Október 20-án rendezték meg a Vad Art Kiállítást, ahol kortárs művészek mutathatták be alkotásaikat. Egyszerre volt jelen a festészet, a fotóművészet, a szobrászat és a filmművészet. A kavalkádot gyarapította a költészet, a zene, valamint a táncművészet megelevenedése. Olyan volt ez a kiállítás, ahol az ember folyamatosan kapkodja a fejét, hogy hova is figyeljen, vagyis rendkívül intenzív.
Első pillantásra a Vad Art olyan, mint egy átlagos kiállítás. Beállnak az emberek a sorba – ami a nagy érdeklődés miatt kifejezetten hosszú volt –, megváltják a jegyüket, majd elindulnak a kiállítótér felé. Különlegesebbnél különlegesebb műalkotásokat állítottak ki, a háttérben latinos zene hallatszik. A látogatók folyamatosan cserélik egymással a helyüket, egyszer csak mindenki egy „élő műalkotásra” lesz figyelmes. Egy tetőtől talpig fehérre festett hölgyről van szó, többnyire fehér, részben fekete ruhákat visel. Sokáig csak a mozdulatlanságával vonzza a tekinteteket, majd megjelenik a művész, aki ecsetet ragad, és elkezd festeni élő vásznán. Mire a közelben elhelyezkedők számára már kezd a maga nemében természetessé válni ez a jelenség, hirtelen csend támad, mindenki máshova figyel már: a tömeg közepén mindenfajta előzmény nélkül elkezd verset szavalni valaki. Az előadás végén természetesen jár a taps, majd az előadó ugyanolyan hirtelenséggel tűnik el, mint ahogyan előtte megjelent.
A merészebb művészetkedvelők testfestéssel kacérkodnak, a többség mégis inkább az ellenkező irányba indul el. Két oldalról a falakról festmények néznek le a bámészkodókra, akik egyre inkább a mozgó képek felé tendálnak: vetítés zajlik, a közönség kisfilmekkel ismerkedhet meg. Már csak alig pár lépésre van a filmes szekció, mikor lentről egy tekintélyes méretű fából faragott alkotás állja az emberek útját. Akadályt azonban ez sem jelent, a nézősereg megállíthatatlan. Vagy csak a túloldali ingyenes büfé lett volna ennyire motiváló? Egy-egy film rendkívül elgondolkodtató, némelyiket pedig csak egyszerűen jó nézni. Itt még persze nincs vége az alkotások sorának, újabb termek festményekkel, bábokkal, szobrokkal. Ennyi művészeti behatás után könnyen alkotni támad kedve az embernek, amelyre helyben is lehetőség van, a szervezők üres falakat biztosítanak a festeni vágyó vendégeknek. Sokan természetesen élnek is ezzel a rendkívüli lehetőséggel.
A Vad Art sok mindenről szól, ugyanakkor végső soron az alkotói szabadság és az emberi agy kreativitásának végtelensége testesül meg benne. Olyan ez, mint amikor a kisgyerek beszabadul az édességboltba, majd nem tudja eldönteni, hogy mit is akar, annyira nagy a választék. Lehet, hogy elsőre valami olyat választ, ami utána nem nyeri el a tetszését, de ha tovább válogat, biztosan megtalálja a számára megfelelő nyalánkságot. A Vad Art esetében ez úgy jelenik meg, hogy talán nem fog tetszeni minden alkotás, de mégis érdemes esélyt adni neki, mert minden bizonnyal mindenki megtalálja a számára szimpatikus műveket. Talán egy aprócska dobozban megtervezett „szoba” lesz az, vagy egy mesterien megtervezett báb, esetleg egy festmény. Ez csak a befogadón múlik, hogy mennyire jár nyitott szemmel. Éppen ezért tudom ajánlani, hogy ha lesz újabb Vad Art Kiállítás, akkor mindenki bátran adjon neki egy esélyt, mert kivételes élményben lesz része!
A fotókat a cikk szerzője készítette.
Kiemelt kép forrása: Vad Art Facebook
