Blake Lively és Anne Kendrick mindent visznek ebben a filmben. A két híres főszereplő miatt a mozik tömve, és a történet tulajdonképpen csak másodlagos. Ám ezzel egyáltalán nem szándékozom azt állítani, hogy ne lenne jó. Sőt! A vígjáték, dráma, krimi és tulajdonképpen még a thriller műfaját is súroló filmen egy percet sem lehet unatkozni. Egyetlen kis szívesség után, sok nagy csavarral folytatódik Paul Feig új filmje.
A Női s
zervek illetve a Kém és a Koszorúslányok rendezőjének legújabb alkotásától sokat vártam, mikor kihunytak a fények. Ám nem csak a rendező miatt voltak komoly elvárásaim, Dracey Bell regénye, mely a story alapja, a népszerű színészek és a titokzatos előzetes is megtette a hatását.
Kezdetben, addig a bizonyos szívességig, egy cuki amerikai kertvárosi történet bontakozik ki, melynek középpontjában egy egyedülálló anyuka, Stephanie (Anne Kendrick) áll. Élete egy csapásra megváltozik, mikor megismeri a titokzatos Emily-t (Blake Lively) gyermeke iskolájában. Fiaik barátkoznak, ezért a két nő is több időt tölt el együtt. Emily és Stephanie szinte tökéletes ellentétek. Emily a sikeres, gyönyörű, férjezett, dolgozó nő, aki ugyan szereti a fiát, de egyáltalán nem tökéletes szülő. Stephanie az özvegy, háztartásbeli, túlbuzgó anyuka, aki minden este egészséges vacsorát főz és videóblogot vezet. Egy nap Stephanie-t felhívja újdonsült barátnője és egy kis szívességre kéri… Innentől kezdve vége a cuki amerikai kertvárosi történetnek. Emily rejtélyes módon eltűnik, Stephanie pedig foggal és körömmel ragaszkodik hozzá: ő kideríti, mi is történt barátnőjével. A nyomozásban segítséget kér Emily jóképű férjétől, Seantől, blogja követőitől és természetesen a saját szakállára is kutakodik.
A karakterek már a film elején is árnyaltak voltak. Szimpatikus és kevésbé megnyerő elemek ötvöződtek a szereplők tulajdonságaiban, ám a cselekmény kibontakozásával egyre kevésbé lettek rokonszenvesek számomra. A helyzet, hogy Emily eltűnt, megkívánna egy viselkedési formát. Az etikai követeléseket sem Sean, sem Stephanie nem tartja be. Persze, a csavarok egy része ebből származik, hogy minden egyes szereplőről kiderül még valami, illetve az egymással való viszonyukból mutatnak meg az alkotók újabb és újabb titkokat. Az izgalom és a feszültségkeltés forrása is lehet a karakterek új arcainak felfedése, ám egy idő után már túl soknak éreztem.
Egyszerűen elvesztettem a fonalat. Koncentráltam, figyeltem, de a zárójelenetben, mikor végre tényleg minden lelepleződne, már nem tudtam megmondani ki-kivel van. Annyi meglepő fordulatot raktak bele és olyan gyorsan pörgetik az eseményeket a film végére, mintha attól félnének, hogy elfogy a szalag. Többszöri megtekintés után elképzelhető, hogy átláthatóbbá válik és a megoldásra utaló apró rejtett jeleket is fel lehet fedezni a filmben. Ám elsőre ez így nagyon tömény és zsúfolt.
Ez viszont csupán az egyik hatása a rengeteg csavarnak. A másik élmény, amit valószínűleg a rendező szeretett volna elérni a befogadóknál, hogy egy lebilincselően izgalmas és minden percében érdekes filmet hozzon létre. Az Egy kis szívességen még két nappal később is töpreng az ember, míg végül, hála az égnek, leesik a tantusz. Ezt én magam egyáltalán nem bántam, hiszen végre egy megmozgató és elgondolkoztató filmélményben volt részem, melyben mindezek mellett kiváló színészek játszanak.
Blake Lively nagyszerűen hozta az elérhetetlen, mindig divatos és szép, ugyanakkor rendkívül rejtélyes nőt. A szerepben egyszerűen csillogott, nincs tovább mit ragozni ezen, tökéletes alakítás volt. A sztereotípiákhoz hűen a kihívó és gyönyörű szőke nő mellett, megjelent az átlagos és szolid barna Anne Kendrick. Az ő alakítása is fergeteges volt. Minden anyukának eszébe jutatta azt az egyetlen szülőt gyermeke osztályában, aki mindig mindent elvállal. Ugye, hogy mindig van egy ilyen? Sean szerepében pedig Henry Golding tündökölt. A papucs férj karakterében feltűnő, majd onnan kitörő Seannek kétségtelenül jobban állt, mikor ő hordhatta a nadrágot.
Az Egy kis szívesség összességében egy nagyszerű moziélményt okozott, és egyáltalán nem voltam csalódott, mikor ismét kigyúltak a fények. Egy szórakoztató, de nem banális, izgalmas, de nem annyira félelmetes és csavarokkal teli, de… hát igen egy kicsit túlcsavaros film, amely tele van jobbnál jobb színészekkel. Mi kellhet ennél több egy jó filmhez?
Forrás: port.hu
Kép: port.hu
