A közelmúltban mutatták be Drew Goddard rendezését, a Húzós éjszaka az El Royale-ban című filmet. Goddard eddig inkább forgatókönyvírással foglalkozott, de ezúttal lehetőséget kapott arra, hogy a Ház az erdő mélyén után ismét ő dirigálhasson. Jelentjük, jó munkát végzett, úgyhogy bizakodva várhatjuk tőle az X-Force filmet is. De mielőtt nagyon előre szaladnánk, a Húzós éjszaka az El Royale-ban ajánlóját olvashatjátok.
A Húzós éjszaka az El Royale-ban nem árul zsákbamacskát, pontosan az történik benne, amit a cím ígér. A történet valóban az El Royale nevű helyen játszódik, miközben ténylegesen egyetlen nap (és éjszaka) történéseit mutatja be. Az alapfelütés nem valami egyedi, néhány idegen egy helyen tölt némi időt, s nem tudnak onnan elmenni. Erre épített anno a Tíz kicsi néger (Agatha Christie) és az Aljas nyolcas (Quentin Tarantino) is.
A párhuzam nem áll meg ennyinél, mivel ebben az esetben is mindenkinek van valamilyen sötét folt a múltjában. Ezt a történetet sem éli túl az összes szereplő, a végső csavar pedig könnyen összehasonlítható az Aljas nyolcas megoldásával, csak ebben az esetben más az időzítés. Ha csak egyszerű másolat lenne, akkor nem lenne érdekes ez a film, de szerencsére nem így van, számos izgalmas összetevőből épül fel a cselekmény.
Egy ilyen alkotásnál kiemelten fontos, hogy érdekesek legyenek a karakterek, ebben pedig nincs hiány. Első ránézésre egy pap, egy afroamerikai nő, egy porszívóügynök, egy bunkó nő, valamint a hotel recepciósa a főszereplők. Szerencsére mindannyian kapnak további mélységet is, de nem okoz meglepetést, hogy a konfliktusok során előkerülnek a sztereotípiák. Hangsúlyosan a vallás és a rasszizmus kap szerepet.
Hasonlóan fontos kelléke az ilyen filmeknek a helyszín is, ami ezúttal egy hotel. Az El Royale különlegességét az adja, hogy két állam határán fekszik. A szobák egyik fele a napfényes Kaliforniában vannak, míg a másik fele a borús Nevada államban. Ez az érdekesség a gyakorlatban kevesebbet tett hozzá a történethez, mint amekkora lehetőség lett volna benne, pedig azzal is sok mindent lehetett volna kezdeni, hogy az Egyesült Államok államaiban eltérő a törvénykezés.
A film legnagyobb erőssége a stílusa, illetve ahhoz kapcsolódóan a hangulatteremtés. Klasszikus neo-noir elemekkel operál a Húzós éjszaka az El Royale-ban, megjelenik benne a rejtély, a misztikum, a bűn, a kétes megítélésű igazságtevő és sajátos módon a femme fatale (végzet asszonya) karaktere is. Manapság ritkán készül ebben a zsánerben mozi, úgyhogy már csak ezért is örömteli, hogy megszületett ez az alkotás, és ennél is örömtelibb, hogy Magyarországon is bemutatták.
A hangulathoz nagyon sokat hozzátesz az előadásmód. A szereplők történeteit egyesével ismerhetik meg a nézők, s ezekre egy-egy önálló fejezetet („felvonást”) használ a film. (Ez a tagoltság szintén emlékeztet Tarantino filmjeire.) A hotelben párhuzamosan történnek a dolgok a különböző szereplőkkel, amit úgy érzékeltet ez az alkotás, hogy ugyanazokat az eseményeket mutatja be többször, mások szemszögéből is.
A játékidő részben emiatt is lett nagyon masszív (141 perc), de a történet folyamatosan halad előre, így nehéz unatkozni. Néha kicsit lelassul a tempó, de ezek a váltások többnyire indokoltak, a feszültség növelése miatt vannak. Ami még izgalmassá teszi a filmet, az a célzott erőszak. Nem rest megölni egy-egy szereplőt úgy, hogy ne húzza vele sokáig az időt, s ez a határozottság nagyon jól működik. Ezek a jelenetek erőszakosak, de – a párhuzamnál maradva – nem annyira véresek, mint Tarantino filmjeiben.
Nehéz erről a filmről úgy írni, hogy abban ne legyen spoiler, mert az apróbb részletek is fontos szerepet játszanak benne. Két dolgot viszont még mindenképpen érdemes kiemelni. Az egyik a zene, ami szintén nagyon sokat hozzátett a hangulathoz, a másik pedig Jeff Bridges játéka. Bridges fantasztikusan formálta meg a papot, elképesztő mélységet adott a karakternek. Fontos pillanatokban sosem lehetett eldönteni, hogy igazat mond vagy hazudik.
A Húzós éjszaka az El Royale-ban egy zsánerfilm, ezért valószínűleg nem fogja mindenki szeretni. Akik szeretik a neo-noir filmeket, és/vagy kedvelik Quentin Tarantino munkáit, illetve az őt idéző alkotásokat, azoknak mindenképpen ajánlott.
Képek forrása: IMDb
A szerző értékelése IMDb-n: 8/10
