháztudomány és színházi élet számára tabu volt tanulmányozni őket, ahogyan a közéletben sem igazán lehetett beszélni, esetleg írni róluk, ennek következtében rendkívül jól dokumentált eseményekké váltak, így napjainkban kifejezetten jól tanulmányozható témák.
A szeminárium arra is felhívnta a figyelmet, hogyan formálódik a színház emlékezete, ugyanis ezek az alkotók korukban fekete bárányok voltak, művészetüknek egyáltalán nem, vagy alig volt korabeli közönsége. Sokszor álnéven kellett tevékenykedniük, majd kényszerű emigrálásukat követően kultikus hőssé váltak, s maradtak is napjainkig. Az alternatív előadások érdekessége, hogy valóban jobban dokumentáltak, mint némely hivatalos színház tevékenysége, elnyomott helyzetükből fakadóan ezek a körök egyfajta ellenemlékezetet is létre kívántak hozni. Formanyelvüket tekintve úttörő előadások, nem feltétlenül politikai hitvallásúak, mégis egyfajta politikai ellenállást sejtetnek.
Az átfogó előadást egy tartalmas kerekasztalbeszélgetés követte, ahol a színházi szakemberek megosztották tapasztalataikat egymással és a közönséggel. Boross Martin kezdte a beszélgetést azon véleményével, miszerint a kísérletező színház megnevezés önmagában marginalizál, így nem tartja szerencsésnek a használatát. Maga az experimentális színház vagy kísérletező színház fogalma is nehezen meghatározható, szinte mindent jelölnek vele, ami valamelyest eltér a megszokott történetmesélő formuláktól. Szerinte az új formákra szükség van, a formakeresés a legfontosabb esztétikai döntés egy előadás esetében. Szabó Veronika ugyancsak nem ezen tengelyek mentén szeretné meghatározni az ilyen előadásokat, szerinte a kísérletező hozzáállás nem formai aspektusa egy előadásnak, inkább az alkotó és befogadó együttműködésének lehetőségeivel való kísérletezés.
Antal Attila elmondta, hogy minden próbálkozás, ami eltér a megszokottól, kockázatos kísérlet, amelynek a kimenetele bizonytalan. De nem is ez a fontos véleménye szerint, hanem a kontextusba helyezés, a célok és elvárások egy munkával kapcsolatban. Forgács Miklós nem tartja problémásnak, ha marginalizálunk színházi közösségeket és formanyelveket, ugyanis a színházkultúra a mainstream törekvések és a peremterületekre kerülő próbálkozások kölcsönhatásában létezik, s ettől lesz igazán izgalmas.
A kerekasztal-beszélgetés jóízű személyes történetekkel, elbukott próbálkozásokkal és ötletek megosztásával, a hallgatóság kérdéseinek megválaszolásával zárult.
A programsorozat következő alkalma május 13-án lesz, ahol a független színházról lesz szó. Az eseményt itt találod.
Kiemelt kép és fotók: Burkus Dávid