Az ELTE ÁJK HÖK és a Mentorprogram közreműködése által először került megrendezésre „Az én filmem – Filmklub az ÁJK oktatóival” című programsorozat. Kezdésként Francis Ford Coppola klasszikusa, Az esőcsináló került újra filmvászonra, melyet dr. Menyhárd Attila, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja választott eme jeles alkalomra. A vetítést követően az ő aktív részvételével zajlott rendkívül izgalmas vita a filmről, elsősorban jogi szempontból vizsgálva azt.
Október 5-én este, mintegy negyven érdeklődő részvétele mellett indult el a mozis kaland, melyet rendkívül autentikussá tettek a szervezők, lévén a vendégeknek ingyen pattogatott kukoricát és kólát osztogattak. (Nagy köszönet érte nekik.) Az est elején a résztvevők megtudhatták, hogy miért pont ez a film a kedvence dr. Menyhárd Attila dékán úrnak, a válasz pedig igazán meglepő: nem ez a kedvenc filmje. Valójában Andrzej Wajda alkotása, a Hamu és gyémánt viszi nála a prímet, illetve szóba került még James Dean, valamint a japán filmművészet is, amikor filmes tapasztalatairól mesélt. Választása azért esett mégis erre a filmre, hogy legyen miről beszélni jogi szempontból, amely később meg is valósult.
No de mit adtak nekünk a rómaiak, vagyis milyen maga a film? Ahogyan arról már itt is olvashattatok, az alaptörténet szerint egy kezdő ügyvéd (Matt Damon) első önálló ügyébe csöppen bele, feje fölött pedig rögtön összecsapnak a hullámok. A film során végigkísérhetjük, ahogyan egy tapasztalatlan ügyvéd kezdeti hibáiból folyamatosan tanulva egyetlen ügy leforgása alatt mennyit fejlődik mind emberileg, mind pedig szakmailag. Emellett a film helyenként rendkívül könnyed hangvételt is képes megütni, amely elsősorban Danny DeVito jeleneteinek volt köszönhető, ilyenkor a közönség rendszeresen hangos nevetésben tört ki. Éppen ezért mindenképpen ajánlom ezt az alkotást, mivel egyszerre tud szórakoztató és elgondolkodtató is lenni, amire csak kevés film képes.
A vetítést követően a nézősereg hosszasan beszélgetett a filmről, elsősorban annak jogi vonatkozását illetően. (Ez senkit se tántorítson el attól, hogy részt vegyen a következő ilyen rendezvényen, ezen sorok írója sem jogot hallgat.) Szinte magától adódóan merült fel a kérdés, hogy a közönség egyes tagjait miként befolyásolta volna ez a film abban az esetben, ha még a pályaválasztás előtt látták volna. Néhányan bizony azt válaszolták, hogy inkább eltántorította volna ez a film őket a jogi pályától, ugyanakkor körülbelül ugyanennyi résztvevőnek további megerősítésként szolgált volna ez az alkotás. Az esemény mivoltából természetesnek hatott a kérdés, hogy vajon a Dékán Úr miért választotta a jogi pályát, amelyre rendkívül szívélyesen válaszolt is. Az indok igencsak prózai, egészen a középiskoláig nyúlik vissza, ahol szívéhez az irodalom- és történelem órák álltak a legközelebb, amely következtében evidensnek érezte a választást.
A legfőbb beszédtémát a főszereplő karakterfejlődése jelentette. Abban a többség egyetértett, hogy keresztülment egyfajta változáson, ugyanakkor ennek a mikéntjei és miértjei már máshogyan csapódtak le a közönség egyes tagjaiban. A kulturált vita a moralitás és az etikusság témájában zajlott, amely során mindenki igyekezett nyomós érvekkel alátámasztani a saját igazát. Senki se vágott a másik szavába, mindenki tiszteletteljesen kezelte a másik véleményét. Mondhatnám, ez már-már olyan érzést keltett, mintha egy tárgyalóteremben lennénk, ugyanakkor a filmből kiindulva ez pont nem lenne igaz, hiszen ott csak elméleti síkon működnek így a dolgok. A vita végére konszenzus született a kérdés (vagyis a főszereplő) megítélését illetően.
Összességében csak pozitív dolgok mondhatóak el erről az estéről, kifejezetten várom már a következő ilyen alkalmat. A teljes moziélmény – amihez hozzátartozik a kukorica és az üdítő is – önmagában is nagyszerű élményt jelentett, az azt követő inspiratív beszélgetés pedig már csak hab volt a tortán.
A következő „Az én filmem – Filmklub az ÁJK oktatóival” esemény időpontjáról és részleteiről is beszámolunk majd.
A fotókat a cikk szerzője készítette.
Kiemelt kép forrása: ELTE ÁJK HÖK
