A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Sorozatunk minden hétfőn olvasnivalóval vár titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük a hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy interjút is közlünk. Az e heti olvasnivalóért felelős szerzőnk: a BTK-s Horváth Eszter.
1. Az egyetem melyik karán és szakán tanulsz? Mesélj a szakmai érdeklődésedről, a kutatási területedről!
Elsőéves magyar szakos hallgató vagyok, leginkább az esztétika és a nyelvészet érdekel. Szeretnék majd a kognitív tudományok keretében alkalmazott nyelvészettel foglalkozni, a nyelvtanulás módjaival, a kétnyelvűséggel. Bár ez az elképzelésem ebben a félévben alakult ki, és tartok tőle, hogy az évek során még épp eleget fog változni. Örülök, hogy odáig eljutottam, hogy tudom, miért járok egyetemre.
2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket kiemelnél az eddigi ELTE-s történetedből?
Pár napja végeztem az első vizsgaidőszakommal. Ezt tekintem az eddigi szakmai pályafutásom csúcspontjának. Nem, egyébként a félévem azzal telt, hogy felfogjam, az egyetem egészen más dolog, mint aminek elképzeltem. A nyelvészeti érdeklődésemben egyébként az a legviccesebb, hogy nem voltak kifejezetten jó nyelvtudományi óráim a fonetikán kívül – amit imádtam, tudom, hogy perverz vagyok –, inkább az esztétikás és a filmes tárgyakért voltam odáig. Van például egy „Legjobb dumák”-gyűjteményem Somlyó Bálinttól a félévből, és egy király műértelmezés-csoportunk volt Teller Katalin vezetésével. Ja igen, arra is büszke vagyok, hogy beadtam egy jól sikerült műelemzést Sylvia Plath egyik verséről.
3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?
Ha ezt megkérdezik, mindig el szoktam mondani, hogy amikor negyedikes voltam, és meséket írtam, meg beszámolót a természetiskola egy hetéről, az osztályfőnököm azt mondta az anyukámnak, hogy írónak kell lennem. Mire azt válaszoltam, hogy én nem akarok csöves lenni és híd alatt lakni, úgyhogy nem leszek író. Azóta is kétségeim vannak, hogy nem tízévesen voltam-e eszemnél.
Aztán tizenhárom éves korom körül, mintha ezt elfelejtettem volna, elkezdtem mese- és novellaíró pályázatokra szöveget küldeni. Az első Sárvárom óta írok verset is. Most nyár óta összegyűlt egy kupac vers, amiket egész közölhetőnek tartok, úgyhogy azokkal bíbelődök még kicsit, tavaly tavasszal ismét sikerült szerintem jó prózát írnom, úgyhogy azóta megint prózázok. Most ott tartok, hogy próbálok alkalmas körülményeket találni a munkához. Számomra mindig is ez volt a legnehezebb, hogy annak ellenére, hogy írás közben érzem magam a leginkább normális embernek, nem része a mindennapjaimnak, ezen szeretnék most változtatni.
4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?
Hasonló dolgokat tanulok az egyetemen, mint amik valójában érdekelnek, szóval nem egy „normális” szakmát. Ebben a félévben nagyon sok olyan főleg filozófiai, esztétikai és irodalomelméleti háttértudást kaptam, amely változtat a szöveghez való viszonyomon. Ennek örülök, mert segít felnőni az írásban és saját hangra találni.
5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?
A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tagja vagyok, ezt imádom, mert egy vegyes szakmai közösség, egy olyan hely, amely a szakmaiságon kívül gyakorlatilag egy kollégista családot képez számomra.
A ContextUs webzine tartalomszerkesztőjeként is működöm, élvezem ezt a munkát, mert olyan kulturális tartalmakat közöl az oldal, amikből én magam is táplálkozom, szóval nem véletlenül írunk egy-egy koncertről, performanszról vagy kiállításról – nem annak a presztízse miatt, vagy ilyesmi, hanem mert mi, szerkesztők is érdeklődünk irántuk, és szívesen járunk ilyen helyekre.
A budapesti vegánok közösségébe való bekerüléssel a jövő félévben igyekszem minél többet aktivistáskodni: minden hónap egyik péntekén vetítjük az Earthlingset a járókelőknek a Váci utcán, és beszélgetünk velük arról, amit látnak – a nagyipari állattartás borzalmairól.
Egyébként az astanga jóga lelkes gyakorlója vagyok, egy kezdő tanfolyam elvégzése után most igyekszem minél többször saját magam is ráállni a matracra, ez mindenféle szempontból kihívás, ezért aztán néha jobban járok, ha elmegyek inkább a jógaiskolába, ahol tanultam.
6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?
Amit sikerült ebben a félévben sokat, azok verseskötetek: nagyon ajánlom Ferencz Mónika, Borda Réka, Zilahi Anna és Deres Kornélia új köteteit. Idén olvastam még az Egy kék harisnyát Esterházytól és a Lúdbőrt Kemény Istvántól, és rájöttem, hogy szeretek esszéket olvasni. Legutóbb még Virginia Woolf Orlandója volt nagyon meghatározó. Most szeretnék még több Esterházyt olvasni, mert baromira szórakoztat, meg persze még több kortársat, és kortárs külföldit. Olyanok vannak tervben, mint Zadie Smith, Thomas Pynchon, Patrick Modiano, a versfordításokat pedig általában a Versumról követem nyomon.
Anyaság
Ötvenévesen újraépíti az életét.
Születésemtől együtt próbáltuk végigkocogni
az anyaság futópályáját.
Hiába körözünk, apám a telefont
nem veszi fel és hétvégén is
egy leomló tömbházba járunk haza.
Együtt vállaljuk a felelősséget
a leányanyaságért,
a fogunkat néha marja, de
így szokás nálunk, sosem
voltak férfiak az életünkben.
Egyre képlékenyebb az ötven éve,
és én szeretnék ott állni mellette,
hogy mindezek kereszttüzét
ketten viseljük el.
Anya vagyok gyermek nélkül.
statisztika
tízből x ember szenved autóbalesetet. te valahol x és y között lézengsz.
forróra gyúrt fémlapok közt kifordított pózban végtagok.
az utat keretező kukoricás megremeg a mentőautó szirénájának hiányától.
tíz balesetből x számúnál késik a mentő. átlagos kiérkezési idő húsz egész öt perc.
itt torokhangú állati üvöltésekben mérik az időt.
a hit a remélt hangszalagszakadás felőli meggyőződés.
jéghidegen izzó narancsos hordágyon végtagok. helyére rögzített nyakcsigolya.
tízből kilenc halott kelti azt a látszatot, hogy mégis él. a mentősöknek sosincs ennyi nyakrögzítőjük.
a színhelyet szirénák pulzálása homályosítja el, lassan, kábán,
fülemben az édesanya sikolyával alszom el.
rosszak ezek a statisztikák.
tízből x ember álmában hal meg.
A szövegek másodközlések, eredeti megjelenési adataik:
Anyaság: Műút 2017061
statisztika: Hévíz 2017/1
Horváth Eszter fotóit Kristóf Levente és Infra készítette.
A BTK-ról készült fotó és a kiemelt kép Hatházi Tamás munkája.
