Hétfőn befejeződött a Trónok harca 7. évadja, amely az utolsó előtti is egyben. Bizonyos szempontból felemás érzéseink lehetnek a hétrészes szezon kapcsán, de azt még továbbra sem tudjuk elképzelni, milyen lesz az élet anélkül, hogy Game of Thrones-folytatásokra várnánk. Pedig lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a végjáték következik. Más kérdés, hogy időnk van rá, mert rengeteget kell várnunk az utolsó évadra. Lássuk, miből élünk!
Több mint egy évet vártunk a folytatásra, és már megint ugyanez a pangás következik! A Trónok Harca utolsó, nyolcadik évada pedig egyes hírek szerint csak 2019-ben érkezik.
A hetedik évaddal kapcsolatban vegyes érzéseink lehetnek. Voltak óriási fordulatok, lenyűgöző jelenetek, felemelő pillanatok, remek színészi alakítások, de – be kell vallani – telepakolták az epizódokat hibákkal. Különösen az utolsó részről érdemes beszélnünk, elvégre az az élmény a legfrissebb. SPOILER lesz (!!!), (bár szégyelld magad, ha még nem láttad), úgyhogy ne olvass tovább, ha…
Szóval ez az utolsó epizód kissé izauratévésre sikerült, rengeteg hisztivel, mindenféle szappanoperás cselszövéssel, kissé olcsó megoldásokkal. Nyilván nagy sokk ért például akkor, amikor Sansa Aryára nézve sorolta a bűnöket, de Kisujj felé fordult a végén – ugyanakkor, emberek, óvodás dramaturgiai megoldás volt! Ettől függetlenül kiemelkedő pillanatai voltak a hetedik résznek a deresi jelenetek. Mondjuk, még nem döntöttem el, hogy lehengerlően zseniális vagy szimpla ripacskodás volt Aidan Gillen könyörgése. Megadjuk neki az előbbit?
Azt nem tudom, hogy létezik-e még ember a földön, aki megkérdőjelezi, hogy Jon Snow itt az egyetlen valamire való figura, bármikor megszavaznám miniszterelnöknek, persze vannak hülyeségei, amire Tyrion fel is hívja a figyelmet, de tényleg, van itt olyan, aki szerint nem Jon (ja igen, nem Snow, Targaryen) áll a legközelebb ahhoz, hogy a legtökéletesebb karakternek nevezzük, simán övé lehetne a vastrón, ráadásul most már vér szerint is őt illeti, úgyhogy a hálótársa/nagynénje reakcióját kíváncsian várjuk, amikor ez kiderül.
A másik rokonszenves karakter nyilván Tyrion, de erről minek beszélni, fantasztikus ember, főleg így, hogy Peter Dinklage hozta el nekünk, örök hála a készítőknek, hogy megtalálták.
És akkor itt a leokádott fal, ami kissé hirtelen jött, azt gondolom. De az egész évadra jellemző volt, hogy olyan dolgok történtek, amik nem voltak megfelelően előkészítve. De a holtak serege immáron délnek menetel, nincs a fal, ami megállítsa őket, de még egy összefogó Westeros sincs, habár az, hogy Cersei nem dobta magát a többiek karjába, azt hiszem, okos dramaturgiai döntés, kissé kezdett zavaróvá válni, hogy mindenki mindenkit szeret, és együtt legyőzi a gonoszt. Bocs, Tolkien, de az már elavult!
És igen, ezért szeretjük a Trónok harcát, mert nem kétdimenziós a történet, habár itt a Cersei forgolódásánál volt egy kis Csacska angyal-flashem, ettől függetlenül örülök, hogy továbbra is tudom majd gyűlölni őt, főleg így, hogy az egyik nagy kedvenc, Jaime már nem áll mellette.
Szóval így állunk. (És megint jön a pangás.) Körülbelül két év múlva pedig minden véget ér. A hetedik évad kapcsán vegyesek lesznek az érzéseink, mert hígabb volt annál, amit egy utolsó előtti GOT-szezontól várna az ember, de rengeteg minden kárpótolt ezért, így dörzsölhetjük a tenyerünket azzal kapcsolatban, hogy hova tovább.
A képek forrása: HBO Canada; Esquire
