Egy röpke hónap és megnyitja kapuit a „napfény városának” vízparti fesztiválja, a Szegedi Ifjúsági Napok, azaz a SZIN. A színes programsorban öt színpadon mintegy 150 fellépő szórakoztatja a nagyérdeműt négy napon át.
Vízpart, napsütés, zene
Mi kell ennél több ahhoz, hogy egy utolsó nagy fesztiválhajrával forduljunk a – még azért koránt sem közelgő – suliszezonba. Augusztus záró hétvégéjén a Szegedi Ifjúsági Napok minden esélyt megad, hogy ne felejtsük el az idei nyarat sem. A Tisza adott, a napsütéses órák száma itt a legtöbb kis hazánkban, zene pedig lesz bőven, a hazai pop-rock ipar alapköveivel és nemzetközi sztárokkal gazdagon meghintve.
Hamarabb volt, mint a Woodstock
Ki gondolná, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok egy évvel a Woodstocki Fesztivál előtt, 1968-ban indult, ezzel a hazai fesztiválok „őse”, ahová az ország minden pontjáról elindultak a fiatalok, s korábban nem is történt meg, hogy egyszerre ennyi fiatal szórakozott az utcán? Ráadásul olyan zenekarok is felléphettek, melyek – javarészt szövegeik miatt – általában nem nagyon kaptak fellépési lehetőséget. Sokáig szinte az egész város teret adott a SZIN-nek, több helyszínen voltak koncertek, megteltek a terek és parkok és pezsgett a Tisza-part. A rendszerváltás után többnyire klubokban, „őrlángon” működött a fesztivál, majd a 2003-tól számítjuk a SZIN újkori történelmét, amikor is a Partfürdőre került a helyszín, a Szegedi Ifjúsági Ház szervezésével. A SZIN hamar a hazai fesztiválpiac meghatározó szereplőjévé vált újra, s bár egy időre érezhetően változott a szervezőgárda, idén újra az Ifjúsági Ház vette kezébe az irányítást.
A megújulás éve: 2016
Először is: a 2016-os SZIN minden eddiginél látványosabb külsőt kap. A SZINezők gigantikus virágok, növények és állatok társaságában, egyedi fesztivál-környezetben bulizhatják végig a szegedi nyár utolsó hétvégéjét. Több program is várja a Tisza-partra látogató népes seregletet, mint korábban, műfaji határokat átlépve a dancefloor és a retro alappilléreitől kezdve a balkáni trombitazenén, az elektro hip-hopon, a melankolikus neo-soulon vagy a d&b ütemeken át a változatos hazai könnyűzenei szcéna legjobb bulicsinálóig. És van élet a zenén túl is: könnyfakasztó stand-up komédia, hagyományápoló táncegyüttes és színházi előadás is szórakoztatja a nagyérdeműt. De a legfontosabb, az a fíling, amit egy vízparti ellazulós fesztivál nyújtani tud, kiszakadva a hétköznapok nyűgéből, ahogy azt a Magna Cum Laude is igyekezett összefoglalni a SZIN himnuszában: „Na jól van, elengedem magam, Hogy a Tisza tisztára mossa agyam”. Valami ilyesmire számíthatunk idén is.
