Haverok, buli, Campus

A pár éve még egyetemi fesztiválként induló Campus, mára az ország fontos zenei eseményévé nőtte ki magát. Mi is kint voltunk és most mindenről be is számolunk nektek!

Egy fesztivál debreceniektől debrecenieknek. Így lehetne legjobban összefoglalni a Campus Fesztivált, amely idén a hagyományokhoz híven végre visszatért a Nagyerdei Stadion mellé. A tavalyi helyszín a Békás-tó szomszédságában nem aratott osztatlan sikert, a „hazatalált” fesztivál sokkal nagyobb és jobban kiépített terepen várta a látogatókat. Már áll az új stadion is, sőt több színpad helyszínéül is szolgált, a zárt ajtók mögött pedig beleshettünk a DVSC arénájába.

A színpadok iszonyat menők voltak, különösen a Telekom Hall, amit bent a stadion oldalában állítottak fel. Nekem debreceni létemre még nem sikerült eddig eljutnom az új stadionba, viszont most megvettek kilóra, gyönyörű épület, gyönyörű környezetben. Jó volt végre, hogy nem egy lestrapált terepen kellett bulizni, hanem minden tényleg flottul meg volt csinálva. Persze sokat segített a jó idő is a komfortérzeten. A Nagyszínpad a Nagyerdei Stadion másik oldalán kapott helyett, a pár perces út megtételét az út 2 oldalán felállított rengeteg étel-ital választék tette elviselhetőbbé. Ez is egyébként óriási helyszínen volt, háttérben a régi Csónakázó tó helyén épült szökőkúttal. Lehet kicsit túlzásnak tűnik a sok stadion, stadion…, de tényleg a fesztivál alfája és omegája volt, egyedi hangulatot teremtve, ami mellett nem lehet elmenni.

A mosdók miatt is jár a piros pont a Campus szervezőinek. Voltak a jól megszokott toi toi-ok is, de a stadionban lévő mosdók is meg voltak nyitva, így igényes környezetben lévő mellékhelyiség igénybevételére is volt lehetőség.

Az egész Campus egyébként a lokálpatriotizmus szellemében zajlott. Kitelepült a Debreceni Egyetem, a blokkokon pedig Hajrá Loki! felirattal nyugtázzák a vásárlásunkat. Apropó pénzügyek: csak készpénzes fizetési lehetőség volt. Tavaly elérkezett a fesztiválkártyák kora, megosztva ezzel a fesztiválozókat, én speciel bírom a pass-os rendszert, mert gyorsabb a vásárlás és nincs kockázat, hogy rosszul adnak vissza. Szóval személy szerint hiányoltam, hogy a jól bejáratott fesztiválkártyámmal fizessek, de szerencsére volt ATM, így nem volt gáz a készpénzzel sem.

A Campus árkategóriában hozta a józan, pénzkímélő vidéki árszintet: 390 Ft volt a korsó Tankcsapda(!) Soproni. A söröknél viszont már sikerült a nagy fesztiválokról adaptálni a re-poharakat, 250 forintért lehettünk boldog tulajdonosai a műanyag korsóknak. Összességében viszont minden olcsóbb volt, mint átlagban bármelyik fesztiválon, ugyanolyan minőségben.

A programok változatosak voltak. Fellépett a hazai zenei paletta krémje, szinte már kötelezően a Punnany Massif-fal, Anna and the Barbies-zal, a Hősökkel, Halott Pénzzel vagy az Intim Torna Illegállal, szóval tényleg mindenki itt volt, aki számít. A legnagyobb név Dj Antoine-é talán, viszont még ő is eltörpül a Tankcsapda népszerűsége mellett, akik idén ráadásul 25. születésnapjukat ünneplik, tehát nem véletlen, hogy ők a zárónap nagyszínpados fellépői.

A koncertek szüneteiben a kulisszák mögött interjút készíthettünk a tavaly tizedik születésnapját ünneplő Ocho Macho énekes-frontemberével Kirchknopf Gergővel, valamint a Fonogram-jelölt Punnany Massif rapper-dalszerzőjével Farkas Roland “Wolfie”-val.

EO: Igazi fesztiválzenekar vagytok, számos helyen megfordultatok már, külföldön is többször felléptetek. Mi a tapasztalatotok, tudtok-e különbséget tenni?

