A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk mostantól minden hétfőn és pénteken vár olvasnivalóval titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Pénteki szerzőnk: a BTK-s Bordás Máté.
1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj a szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!
Magyar–német tanári szakos hallgató vagyok. Pár fontos, de még csak felületesen érintett területet tudnék említeni, például képregényelmélet, poszthumanizmus, Wolfgang Borchert prózái.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket az eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?
Kezdetben a német nyelv érdekelt jobban, de ez az írás és a germános tanszék hatására megváltozott. Természetesen a német irodalom továbbra is érdekel, de a magyar irodalomhoz és nyelvészethez egyértelműen több minden köt. Fontosabb ELTE-s élményeim Kerekes Amália tanárnő németpróza-órája, valamint Vincze Ferenc osztrákprózaolvasás-szemináriuma volt. A legutóbbi pedig Nemes Z. Márió poszthumanizmusról szóló órája.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Nagyon blőd szerelmes versekkel kezdtem. Aztán Sirokai Mátyás és Bajtai András műhelyeinek hatására talán kicsit már jobb szövegeket írtam. Azóta is folyamatosan írok. Jelenleg az első kötetemen dolgozom.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Egyértelműen támaszkodik. Szerencsére sok olyan órám van, ahol inspiráló a közeg.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
Fordítani sokat szoktam. Jelenleg nagy erőkkel Wolfgang Borchert rövid történeteit. A próza mellett lírát is fordítok. Anja Kampman [1] és Christian Loidl [2] versei a Versumon meg is jelentek. 2017 júliusában pedig Kovács Gergővel, Tancsik Brigittával és Bordás Orsolyával megalapítottuk a ROST nevű irodalmi lapot, amely egy A6-os füzetként korlátozott példányszámban, valamint online is megjelenik. Ezzel is folyamatosan ügyködünk. Eddig három számnál tartunk.
Festeni, zenélni és kosárlabdázni is rendszeresen szoktam.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Michael Donhauser Kérvény a réthez verseskötetét, valamint A létezés hálói. Amerikai költők versei című antológiát.
Apály kvintett
Az öbölben hangok oldódnak:
koncerttel kísérik az Atlanti-óceán
és a mérgeket gyűjtő folyó deltáját.
A zenekar ülve játszik,
és csak apálykor látszanak.
Előbukkannak egy homokpadról,
köhögnek, mellkasukat ütik,
majd a vonó, a kalapácsok,
a verők és az ujjak egyszerre mozdulnak.
A dagály lehalkítja a háttérzenét.
Az énekhang mégis előtör a pergő csattogása mögül,
és a süllyedő gitáros halk záróakkordjába belekap a szél,
szétszórja a sztratoszférában.
Az East Of The Sun (And West Of The Moon)
ónos esőként csepereg.
Hallgathatatlan.
Kézfogás,
egyik ujj sem szorítja a másikat.
Az óceán hatalmas marka gyengéden öleli
medréből szabadult rokonát.
Énekel a Golf-áramlat.
A veláris spiránst krágova,
dohányos tüdővel prüszköli,
és a lélegeztetőn hagyott planétát
az elhagyott kórház őrzi
egyre sűrűbb áramszünetekkel.
Modell alkat, remete lélek
Tornásszá vedlik a gardróbban.
A gerinc formás végződése.
Szemgolyóm tokjában
remeg, képe néha
átfordul és bevérzik.
Végigsimítom a paravánon
feszülő árnyékot.
Csak addig érdes, amíg vetkőzik.
Kiszabadul, amint földet ér
utolsó tüskéje is.
Láthatatlan szőrtüsző
a mellbimbó szélén.
Apró szénakazlak feszülnek.
A fürdőből rohan elő.
Jéghideg vízzel locsolta
magát, és most ablakot nyit.
Libabőrt keres a hidegben.
Szűkül a fókusz, ahogy
szétcsúsznak térdei.
Poratkák isszák parkettán
hagyott lábnyomait.
Körmével fényképezőm
lencséjét kaparja.
Ajakgörbéi egyensúlyt
keresnek.
Libabőrben
Estélyit vesz fel.
Merénylet levetkőztetni.
Elrejti a völgyet,
a dombtetőn égő máglyákat igazítja.
Csupasz vállára sálat terít:
délre költöző vadkacsák.
A menetet libabőrben vezeti
a meztelen test.
A távcsővel babrálok, hogy lássam őt.
A melltartó megfigyelése,
miközben a dekoltázson feszül.
A melltartó csatjainak megfigyelése,
miközben a lapockák között;
műanyag viadukt.
Először csak köd úszik rá jobbról,
majd szemhéj csukódik a völgyre.
Hideg máglyák keményednek:
karcolják a pólót, amiben alszik.
L-es fátyol.
Baldachin a kunhalmok felett.
Semmi köz
Aki húsz, még átfér rajta.
A burkolat érdes,
letépi ruhámat.
Meztelenül könnyebb.
A két bérház közti rés
paradicsomba vezet,
ahol megtanulom
a lótuszülést.
Választok egyet a bolyhos,
zöld szőnyegek közül.
Kiterítem,
sarkait égtájak szerint.
A tajgán mocsarakat ízesítenek
a finnugor halászok.
Mögöttem egy szőke földrész,
mély ágyban, mozdulatlan.
Keleten járható a határ,
de még bontják a kerítést.
A nyugat tabu.
[1] http://versumonline.hu/szerzo/anja-kampmann/
[2] http://versumonline.hu/szerzo/christian-loidl/
A szövegek másodközlések, eredetei megjelenési adataik:
Apály kvintett: Litera, 2017.07.19
Modell alkat, remete lélek: Ambroozia, 2016/2
Libabőrben: Helikon, 2017/18
Semmi köz: Helikon, 2017/3
Bordás Máté fotóját Simor Kamilla készítette.
A kiemelt kép Ágai Ágnes munkája.
