Tompa Mihály 200

Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága idén is megemlékezést szervezett az anyanyelvek nemzetközi napjára, február 21-ére. Ezt a délutánt Tompa Mihálynak szentelték a költő születésének 200. évfordulója alkalmából.

A Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme megtelt, sőt azok, akik nem fértek be a nagyterembe, kivetítőn követhették az eseményt. A műsorvezető, Tóth Zsófia rádióbemondó elsőként Gaál Esztert és Júliát konferálta fel, akik a Zeneakadémia rendkívüli tehetségek osztályának tanulói, s ez alkalommal Bartók Béla hegedűduóiból adtak elő egy válogatást. A zenei bevezetés után Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket, és kérte, hogy egyperces felállással adózzunk a napokban elhunyt kiváló nyelvművelő, Wacha Imre emléke előtt. Juhász Judit ezt követően felidézte a Szövetség eddigi tevékenységének pár mozzanatát, és hangsúlyozta az anyanyelvek nemzetközi napjának fontosságát. Az anyanyelv – és ami mögötte van című előadásában Kiss Jenő akadémikus, professzor emeritus anyanyelvünk ápolása mellett kitért arra is, hogy az anyanyelv nem változik olyan gyorsan, mint sokan gondolják, hiszen – ahogyan maga a szó is mutatja – édesanyánktól kapjuk, és nem lehet leváltani, pár év alatt elfelejteni azt. A Tompa Mihály-életművet bemutató előadások sorát Fráter Zoltán, az ELTE egyetemi docense nyitotta meg A szavak festője című előadásával, amelyben a költő irodalmi nagyságát kívánta bemutatni a legszebb Tompa Mihály-i sorokat elemezve. Persze nem maradhatott el a szavalat sem: ezúttal egy tízéves buzitai fiú, Hornyák Marek szólaltatta meg A Költő című verset.

Fráter Zoltán előadása közben

Fráter Zoltán előadása közben

Rövid szünet után B. Kovács István, Gömörország kutatója bemutatta, hogyan emlékeztek és emlékeznek egykori szülőföldjén Tompára az elmúlt száz évben: kiemelte a felvidéki Tompa-kultuszhoz köthető legfontosabb eseményeket. Az OSZK irodalomtörténész munkatársa, Szűts-Novák Rita Arany és Tompa termékeny levelezéséből szemezgetett, s rávilágított a két költő közötti személyiségbeli különbségekre. Kováts Dániel ny. főiskolai tanár pedig Tompa Mihályra mint nemzeti költőre emlékezett, a költő hazaképéről adott útravalót a hallgatóságnak. Végül Balázs Géza egyetemi tanár (ELTE) Tompa-slágerek című előadásának lehettünk részesei, melyben a professzor mindannyiunk által ismert Tompa-sorokat, Tompa-feldolgozásokat idézett. Kiemelte Kovács Kati 1969-es dalát, a Hull a hó kéklő hegyeken-t, melynek refrénje a tompai sor: „Szívet cseréljen, aki hazát cserél!” A rendezvény Pölcz Ádám zongorajátékával zárult, aki – Tompa lelkészi mivoltához hűen – a most készülő református énekeskönyv zsoltáraiból válogatott.

Balázs Géza előadása közben

Balázs Géza előadása közben

 

A képeket a cikk szerzője készítette.