A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól hetente kétszer vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Keddi szerzőnk: a BTK-s Pintér Kitti.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj a szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakán tanulok, klasszikus magyar irodalom specializációval. A szakdolgozatomat egy neolatin szerző fabulagyűjteményéből írtam, ezt a neolatinos vonalat szeretném is majd továbbvinni, most viszont Jókai egyik regényével foglalkozom. Szerintem nagyon szép Jókai világa, mostanában jöttem rá arra is, hogy borzasztóan bele tudok mélyedni a geológiai fejtegetéseibe meg azokba a hosszadalmas leírásokba, amik miatt általában nem szokták szeretni őt. Jókai megtanít a figyelem egy egészen más nemére.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket az eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Elképesztően szerencsés vagyok a tanáraimat illetően, azt hiszem, a legtöbbször sikerült olyanokhoz kerülnöm, akiknek a gondolkodása, tanítási módszerei hozzám a legközelebb álltak. Nekem nagyon sokat jelentettek és jelentenek Vitekné Balogh Piroska órái és témavezetése, valahogy azt érzem, hogy a tanárnő mindig pontosan tudja, kit hogyan lehet megfogni és motiválni. Tamás Ábelnél is annyi órát veszek föl, amennyit csak tudok, illetve ebben a félévben nagyon szeretem Eisemann tanár úr és Simon Attila szemináriumait is. Egyszer még el is pityeredtem kicsit az egyik órán, amikor Simon Attila a nietzschei nyelvfilozófiáról magyarázott.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Ez egy elég szaggatott történet – kamaszkoromban nagyon sokat írtam mindenféle szűrő nélkül. Aztán egy nyáron részt vettem a miskolci Szöveggyárban, az elég nagy segítség volt: elkezdtem módszeresen kortárs verseket olvasni, és beleszerettem emberekbe. Ezeknek a dolgoknak az összjátéka alapvetően inkább az olvasás szeretetét erősítette meg bennem, szóval egy idő után inkább hagytam az írást, és bár írogattam néha, nem gondoltam, hogy ezek a szövegek komolyan vehetőek volnának. Aztán jött ez a Független Mentorhálózatos kezdeményezés, és egy barátnőm biztatott, hogy jelentkeznem kéne – szóval küldtem egy pakkot Nemes Z. Máriónak, aki engem is kiválasztott.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Szerintem nagyon sokat jelent, hogy irodalmat is tanulok, és irodalommal is szeretnék majd foglalkozni. Nagyon szeretem használni a mitológiákat a verseimben, amit a latinos órák nélkül (főleg az ovidiusi szövegvilág fontos nekem) nehezen tudok elképzelni, de most például járok Márióhoz is órára.
Meg aztán nagyon szórakoztató úgy írni, hogy utána rögtön a lehetséges olvasatokat keresi az ember a saját koncepciója mellett.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Van egy részmunkaidős állásom meg egy vizslám, Borisz (Boris Vian után, de ezt persze rajtam kívül senki sem ismeri el a családban), nagyon szeretek kutyát sétáltatni. Amúgy járok aerobikra, a futás helyett találtam ki, mert télen nem annyira mókás a bokáig érő sárban, meg aztán nem olyan rég kispesti lettem a húgommal, és nem igazán találtam még meg a legszeretnivalóbb futós útvonalat. Szoktam néha együtt olvasni meg műhelymunkázni gyerekekkel, őszintén szólva (a Word szerint sablonos kifejezés) nagyon szeretem őket, rengeteg dologra rájöttem a közös beszélgetéseink során.
De a kedvenc szabadidős tevékenységem talán az, hogy néha kiülök az erkélyre, és dudorászok a szomszéd bácsinak, aki kijön cigizni, amikor hallja a csukódó erkélyajtót – ez már ilyen néma szerződés közöttünk, azt hiszem.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Jókait már említettem föntebb, szerintem őt mindenképpen érdemes, Máriót is, aztán a futásról eszembe jut Nádas. Németh Zoltán Állati férj című verseskötetét is nagyon ajánlom, ő most az új kedvencem a vakondpatkányaival.
altus
tejfehér vagy
és a körúton a légzésed ritmusára
indulnak meg az autók
közben magzatpózba érkezünk
a kemény vászon alatt megtanulom
a formáid és eszembe jut pygmalion
hogy talán téged is ugyanez a várakozás
tett ilyen széppé
mint a beszédhibás hasonlatokban az összehúzódás
én inkább csak ránehezedem a mellkasodra
kitapintom bordáid közt a hiányom
és a halott állatokat elhordják mind mert
nem tudja a test mivé legyen előtted
pompeii
atomizálódik benned a vágy
kagylótestek lenyomatát
őrzik a szirtek és a langymeleg partokon
aprózódó hegyfokok emlékeznek
az összes valaha volt karsztformára
még így is olyan gyönyörű
a bőre nem puhul már föl
egyetlen érintés alatt sem
Catullus csókjaira
I.
einstein nagy tömegű csillagokról beszél
hogy hogyan görnyed köréjük a tér
eddig azt hittem nincs is ennél szebb
összeroskadás
de te két napja nem eszel
és még mindig lázas vagy
van ami surlófényben is gyönyörű
ezek azok a horzsolások amikről nem beszélünk
és az égitestek elliptikus pályán
mozognak a mellkasodban tovább
II.
és tudod annyira magányos erről beszélni
hogy belengni mint metronóm milyen
hogy mennyire kurva jó nélkülem
és hogy úgyis ott van
az a hat darab sörösdoboz a szemeteszsákban
minden éjjel
mire megjövök
A szövegek másodközlések, eredeti megjelenési adataik:
altus: Litera
pompei: 2000 folyóirat, 2016/7.
Catullus csókjaira: Műút (online), 2015. március 22.
