A négytagú banda – Plaszkó Bence (ének, ritmusgitár), Tóth Balázs (szólógitár, ének), Szilvai Szabolcs (basszusgitár, ének), Faragó-Kádár Antal (dobok) – 2017-ben alakult, azóta megállás nélkül hódítja meg a hazai zeneipart és közönséget. Kedves Olvasók, íme a Marble Mist!
Ha nektek kellene felkonferálni magatokat egy koncertetek előtt, hogyan szólnátok a közönséghez?
Balázs: A legtöbb zenekar általában egy egyszerű beköszönéssel kezd: „Sziasztok, örülünk, hogy itt vagytok, mi vagyunk az „XY” zenekar, és akkor csapjunk a húrok közé!” Mi inkább szeretjük zenével kezdeni.
Tony: Igen, mi úgy szoktuk csinálni, hogy felmegyünk a színpadra, aztán elkezdünk játszani. Az első szám után szoktunk bemutatkozni.
Balázs: A koncert legelején inkább a zene beszél helyettünk, az első szám mindig egy ütős dal szokott lenni. Az elején nem beszélünk sokat, inkább koncert közben kommunikálunk a közönséggel, de azt is csak mértékkel.
Szabi: Túl nagy szünetet nem is szabad egyébként hagyni, mert akkor leül az egész koncert.
Beszéljünk egy kicsit az energiáról – milyen stílusban játszotok, hogyan alakul ki?
Balázs: A zenei stílusunk, mint sok hasonszőrű zenekarnak, a ritmusos gitárzenén alapul. Ezt sokféleképpen elő lehet adni, és ami nekünk nagy segítség, az a zenekarban rejlő magas energiaszint. Ezt belülről szubjektíven is érezzük, és a közönség visszajelzései alapján is elmondható.
A többi beat rock zenekarhoz hasonlítva?
Tony: Igen. Mi is alapvetően beat rockot játszunk, de nem csak külföldi zenekarokból és érzésekből inspirálódunk, hanem próbáljuk belevinni azt, amiben mi élünk – a budapesti légkört. Legjobban talán „Budapest beat rockként” tudnánk bekategorizálni magunkat.
Balázs: Szerintem a beat zenét (vagy ehhez hasonló zenét) játszó zenekaroknál az élő koncertek egyik leglényegesebb szerepe a kölcsönös energiaátvitel. Ha nincs a zenekarban erő, a közönség elhalkul, és ha a közönségben sincs energia, akkor a zenekar is fásul. Az eddigi koncertjeinken azt tapasztaltuk, a közönség érdeklődése és aktivitása egy jó alapot biztosított ahhoz, hogy megsokszorozzuk egymás energiáit, így a végén mindenki feltöltődve tudta folytatni az estét.
Tony: A zenekar egy koncerten alapvetően egy katalizátor – felerősíti az energiákat.
Szabi: Amikor egyébként ezt a szakmabeliek mondják, az nagyon jólesik.
Balázs: Ezzel kapcsolatban eddig az egyik legnagyobb elismerés az volt, amikor a Supernem zenekarból – ami tényleg egy rendkívül energikus zenekar, – Papp Szabi egy koncertünk végén azt mondta, hogy átadtunk neki valamit.
Bence: Igen, az ellátós koncertünkön volt ez, mikor lejöttünk a színpadról, odajött hozzánk, és azt mondta, köszöni, hogy ennek a részese lehetett.
Tony: És ezt megkaptuk már másoktól is. Most a Hangfoglaló program keretein belül lehetőségünk van Vitáris Ivánnal (a zenekar mentora) dolgozni. Iván olyan ember, aki feketén-fehéren megmondja, mi jó, mi rossz. Ő mondta, hogy látja a munkánkban a potenciált.
Balázs: Annyit még azért hozzátennék, hogy természetesen mindig van hová fejlődni zeneileg is. A mi zenénk is sokat csiszolódik még, nem egy steril valamit játszunk. Viszont, ami fontos, hogy az apró technikai hibák ellenére az energia maximálisan ott van. Ahogy egyre fejlődünk zeneileg, és az energia is megmarad, na, az lesz igazán a valami.
Balról jobbra: Bence, Tony (fotelben), Balázs, Szabi
Visszakanyarodva akkor a közönségre, mondtátok, hogy egymás energiáit generáljátok – ki is ez a fantasztikus célközönség?
Bence: Elsősorban fiatalok járnak a koncertjeinkre, ami nem meglepő. Viszont egy csomó olyan visszajelzés is jött, hogy a 40-50 év körülieknek is ugyanúgy tetszik a zenénk, mint a 15-25 év közöttieknek. Szerintem a mi zenénk olyan, ami mindenkinek és mindenkihez szól.
Balázs: Nincs konkrét célcsoport. Aki tud azonosulni a gondolatvilágunkkal és a zenénkkel, azt szeretettel várjuk.
Ki/kik a fő inspiráció(i)tok?
Tony: The Beatles, The Rolling Stones, Led Zeppelin, The Doors, Elvis Presley, The Animals, Free, Creedence Cleerwater Revival a közös halmaz egy része, amit a zenekarból mindenki hallgatott vagy hallgat, és ehhez hozzájönnek az egyéni „kedvencek”. Talán ezért is tud mindenkihez szólni a zenénk: mi belenőttünk a saját korosztályunkba, de a főbb közös inspirációink a ’60-as, ’70-es évekből vannak. Nyilván kortársak közül is van ihlet, elég széles a paletta a mi stílusunkban.
