Szex, drogok, rock, meg minden mögötte – A 10 legjobb zenei film (Covid-változat)

A zene szenvedély és alázat. Nehezen megragadható érzések és gondolatok tolmácsolása kézzelfogható, de legalábbis megragadható formában – tehát képvisel mindent, amit most, a bezártság idején nélkülözhetünk. Épp emiatt összegyűjtöttünk tíz filmet, amelyek a legjobban képesek tolmácsolni a zene kétélű, mégis csodás folyamatait.

  1. Rocketman (Amazon Prime, 2019)

Elton John korai élete és karrierje egyike az izgalmas sex, drugs, rock and roll történeteknek, és ha kizárólag ez szolgált volna alapul a filmnek, nem lenne különlegesebb bármelyik zenei-életrajzi filmnél – a kulcs tehát a megvalósításban rejlik. A lista többi biopicjével szemben a Rocketman velejéig musical, annak minden táncos-montázsos-stb. elemével együtt, az ikonikus dalokra megkomponált jelenetekkel pedig nem lőtt mellé egyszer sem a rendező. Közel sem kiváló, de annál látványosabb és szórakoztatóbb utazás.

  1. The Dirt (Netflix, 2019)

Délután ötkor kelni, cigi-sör-koncert-buli-délután ötkor kelni megint. A Mötley Crüe neve lehet, hogy nem cseng annyira ismerősen, mint Eltoné, de a zenekar kulturális hatása elvitathatatlanul párba állítható az Egyesült Királyság egyszemélyes farsangjával. A The Dirt jóval kevésbé musicalesen ragadja meg a rock and roll témakörét – a heroinozás, az egy tű, egy kanál és egy kidőlt Nikki Sixx, semmint egy letargikus dal –, mégis fenn tudja tartani azt a humort, ami miatt nem egy drogellenes kampányfilm lesz a végeredmény.

  1. Bohemian Rhapsody (Hulu, 2018)

A zenekaros életrajzi filmek második nagy hullámának kezdőköve. Ha a Queen zenéjén túl valami miatt érdemes megnézni (újranézni?) ezt a filmet, az természetesen Rami Malek. Az utolsó megfilmesített koncertjelenetre az átalakulás már annyira erős, hogy az eredeti Freddie-t (és ha itt tartunk, az eredeti zenekart) volt „karakteridegen” nézni. Persze az alakítások zsenialitásával arányban áll a történelemhamisítás a filmben – de hát ez is része a rockszakmának. A mítosz meg a történelem nem mindig fér meg egymás mellett.

thedirt

Kép forrása: IMDb

  1. Walk The Line (Amazon Prime, 2005)

Az alakítást macskakörmözöm az előző bekezdésből, csak cseréljük a nevet Joaquin Phoenixre. Jelen esetben az énekhangok (két nagyon egyéni tónusról, Johnny Cashről és June Carterről van szó) erőteljesebbek, mint a fizikális átalakulás – de nyilván utóbbi sem elhanyagolható. A felszín a same old drogok-szex-traumák, de a Cash-életút tartogat magában jópár egészen megrázó és még annyi szórakoztató sztorit, ami narratívájában is megadja a Walk the Line különlegességét.

  1. Ray (Netflix, 2004)

Sokan vitatkoztak azon, hogy a Ray miatt keletkezhetett a Walk the Line, vagy fordítva, de igazából mindegy. Mindenesetre nemcsak kvázi-tiszteletből került előrébb a listán (mégiscsak ez jelent meg korábban), hanem amiatt, mert a fentebbi két film színészi teljesítményét tökéletesen kombinálja. Jamie Foxx mint Ray Charles hangban, kinézetben, mozgásban, mindenben alig megkülönböztethető az eredeti zenésztől – mellesleg az összes eddigi közül Ray Charles fog szerintem a legnagyobb eséllyel landolni a Spotify-listákon a film után.

  1. Sing Street (Amazon Prime, 2016)

Kicsit érdemes elkanyarodni az életrajzi filmekről, mert már mindenki számára érthető, hogy ha módszerükben nem is, témáikban sok az átfedés. Meg amúgy is: a legjobb történeteket általában úgyis csak kitalálják (mondjuk részben a fentebbi öt film is emiatt lehetett ennyire sikeres). A Sing Street fontos lenyomata annak a szeretetnek, amivel a UK underground könnyűzenei körei a tinikor, a szerelem és a felnövés felé fordulnak. A bevezetőben említett szenvedélynek és alázatnak az egyik legfőbb képviselője a Sing Street – nemcsak a nyolcvanas évek folyamatos omázsolásával, hanem akár a család témakörének különleges feldolgozásával is.

