Milyen volt az 1958 és 1968 közötti időszak Magyarországának művészete? Ebbe kapunk betekintést a Magyar Nemzeti Galéria nagyjából 350 művet bemutató, Keretek között címet viselő, 2018. február 18-ig tartó kiállításának segítségével, amely címéből következve bemutatja azt is, hogy az időszak korlátai által behatárolva milyen műalkotások születtek.
A Magyar Nemzeti Galéria Keretek között című kiállításán az 1958-tól 1968-ig tartó tíz év művészeti munkáiba kaphatunk betekintést, körülbelül 350 kiállított mű segítségével, amelyek alkotói között szerepel Kokas Ignác, Somogyi József, Kurucz D. István, Berki Viola, Kondor Béla, Csernus Tibor, Gruber Béla, Korniss Dezső, Gyémánt László és Mácsai István, illetve néhány inspirációként ható külföldi alkotó, Picasso, Fernand Léger, Renato Guttuso és Bernard Buffet.
Az időszak kulturális életét a „három T” (Tiltott, Tűrt és Támogatott) kategóriája határozta meg, ezek adták a kiállítás címében jelzett kereteket, amelyekhez a kor művészei különbözőképpen viszonyultak. A kiállításra belépve, miután áttekinthettük a korszak történelmi hátterének idővonalát, egy, a korszakra jellemző (ma is létező) panelház előtt találjuk magunkat, körülötte néhány szoborral, illetve a falán Kádár György sgrafittójával, tehát köztéri munkákkal. Az egyetlen apró problémám ebben a teremben az volt, hogy némelyik szobor feliratára és leírására túl kevés fény van irányítva. A díszletszerű panelház bejáratához a galéria lépcsője vezet, így az ajtón keresztül juthatunk be a kiállítás további részeibe. A panelház ajtaja így átjáróvá válik, amelyen keresztül egy másik korba léphetünk be, egy időutazás részeseivé válunk, amelynek során hét különböző szekciót járhatunk végig.
A szimbolikus átjárón egyenesen továbbhaladva az első szekcióban találjuk magunkat. Az itt bemutatott alkotók életműve még jóval 1956 előtt kezdődött és átívelt a kiállítás témájául szolgáló időszakra is. Ebben a szekcióban találkozhatunk például Barcsay Jenő, Bortnyik Sándor, Uitz Béla és Hincz Gyula munkáival. Emellett a felidézett 20. század eleji művészeti irányzatok (pl. Bauhaus, orosz avantgardizmus, forradalomhoz kapcsolódó propagandaművészet) forrásul szolgáltak a hatvanas években is.
Ezt követve mintha egy hatvanas évekbeli szobába lépnénk, a korra jellemző bútorok, reklámplakátok, lakberendezési tárgyak (például függönyök), eszközök, designtárgyak és plasztikák, a modern formatervezés elemei között találjuk magunkat. Mindezek a korabeli rendszer élhetőségét kívánják alátámasztani.
A következő szekcióban a művészet és a világpolitika találkozásából született alkotásokat láthatunk, amelyek többek között atombombákra, a vietnámi háború szörnyűségeire és egyéb antihumánus, kizsákmányoló történésekre reflektáltak – olyan politikai témákra, amelyekre a korszak keretei között lehetséges volt, illetve a hazai alkotók művei mellett megjelennek itt a rájuk ható külföldi művészek (például Picasso) munkái is.
Gyémánt László – Építkezés
Ezután az „építés” motívuma köré csoportosuló művek termébe érkezünk, ahol a korszak propagandája által ehhez kapcsolt pozitív képpel szemben a festményeken és szobrokon megjelenik mindennek a fonákja. Például Gyémánt László Építkezés című képén a csupán önmagukért épülő állványzatok mintha elfednék egy másik, alig felsejlő, de már kész épület képét. Emellett számos képen (néhány külföldi példával együtt) megjelenik a városi lét elszigeteltsége és kiszolgáltatottsága is.
Továbbhaladva A modernizmus újrafelfedezése című részhez érünk, ahol a keretek közötti különböző művészeti megközelítésekkel készült alkotásokat, főként képeket láthatunk. Ide tartozik a részben 20. század előtti ábrázolási módokhoz visszanyúló konzervatív realizmus, a népi kultúrát ábrázoló Alföldi iskola és a kísérletező új generációból a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjai – pontosabban alkotásaik. Ezzel a teremmel kapcsolatban csak egy technikai problémám volt: a terem különböző részeit elhatároló és képtartóként is funkcionáló dekorációs elemek néhol kissé túl szűkre szabták a teret.
Mácsai István – Lány fekete kucsmában
A hatodik szekció a keretek (tűrt) határához és azon túl, a tiltott kategóriához kalauzol minket. Itt egyrészt a rendszer által nem favorizált absztrakt szürrealista, illetve a korszak tabutémáinak valamelyikét tartalmazó műveket találhatunk.
Végül pedig a korszakról kapott képet szélesítve, köztéri munkákat (például köztéri szobrokat, üvegablakokat, mozaikokat), a korban kifizethető áron megkapható sokszorosított grafikákat, valamint illusztrációkat és könyvborítókat mutat be a kiállítás utolsó szekciója.
Összességében a kiállítás különböző vonatkozásait mutatta be az 1956-os forradalmat követő konszolidáció éveitől, pontosabban 1958-tól az 1968-as prágai tavaszig tartó évtizednek. A kiállítás biztosan más benyomásokat kelt azokban a látogatókban, akik már éltek a korszakban, vagy legalábbis egy részében, számukra egyfajta rövid visszatekintés is lehet, míg azoknak, akik számára a korszak már csak közvetítve ismert történelmi múlt – mint például számomra –, gazdagodhat az eddig kialakult képe az időszak művészeti életéről és ezáltal magáról a korszakról is.
A 2017. november 17-én nyílt kiállítás, melynek kurátora Petrányi Zsolt, 2018. február 18-ig megtekinthető, ráadásul még 5 alkalommal, idén január 20-án és 25-én, valamint február 1-jén, 8-án és 15-én 16 órától tárlatvezetésen is részt vehetnek az eziránt érdeklődők. További információkat itt találhattok.
A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria A épületében tekinthető meg, a teljes árú jegy 2200 Ft, míg a kedvezményes (például ifjúsági jegy) 1100 Ft aznapi vásárlás esetén. További információ a jegyárakról: itt.
Kiemelt kép: mng.hu (Mácsai István – Pesti utca)
Képek: 1. Gyémánt László – Építkezés: Fotó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, welovebudapest.com
2. Mácsai István – Lány fekete kucsmában: Fotó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, est.hu
