Az ország egy újabb sorozattal lett gazdagabb: Középsuli címmel egy ifjúsági websorozatot dobtak be a készítők az internetes média mélyvizébe. Bármennyire meglepő – ha esetleg a címből valakinek nem jött volna át – egy középiskolai osztály életét mutatja be a sorozat, erőteljesen építkezve az egyes sztereotípiákra: megvan a lúzer, a cserediák, a sportos, a macsó, a bombázó, a rosszfiú, a sármos és meg tovább sorolhatnánk azokat a címkéket, amiket előszeretettel ragasztgatunk egymásra (nem csak a középiskolában).
Az alapötlet zseniális is lehetne, ha nem lenne túlzottan mesterkélt: a rosszfiú inkább egy olcsó poénokat durrogtató tahóra hasonlít, a bombázónál pedig még egy kézigránát is esztétikusabb. A fiatalok színészi játéka is hagy némi kívánnivalót maga után: a párbeszédekből hiányzik mindenféle természetesség, a nézőnek olyan érzése lehet, hogy a kamera mellett állandóan ott a súgógép, az alapvető elvárás csak az olvasni tudás. Szeptember 13-án, vasárnap debütált a nyári szünet utáni első (s egyben hetedik) adás. Az epizód felépítését tekintve az első néhány percben a nyári eseményekre reflektálnak egyenként a szereplők, sűrű pislogásokkal, ujjtördeléssel és affektáló hanghordozással, s nem sokan jutnak túl az “úristen mennyit buliztam” illetve “tök unalmas volt a nyár” sablonszövegen. Ha ezek után még kitart a néző, egy biztos: filozófiai mélységű megnyilvánulásokat ebben a sorozatban még keresve sem fog találni.
A szereplők közül az “evolúciós zsákutca” abszolút megtestesítője Krisztosz bá’, akinek az ordibáláson kívül – amihez valami nihilisztikus fapofa társul – más verbális megnyilvánulása nincs is. A legújabb rész arra a konfliktushelyzet építkezik, hogy Olivér, a “rosszfiú”, eltorlaszolja az osztályterem ajtaját, miután megtudja a többiektől, hogy Kinga tanárnő dolgozatot akar íratni velük. Persze véletlenül az osztályfőnök is éppen azon a folyosón megy végig, ahol a szerencsétlen tanárnő érzelemmentesen dörömböl az ajtón, s ehhez a rendkívül elmés problémamegoldáshoz csatlakozik az osztályfőnök is néhány jól irányzott ökölcsapással. Minderre a képzeletbeli koronát az a jelenet teszi fel, amikor Kinga tanárnő nyilatkozik az esetről: “Majdnem elsírtam magam, mikor kizártak az osztályteremből… pedig ez csak egy nyárfelejtő dolgozat lett volna, simán szerezhettek volna egy jó jegyet, ehhez képest hozta Olivér megint a formáját, de szerencsére Kata tanárnő itt volt és segített, tehát így megírták a dolgozatot.” A heroikus szerepben tetszelgő osztályfőnök megbünteti a rosszat, így helyreáll az univerzum rendje. Már ha élünk a feltételezéssel, hogy létezik egyáltalán olyan univerzum, ahol akkora jelentőséget tulajdoníthatunk egy ajtó eltorlaszolásának, hogy egy egész sorozatepizódnak ez a legmagasabb pontja. A problémamegoldás után az osztály lányrészlegének mélyenszántó beszélgetésének lehetünk tanúi: kozmetikushoz menjenek, vagy a plázába? Feltehetően az emberiség egyik legnagyobb kérdése ez, melynek eldöntéséhez elég ütős érvek kellenek, mivel azonban feltehetően az IQ harcos nőegyedek kevésbé járatosak a filozófiatörténet berkeiben, ezért csupán érzésből döntenek, hogy a plázázás mégis jobb lesz.
A szereplők karaktereinek kidolgozatlansága szinte már bántó. Vegyük szemügyre Rozit, akit a lúzer címkével láttak el. Rozi lúzerségét leginkább csak a többiek generálják: Olivér kiteszi a lány táskáját a folyosóra, s mire keresni kezdik, a táska már sehol sincs: erre a csendes lányból kitör az “agresszív állat”, bár minden egyes gesztusából hiányzik a meggyőződés, és még a testbeszédre kevésbé érzékenyeknek is világosan átjön, hogy Rozi bármilyen lelkiállapotban lehet, de dühösnek biztos, hogy nem dühös. Az eddigi kamerába mélyen nézős reflektálások alkalmával folyton azért panaszkodott, hogy csak a pénzéért barátkoznak vele. Mármost ha ezt valóban annyira sajnálja, akkor talán nem a legmeggyőzőbb módja a felszínes tinilány képéből való kilépésnek, ha a táska eltűnése után azon kezd el – ismét nem hitelesen – pityeregni, hogy milyen drága volt, az anyukája meg fogja ölni, és – idézem – “Vége az életemnek!” Ezzel az újabb komoly krízist jelentő szituációval dobják fel a készítők a labdát, hogy aludni se tudj a következő epizódig.
A készítői stáb az önpromóció tekintetében viszont nem volt rest: Olivér napszemüvegének szárán a Középsuli.hu felirat díszeleg, illetve Olivér és Korinna között is lezajlik egy párbeszéd, mely szerint a Középsuli.hu mennyire jó, “tök jó cikkek” vannak fent, és ezzel sikerült 2 percnyi reklámot csempészni a sorozatba.
Summa summarum: a reggeli kávé mellé akár még szórakoztató is tud lenni a 15-20 perces epizód, mindazonáltal tartalmas szellemi táplálékot aligha nyújt, így nem kell attól félnünk, hogy megfekszi a gyomrunkat.
Kép: facebook.com/kozepsuli
