Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága idén is megemlékezést szervezett az anyanyelvek nemzetközi napjára, február 21-ére. Ezt a délutánt Tompa Mihálynak szentelték a költő születésének 200. évfordulója alkalmából.
A Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme megtelt, sőt azok, akik nem fértek be a nagyterembe, kivetítőn követhették az eseményt. A műsorvezető, Tóth Zsófia rádióbemondó elsőként Gaál Esztert és Júliát konferálta fel, akik a Zeneakadémia rendkívüli tehetségek osztályának tanulói, s ez alkalommal Bartók Béla hegedűduóiból adtak elő egy válogatást. A zenei bevezetés után Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket, és kérte, hogy egyperces felállással adózzunk a napokban elhunyt kiváló nyelvművelő, Wacha Imre emléke előtt. Juhász Judit ezt követően felidézte a Szövetség eddigi tevékenységének pár mozzanatát, és hangsúlyozta az anyanyelvek nemzetközi napjának fontosságát. Az anyanyelv – és ami mögötte van című előadásában Kiss Jenő akadémikus, professzor emeritus anyanyelvünk ápolása mellett kitért arra is, hogy az anyanyelv nem változik olyan gyorsan, mint sokan gondolják, hiszen – ahogyan maga a szó is mutatja – édesanyánktól kapjuk, és nem lehet leváltani, pár év alatt elfelejteni azt. A Tompa Mihály-életművet bemutató előadások sorát Fráter Zoltán, az ELTE egyetemi docense nyitotta meg A szavak festője című előadásával, amelyben a költő irodalmi nagyságát kívánta bemutatni a legszebb Tompa Mihály-i sorokat elemezve. Persze nem maradhatott el a szavalat sem: ezúttal egy tízéves buzitai fiú, Hornyák Marek szólaltatta meg A Költő című verset.
Fráter Zoltán előadása közben
Rövid szünet után B. Kovács István, Gömörország kutatója bemutatta, hogyan emlékeztek és emlékeznek egykori szülőföldjén Tompára az elmúlt száz évben: kiemelte a felvidéki Tompa-kultuszhoz köthető legfontosabb eseményeket. Az OSZK irodalomtörténész munkatársa, Szűts-Novák Rita Arany és Tompa termékeny levelezéséből szemezgetett, s rávilágított a két költő közötti személyiségbeli különbségekre. Kováts Dániel ny. főiskolai tanár pedig Tompa Mihályra mint nemzeti költőre emlékezett, a költő hazaképéről adott útravalót a hallgatóságnak. Végül Balázs Géza egyetemi tanár (ELTE) Tompa-slágerek című előadásának lehettünk részesei, melyben a professzor mindannyiunk által ismert Tompa-sorokat, Tompa-feldolgozásokat idézett. Kiemelte Kovács Kati 1969-es dalát, a Hull a hó kéklő hegyeken-t, melynek refrénje a tompai sor: „Szívet cseréljen, aki hazát cserél!” A rendezvény Pölcz Ádám zongorajátékával zárult, aki – Tompa lelkészi mivoltához hűen – a most készülő református énekeskönyv zsoltáraiból válogatott.
Balázs Géza előadása közben
A képeket a cikk szerzője készítette.
