Rowan Atkinson főszereplésével szeptembertől látható a mozikban a Johnny English újra lecsap, az akcióvígjáték-sorozat harmadik része. A film rendezője, David Kerr, mindent az ikonikus színészre és fárasztó humorára tett fel. Mondhatnám úgy is: all in. Aki rajong Atkinsonért, imádni fogja a kémes story legújabb részét. Aki viszont fárasztónak, bénának és eszméletlenül ódivatúnak tartja a színész alakítását, hát annak van egy jó tanácsom: kerülje el jó messziről a mozikat, míg Johnny Englisht vetítenek! Kritikánkat olvashatjátok.
A film kezdetben aranyosan indul, Johnny English földrajztanárként dolgozik, de valójában a gyerekeknek is kémkedést tanít. Egy-egy iskolai jelenettel még mosolyt csalnak az arcunkra a készítők, bár hamarosan eszünkbe jut: ez egy kémes film, akkor hogyan tovább? A veterán ügynököt vissza kell terelni a gonosztevők világába, így meg is lesz a csavar a filmben. Egy kibernetikus támadás. Vagyis több. De az első a kulcsfontosságú, mely által Johnny English újra kémkedhet, hiszen a jelenlegi aktív ügynökök nevét egytől-egyig felfedték. Nincs mese, muszáj lesz a veteránok közül válogatni. Valami csoda folytán, (NEM!) egy nagy bénázás által, csak Johnny English marad, aki megmenti a világot a csúnya, rossz kiberbűnözőtől.
Innentől lapos és sablonos a story. A nagy csattanó vagy az izgalom, hogy ki is akarja uralma alá vonni világunkat, teljesen hiányzik a filmből. Mindenféle spoiler nélkül, ne várjatok sokat. Legkésőbb az első fél órában le fog esni, ki a fő ellenség. Persze védelmünkbe vehetnénk a készítőket, hogy a történet nem is erre lett kihegyezve. Minden aspektus a modernt és az ósdit állítja szembe, ebben az alkotásban ez a lényeg. Teljesen érthető, csak egyetlen pici probléma van vele: a MINDEN. A történet alakulása, folyamata, kimenetele, a karakterek jelleme, a film üzenete, de legfőképpen a humora: az új és a régi megunhatatlan szembeállításán alapszik. Egy darabig mindez rendben is van. Ám egy idő után, elárulom, mégis megunható az ellentét, és besokall az ember. Szerencsére nálam ez a pont csak a film legvégén jött el, mikor Johnny English lovagi páncélban menti meg a világot (amit öt próbálkozás után sem tud magáról levenni), mondanom sem kell: egy félreértés következtében.
A film üzenete által jó volna valami elmés konklúzióra jutni. Sajnos, annál többel nem tudok szolgálni, hogy a modern technika nem minden. Esetleg még, hogy a régi jó dolgokat nem szabad elfelejteni, hiszen simán felülkerekedhetnek a mai technológián. Egy példával szemléltetném ezt a felettébb haladó gondolatot: a bűnöző helikopterrel menekül, és a rendszert egy táblagép segítségével leállíthatná a főhős. Természetesen Johnny Englishnek fogalma sincs, mit nyomjon, így inkább hozzávágja a propellerhez, így akadályozva meg a menekülést.
A Johnny English újra lecsap 6,7-es értékelést kapott az IMDb-n, és 7,7-et a PORT.hu-n. Ezek alapján nem is tűnhet annyira szörnyűnek, mint azt a kritikámból kiolvashattátok. Ám felhívnám a figyelmet a cikk elején megemlített két táborra. Azt hiszem, rájöttetek, én melyikbe tartozom… A másik csapatnak pedig jó szórakozást a vígjátékhoz!
Forrás: port.hu
Kép: port.hu