Kirchknopf Gergő (Ocho Macho): Én úgy tennék különbséget, hogy az egésznek a rendszere, amikor lefut egy fesztivál Ausztriában vagy Németországban, egy kicsit másképpen működik. Ez nem rossz vagy jó. Egyébként a zene hála istennek összetolja azokat a határokat, amik azt hihetnénk, hogy elvágnak egy magyar zenekart a külföldre jutástól. A mi esetünkben szerencsére ez sose volt probléma mindig hozzá tudtunk szólni az emberekhez németül is. Talán szociális helyzetükből adódóan egy-egy ilyen osztrák fesztiválon már az első perctől fogva óriási hangulat van. Vannak persze kivételek, például a SZIN és a debreceni Campus ahol már a beállásnál szoktak az emberek örülni, hogy megjött a zenekar.

EO: Nem először vagytok Debrecenben, mik az eddig tapasztalataitok?

K.G.: Igen, már szinte hazajövünk ide. Idén nagyon feszített a tempó, tele van a koncertnaptár, így nagyon örülünk, hogy itt vagyunk.

EO: 2003 óta töretlenül ott vagytok a zenei palettán. Mi inspirál benneteket még mindig?

K.G.:A mostani lemezünk a De puta madre a tavalyi nyárnak a hozadéka, amikor a fesztivál-és koncertélményeket a buszban elkezdtük feldolgozni és szerintem a lemezben benne is van ez az energia elég erősen. Míg korábban télen csináltunk lemezeket, mert akkor ugye jobban ráérünk, ennél a lemeznél úgy gondoltuk, hogy a nyári ötletekkel kell télen dolgoznunk, és a közönség imádja is.

 

EO:Pécsi zenekar vagytok, az utóbbi években érzed a változást, hogy a vidéki fesztiválok kezdenek felzárkózni a budapesti bulikhoz?

Wolfie: Mindenképpen. Az egész folyamatot a magyar gazdasági helyzettel tenném ekvivalenssé, mivel az embereknek napi szinten egyre nehezebb egyik napról a másikra élni ezért úgy lehet, hogyha nyaralásról, vagy szórakozásról van szó, szerintem úgy gondolják, hogy nem Olaszországba, vagy épp Máltára mennek, hanem azt mondják, hogy elmegyünk fesztiválokra, mert az egy jó szórakozási és szocializációs jelenség, ott lehet találkozni emberekkel, lehet hallgatni jó zenét, lehet venni jó kaját, ki tudunk engedni, a hétköznap gondjait el tudjuk dobni magunktól. Úgy hallottam, hogy Magyarországra egy évben körülbelül háromezer fesztivál esik. Jó nyilván mindenféle szalonna és sörfesztivál is van közte, de ha belegondolsz ez azt jelenti, hogy kb. majdnem minden nap van vagy 8-10 fesztivál, ami nagyon érdekes számomra. Nyilván mi ennek nagyon örülünk, mert minél nagyobb a felkérés, nekünk is jobban pörög a gépezet, de azt sajnálom, hogy nagyon sok magyar nem tud elmenni külföldre, csak ha letelepedni szeretne.

EO: Ti is ott vagytok minden magyar fesztiválon, ami számít. A Sound valahogy nem esik bele a pikszisbe és a profilotokba, hogy jött mégis?

Wolfie: Hát igen. Mi évek óta ott vagyunk, tavaly egy kis elektro szettel készültünk, idén ez nem volt. Személy szerint nem értem, de valahogy mindig meg tudjuk találni azt a hézagot, ahol tudunk érvényesülni.

EO: A Tankcsapda idén ünnepli 25. születésnapját, te hogy képzeled el milyen bulit fogtok csapni majd ha a zenekar 25 éves lesz?

Wolfie: Én úgy képzelem el, hogy függőagyak lesznek, meg lesz valaki, aki nagy szőlőlevelekkel fog majd minket legyezgetni.  Igazából nem szeretnék a jövőbe látni, mert eddig azt tanultam meg az életemben, hogy ha bármit is próbálok eltervezni mindig valami rajtam kívülálló tényező megváltoztatja. Itt a jelenben van az, hogy mindent megteszünk, de mégsem carpe diem módon, hanem odafigyelve.

(Fotók: skiccpause.hu és a Campus Fesztivál Official Facebook oldala)