A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól hetente kétszer vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk a figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Pénteki szerzőnk: a BTK-s Szegedi Fanni.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj a szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Elsőéves vagyok magyar szakon, a BTK-n. S bár az irodalom és az írás miatt jelöltem meg anno a felvételi időszakban, egyre jobban érdekelnek a nyelvészeti tárgyaim is. Kutatási terület mellett egyelőre nem köteleztem el magam, jelenleg borzasztó sok minden érdekel, és ezek viszonylag egészen távol is állnak egymástól (az elméleti fizikától kezdve az idegen nyelveken át a slam-, a rap-, a vers- és a filmírásig), de remélhetőleg előbb-utóbb megtalálom majd a nagy, revelációs közös pontot. Vagy valami teljesen mást.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket az eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Mivel elsőként nem ezt jelöltem meg, hanem a filmdramaturg szakot az SZFE-n (ahol szinte értékelhetetlenre stresszeltem szét a felvételimet), ezért alapvetően nyitottan állok a szembejövő lehetőségekhez. De ha valamit elvitathatatlanul máris megköszönhetek az egyetemnek, az a tavalyi félév elején még pár ismerősnek gondolt társaság, akikkel mostanság már legszívesebben töltöm az időmet. Tanáraim közül Markó Alexandrát, Nemes Z. Máriót és Korompay Esztert szeretném kiemelni, az ő óráikon éreztem magamat a legaktívabbnak, az ő eszközeiket, stílusukat és módszereiket különösen érdekesnek találtam, és mindhárom tárgy egy teljesen új aspektusát domborította ki a képességeimnek. Fejlődni pedig nemcsak szeretek, de szeretnék is.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
17 éves korom óta publikálok, középiskolásként egy-két – számomra – fontos minősítést vagy helyezést próbáltam meg elérni. Néha a verseimmel foglalkozom és szöszölök többet, más időszakokban meg inkább slameseményeken akarok versenyezni. Pár hónapja írtam meg életem első rapverzéjét – tehát nincs konkrét cél, egyelőre kísérletezgetek, azonban éppen most is tele vagyok ötletekkel, szövegkezdeményekkel meg gondolatokkal. Amikor lesz időm a vizsgák után megint írni, ott helyben döntöm majd el, hogy éppen melyik műfaj esik kézre, tesz elégedettebbé. Eddig is így volt: hirtelen a semmiből egy szándék megborít, és a gondolat megfogalmazásának pillanatában egyértelmű válik, hogy egy olvasónak vagy közönségnek, hallgatóságnak jelenthetne ez többet.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Abszolút összefügg. Minél többet olvasok (ami ugye magyar szakon nem ritka), úgy ismerem meg a zseniálisabbnál zseniálisabb írókat, költőket, szövegeket, akik/amik elképesztő erővel tudnak inspirálni. Az órai jegyzetelések során majdnem mindig felírok a lap szélére egy szót vagy akár egész sort, ami az előadások alatt és miatt jutott épp eszembe. De ami a legmeglepőbb, hogy nyelvészeti kurzusokon is ugyanúgy dolgozik az agyam a nyelvi lehetőségeken, szóval tényleg nagyon fáradtnak vagy elfoglaltnak kell lennem, hogy ne párhuzamosan legyek jelen az előadásokon és egyszerre a gondolataim között.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Mivel nem a fővárosban lakom, és ingáznom kell Eger és Budapest között, ezért nem sok szabadidőm marad. Az utazgatás tökéletesen alkalmas az írásra vagy a tanulásra, másra nem igazán. De például pár hete segédkeztem egy barátom kisfilmjének az elkészítésében, ami – mint említettem – szintén egy érdeklődési köröm. Jelenleg a kedvenc hobbim játszani a barátaimmal, bármennyire is meglepően gyerekesnek tűnhet, a srácok elképesztően szórakoztató és vicces közösségépítő társasjátékokat ismernek. Játszani király, szóval ajánlom mindenkinek. Van egy macskám is.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Hű. Számomra meghatározó élményt sok kötelező olvasmány mellett kis gagyi ponyvák is ugyanúgy tudtak nyújtani, mint az arcleszaggató verseskötetek. De akkor legyenek ők: Esterházy Péter, Dékány Dávid, E.T.A. Hoffman, Leiner Laura, Ovidius, Simon Márton, Stephen Chbosky, Gabriel García Marquez, Latinovits Zoltán. Ja és Stephen Hawkingot mindenképpen olvassatok, legalább csak egy részletet valamelyik könyvéből, A mindenség elmélete hasznos segítség lehet, amikor, hát, amikor mondjuk valamiért nem szeretnétek ezen a bolygón lenni, legalább csak egy kis időre.
Szét
A decemberi békítő tárgyalás után,
mivel a szülők álláspontja változatlan maradt,
kiküldték a hivatalos papírokat a házasság felbontásáról.
A gyerek felszaladt a levéllel a szobájába
és a karácsonyi csokoládés kalendáriumának
hátralévő tizenkét ablakát felszaggatta,
és a majdnem kéthetes várakozást
egyszerre tömte a szájába.
Mindig is érdekelte, hogy a szülők elválnak-e,
látott már ilyet a tévében, sokszor játszott
el a gondolattal, hogy egyszer az egyiknél,
másszor otthon aludjon, és egy idő után a család
nagyobb legyen.
Igen, mindig akart egy kistestvért, ami majdnem lett is,
de csak vaklárma volt, mert a szülő valójában felfázott,
az orvos ezt nézte félre, ami mondjuk érthető,
mert még a gyerek is tisztán látta az ultrahangos fotón
a körvonalakat.
Már hetek óta becsomagolta
a szülők ajándékát egy cipős dobozba, amit közösen Anyának és Apának
címzett képlékeny kézírásával.
Most mit csináljon?
Hogy válhat el egy doboz?
Tonhal
Aki lelép a pirosnál, a környéken lakik,
aki csak erre jár, a zöldnél is körbenéz.
Egy elhaladó teherautó oldaláról család mosolyog,
olyan ütnivalón.
Ilyen ez, idiótán vigyorgunk nyolcötvenért óránként, hogy mások
tonhalkonzervet akarjanak venni bármi áron.
Érdekelne, kit tett eddig boldoggá
a tonhal, de hogy megkérdezzem
a nővéremtől, hogy vagy, az csak most jutott eszembe.
Jól.
Végtére is a rovarokkal ugyanaz a bajom,
mint az emberekkel: nem fogadnak szót.
Az mióta mondat, hogy bárki hozzám érhet
a beleegyezésem nélkül?
Felesleges balra-jobbra nézelődni,
ha szemből megindulnak.
De néha előzékenyen eleresztek egy-egy zöldet, hogy
ne kelljen a többieknek velem egyszerre lépniük.
Inkább feliratos járműveket keresek:
Tonhal.
Nem szeretem a páros számokat.
Miközben a páratlan oldalon várakozom,
rám repül két döglégy.
A szövegek másodközlések, eredeti megjelenési adataik:
Szét: Dűlő 2016022 — Deákpoézis 2016
Tonhal: Műút 2017064
Szegedi Fanni fotóit Pereszlényi Erika és Bokor Krisztián készítette.
A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.
