Olvassatok ELTE-seket! 06. – Weisz Dorka

A kortárs irodalom köztünk jár – vigyétek magatokkal a hétre! Új sorozatunk minden hétfőn olvasnivalóval vár titeket: író ELTE-sek, ELTE-s írók verseit, prózáit ajánljuk figyelmetekbe. Hogy jobban megismerhessük hallgatótársainkat, a szövegek mellett egy-egy miniinterjút is közlünk. A december első hetének irodalmáért felelős költőnk: a BTK-s Weisz Dorka.

1. Az egyetem mely karán, szakán tanulsz? Mesélj szakmai érdeklődésedről, kutatási területedről!

Az ELTE BTK-n tanulok, harmadéves magyar-német tanáris vagyok; különösen érdekel a pedagógiatörténet és az oktatás mint szépirodalmi téma.

2. Milyen út vezetett idáig? Mik azok a pontok, amiket eddigi ELTE-s történetedből kiemelnél?

Az írás szempontjából az ELTE kevésbé volt meghatározó számomra: már a gimnáziumban is írtam, és elsősorban nem az egyetemen kerestem támogatást hozzá. Az egyetlen kivétel Déri Balázs Poétika kurzusa volt, ahol rengeteget tanultam. Egyébként meg ki nem hagytam volna az élményt, amikor péntek reggel negyven elszánt bölcsészhallgató lendületesen bólogat a hexameterekre, mint valami verstan-szekta.

3. És hogy néz ki az írás útja? Hogy kezdődött, hol tartasz most, mik a terveid?

Tinédzserként kezdtem írni és érettségi előtt publikáltam először. Közvetlenül ezután volt egy hosszú kihagyásom, csak idén kaptam új lendületet és emellé egy mentort is, Antal Balázst, aki a Független Mentorhálózat keretei közt május óta lelkesen támogat és tanácsot ad. Egyelőre csak azt szeretném, ha minél több lehetőséget kapnék a megjelenésre, emellett szeretnék fejlődni a prózaírás terén.

4. Milyen összefüggéseket látsz az egyetemi és az írói léted között? Támaszkodik-e egymásra a kettő, vagy egymástól függetlenül fut párhuzamosan?

Az egyetemi élet, a bölcsészlét nap mint nap ad megírandó témákat, és a BTK-n arra is több esélyt kapok, hogy hozzáértők kezébe adhassam a verseimet. Ennél több összefüggés azonban nincsen, az írás számomra elválik a tanárságtól.

5. Az egyetem és az írás mellett mivel foglalkozol még?

Többnyire magánórákat vállalok, ez szakmai felkészülés, alkalmi állás és jó kihívás is egyben; ezt idén önkéntes alapon csinálom a Máltai Szeretetszolgálatnál. Hobbiból ékszereket készítek, amiket a Meskán is árulok – karácsonyra kiváló ajándék, csak mondom.

6. Ajánlj az olvasóknak irodalmat! Kortársat vagy klasszikust, magyart vagy világirodalmat, alkotót, kötetet – mit olvassunk?

Olvassatok kortársakat, de komolyan. A klasszikusokat mindenki megismeri a középiskolában, nem az én dolgom, hogy helyettetek válasszak. Emellé viszont olvassatok Esterházy Pétert, Borbély Szilárdot, Nádasdy Ádámot, de elsősorban és legfőképpen Háy Jánost (úgy tűnik, hogy kényszeresen vonzódom az y-ra végződő vezetéknevekhez).

 

Álló

Ki

Három éve léptem be erre a helyre,
január elsején, este hét körül.
Sokat hallottam róla korábban is.
Hogy nem lehet leírni, csak átélni,
hogy csak megfelelő kísérővel ajánlott,
és veszélyes, de többnyire nagy élmény.
Láttam a kirakatból szűrődő fényeket,
az ajtón állt a tábla, hogy nyitva,
így végül beléptem én is.

Tényleg nem lehet leírni. Felfedezni kell.
Két boldog évet töltöttem ott,
egy idő után elhagytam a kísérőmet,
annyira otthon éreztem magam.
Minden percben meg tudott lepni,
folyton nyitogattam az ajtót,
hogy másokat is behívjak,
mutattam nekik a táblát, hogy nyitva,
még a kisebb sérüléseket is
könnyen és gyorsan kezelni tudtam,
ha meglöktek vagy a lábamra léptek.

Aztán egyre zsúfoltabb lett a hely.
Nem akartam beengedni több embert,
olyannak akartam megtartani,
amilyennek először láttam,
de kint állt az a rohadt tábla,
és csak tódultak a nők és férfiak,
már idegenek is, akiket nem hívtam,
összezúzták a berendezést,
direkt vagy véletlenül megvágtak,
ekkor már átvéreztem a kötést.
Nem volt többé otthon az otthonom,
kiverekedtem magam a bejáratig.

Csak arról nem szólt nekem senki,
hogy az üvegajtón belülről
a tábla másik oldala látszik.

át

mégis belökni azt a nőt a metró elé
mégis levágni tőből a copfomat
mégis elvihogni magam a temetésen
mégis leverni a kristályvázát
mégis elrántani a kormányt
mégis meztelenül menni iskolába

kipróbálni
a jóvátehetetlenség élményét
az átlépést

 

Kötés

Minden, amit eddig hittem,
egyszerre összeomlik,
és most hiába keresek logikát
a széthullott szerkezetben.

Mondd, Uram, mi történik ilyenkor?
Több milliárd, egymástól
elhanyagolható mértékben különböző
senkit teremtettél ide.
Milyen erő képes közülük
kettőt csak úgy összerántani?
Mi szerint rendeltetik egymáshoz
kettő a több milliárd egyformából?
Mitől képes két ilyen kis senki
egymást úgy szeretni,
ahogy a többi milliót soha?

Nem értem, nem értem.
Leköltöztetted a földöntúlit a földre.

Weisz Dorka fotóját Baráth Noémi készítette.

A BTK-ról készült fotó és a kiemelt kép Hatházi Tamás munkája.