ray

Kép forrása: IMDb

  1. Whiplash (Amazon Prime, 2014)

Bizonyos szempontból csalás a Whiplasht ezen a listán szerepeltetni, mert technikailag egy sportfilmről beszélünk. A szenvedély és alázat (remélhetőleg még nem elhasznált) címszavai viszont szerencsémre a sportban és zenében is esszenciálisak. Igazából a sportfilmes jelleg meg is magyarázza a majdnem dobogós helyét Damien Chazelle debütjének: egy megállíthatatlan adrenalináradat a film, amely bemutatja a kiváló zenész létrejöttének egy receptjét. Jelen esetben egy őrült – de profi – edző, egy kitartó és bizonyítani vágyó játékos, rengeteg düh mindkettejükben és persze a csattanó, amiről felesleges lenne írnom, mert nem önthető szavakba. Aztán lehet dilemmázni utána, hogy ki a nyertese a történetnek.

  1. La La Land (Netflix, 2016)

Ha már Damien Chazelle, egy ilyen listáról lehagyhatatlan a La La Land – ez a film tényleg maga a szenvedély. Végtelenül teátrális, de pontosan emiatt kiolvasható a sorok közül az az ámulat és csodálat, amivel a rendező a zenére tekint. Senki nem fog ilyen színesnek, érzelmesnek és bájosan naivnak látni bármit – csak egy olyan ember, aki nagyon szerelmes. Chazelle szerelme a film és a zene. És mind a kettő iszonyatosan jól járt ezzel.

  1. Straight Outta Compton (Netflix, 2015)

Nem akartam, de alulreprezentáltam a hiphopot ezen a listán, pedig legalább annyira impulzív – sőt sokkal inkább –, mint a többi műfaj. Ebben a helyzetben pedig a rap legfőbb filmes képviselőjeként muszáj a Straight Outta Comptont megneveznem. Nem kizárólag a zenei kiválósága miatt, hanem mert mint a Whiplash, ez sem „csak” egy zenei film – legalább annyira társadalomkép is. Az N.W.A amiatt lett a zenetörténelem legnagyobb rapcsapata (popularitás és influence szempontjából biztosan), mert történetmesélők voltak. Arról írtak, amit láttak maguk körül Los Angeles közepében, Comptonban – ráadásul úgy írták meg, ahogy látták és ahogy elmesélték volna. Impulzívan, káromkodva, kegyetlenül őszintén. Beszéltek a nyomorról, a crackről, az utcai bandákról, a rendőri rasszizmusról és brutalitásról – ezeket a szövegeket festi meg a film képi világa. A Straight Outta Compton érzelmileg is egy kiadós utazás, persze. De ablak is egy olyan világra, amit nekünk Magyarországon szerencsére soha nem kellett megtapasztalnunk.

whiplash

Kép forrása: IMDb

  1. Almost Famous (Amazon Prime, 2000)

Nem a legjobb film a listáról, de nem is emiatt érdemli meg az első helyet. Úgy érzem, hogy ez a film szól leginkább a zeneszerető embernek – tehát nem a rajongónak vagy magának a zenésznek. Egyrészt benne van az a tinédzser tekintet, amivel mindannyian felfedeztük azokat a zenekarokat, amikhez most (vagy bármikor) visszakanyarodunk, akár nosztalgiázni, akár újraértelmezni akarunk. Másrészt viszont tényleg a zeneszerető embernek szól: bemutatja a zenei és zenekari szféra minden szépségét és árnyoldalát, ezzel együtt mindent, ami miatt a rocksztár a legtöbbünknek megközelíthetetlen és idolszerű marad. Mert a legtöbb zenész (de beszélhetünk általánosságban hírességről) bekerül ebbe az idolszerepbe, és nem tud megküzdeni a saját halandóságával. Többnek gondolják, mint ami – ezt bizonyítani viszont képtelenség. És ha a kedvenc zenészed paraszt veled, amikor találkozol vele, akkor valószínűleg nem fogod olyan kedvvel hallgatni később – lerombolja a saját idolszerepét. Ezért szól ez a film a zeneszerető embernek, és nem a rajongónak: mert a zeneszerető embernek meg kell tanulnia leválasztani a zenéről az előadót, és egy önmagával küzdő művész helyett ennek az önmagával küzdésnek a terméseit kell csak igazán meghallania. Ehhez  viszont nagyon szeretni kell

A lista persze folytatódhatna, cserélődhetnének tagjai és miegyéb, de a jelenlegi helyzetre tekintettel a streamingre és a hangulatra koncentráltam. Pont emiatt lemaradtak az olyanok, mint a Frank8 Miles, vagy Sid Vicious vagy Ian Curtis története. Ha viszont valaki kemény drámákra vágyik, vagy már látott mindent a listáról, ezen az IMDb-listán még egyszer ennyi film van, amiből lehet válogatni. Igazán teljes ezekkel lesz a top 10. 

A kiemelt képhez felhasznált fotók: Collider, BBC, Indiewire