Bence: Igazából szerintem mindegy, milyen zenét hallgat az ember, mindenből lehet inspirálódni.
Balázs: Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor egy bizonyos zenét szeret, rongyosra hallgatja, aztán megunja, átmegy egy másik stílusra és így tovább, amíg megint felfedezi azt, amit a legelején szeretett. Amiket Tony felsorolt, azok örök klasszikusok, amikhez állandóan vissza lehet nyúlni, viszont nem túl szerencsés csak egy stílusnál vagy korszaknál megmaradni, mert akkor elég limitáltak a lehetőségek. Jelenleg nagyon sok világzenét hallgatok, ami egyébként meglepően sok azonosságot mutat a ’60-’70-es évek zenéivel. A hagyományos rock ‘n’ roll beat például eredetileg az amerikai őslakosok zenéjéből alakult ki, és ők az elsők között voltak, akik ilyen zenét kezdtek el játszani.
Igen, azért az indie-nek ez is kicsit a lényege, hogy sok stílusból áll, mondhatni egy gyűjtőfogalom.
Balázs: Így van, az indie egy gyűjtőfogalom inkább. Mivel elsősorban a zenekiadó jellegére utalt eredetileg, ebből a szemszögből nézve nagyon sok stílus lehet indie, talán még indie rap is létezik.
Tony: Részünkről ehhez az is hozzátesz, hogy nagyon különböző szubkultúrákból jöttünk: így sok különböző művészeti termőföldet tudtunk adni a közös talajba.
Balázs: Ami érdekessége a zenekarnak, az az, hogy nem egy konkrét stílus köré épültünk. Tony volt a metálos, rocker arc, Szabi is inkább efelé tendált, Bence meg én inkább a classic rock meg a dallamosabb zenék iránt érdeklődtünk – nyilván megvoltak azok a zenekarok, amik közös kedvencek voltak, de alapvetően a stílusirányzat más volt. Éppen ezért, mikor összetalálkoztak a különböző vonalaink, létrehoztunk valami újat, mondhatni, az ellentétek vonzzák egymást. Mostanra látjuk kialakulni egymás között a zenei egyensúlyt.
Milyen szép végszó lenne ez, de nem! Nem nagyon szoktatok beszélni a dalaitok megalkotásáról – most itt az alkalom. Valamelyikről mesélnétek?
Bence: Egyértelműen az Óceánt* mondanám. Erről a dalról annyit kell tudni, hogy eddig az egyetlen magyar nyelvű számunk, rajta lesz a nagylemezen is. A szövege úgy született, hogy volt egy kétéves kapcsolatom, és miután véget ért, megírtam ezt a szöveget. Ez volt az első olyan számunk, aminek az alapja gyakorlatilag megírta önmagát. Ez annyit jelent, hogy bementünk a próbaterembe, a fejemben megszülettek az alapakkordok, Balázs rátolta a riffet, meg kiegészítette a szöveget, aztán a próba közepette ráépült az egész zenekar, és létrejött a szám. Nagyon egyszerűen született ez a dal, mégis, vagy talán pont emiatt, amikor játsszuk a koncerten, ezt érzem a legkiegyensúlyozottabb számnak, ami egyben eksztatikus is.
Tony: Igen, a lírai oldalunk és a keményebb rock ’n’ roll itt keveredik a legszebben.
Balázs: Az Óceán tökéletes példa arra, hogyha találkozik a nagyon harsány és a szentimentálisabb energiahullám, olyan fog létrejönni, ami felette áll kettejüknek.
Random jammelés az interjú után
Végül beszélgessünk kicsit a Hangfoglaló programról – idén ti is elnyertétek, ez nem kis teljesítmény. Hogyan tovább?
Szabi: Igen nagy sikernek könyveltük el, mert nagyon sok mindenben segít nekünk. Felkavarta a zenekar életét, nem számítottunk rá, hogy elnyerjük.
Bence: Nyilván reménykedtünk benne, de azért inkább mindig a rosszabbra számítunk, hogy nehogy pofáraesés legyen belőle.
Balázs: Mivel elnyertük, újra kellett gondolnunk egy kicsit a terveinket, persze ezt pozitív értelemben mondom, mivel sokkal több lehetőség megnyílt előttünk.
Például?
Szabi: Például, ha nem kaptuk volna meg, lehet, hogy meglenne már az első nagylemezünk – viszont sokkal rosszabb minőségben.
Tony: Az újragondolásnak köszönhetően azoknak a számoknak is megtaláltuk a tényleges jelentését, amikben eddig nem voltunk biztosak.
Balázs: A mostani tudásunk szerint a lehető legjobbat szeretnénk kihozni magunkból. A Hangfoglaló program erre egy tökéletes esély, mert biztosítja azt az anyagi hátteret, amivel magas színvonalon elkészíthetjük a lemezt.
Szabi: Pont ezért a következő félévben kevesebb koncertet fogunk vállalni, mivel a lemezre koncentrálunk. Ezen kívül valamelyik számhoz – még nem tudni, melyikhez – videoklipet is fogunk készíteni.
Srácok, ezúton is gratulálunk nektek! Hol találkozhatunk veletek legközelebb?
Mind: Április 5-én, Instant!
Tainted love – Marble Mist
* Az Óceán c. szám áprilistól lesz elérhető a Youtube-on.
