Hallgatók, oktatók, rendezők, szereplők, érdeklődők töltik meg szerdánként a DocuArt Mozi vetítőtermét. Az évek óta működő műhely a romákkal kapcsolatos társadalmi kérdésekkel foglalkozik. A filmklubot Pócsik Andrea hozta létre azzal a céllal, hogy a hallgatóknak olyan látásmódot adjon, amely eltér a mainstreamtől.
Úgy veszi észre, hogy ez sikerül rövid és hosszú távon is, mind a kurzus végére írt dolgozatokon, mind a későbbi szakdolgozatokon és publikációkon érzékelhető a kurzus hatása. Ezt erősíti meg a hallgatókkal való beszélgetésem is, pedig nem is kérdeztem rá a témára, „Teljesen más nézőpontot láthattam és ismerhettem meg annak révén, hogy maguk az alkotók vagy szereplők meséltek a munkák, egyesületek hátteréről. Nekem döntően más perspektívát adott az egész kisebbség reprezentációjáról”
Az eheti filmklub a Mesterségek eltűnőben címet kapta. Három dokumentumfilmet vetítettek a vándorló búcsúsokról, a filmek szereplőinek egy része szintó cigány származású. Az este megmutatkozott a dokumentumfilm műfajának egyik erőssége, a szereplők egészen bensőséges élethelyzeteibe pillanthattunk be. Nem lehet könnyű megengedni, hogy kamerákkal lépjenek az otthonodba, de a rendezőktől még azt is megtudhattuk, hogy baráti viszony alakult ki a szereplőkkel, sőt még a nagy családi eseményekre is hivatalosak. Ahogy ezeket a képsorokat láttam, óhatatlanul bevillant a Győzike és Mónika show egy-egy jelenete, és számomra ekkor nyertek értelmet Pócsik Andrea szavai, amikor a műhelyt „kulturális ellenállásként” jellemezte. Óriási volt a kontraszt a két megjelenítés között, és nem kérdés, hogy sajnos melyik jut el több emberhez.
Gyakran hangzik el az egyetemi oktatás kritikájaként, hogy túlsúlyban van az elméleti oktatás, míg a gyakorlat háttérbe szorul, holott nem biztos, hogy ilyen arányban lenne szükséges. Egy egy hallgató is így értékelte, „Érdekelt ez a kisebbségreprezentáció, de előtte igazából csak elméleten keresztül találkoztam a témával. A kurzuson sikerült tényleg közelebbről megismerni a témát, mert a gyakorlatban, “testközelből” láthattam, érzékelhettem a dolgokat.” Persze elengedhetetlen, hogy a gyakorlatban megszerzett tudás elméletivel is társuljon, amit Müllner András ad át a kurzus felvevőknek.
A filmklub minden évben más infrastruktúrával működött, hol külső pályázati forrásból (CEU CRC kurzusfejlesztés), hol teljesen önkéntesen, a DocuArt támogatásával. De az idei év jelentős fejlesztéseit az Erste Stiftung/World University Service of Austria PATTERNS Lectures kurzusfejlesztő támogatása biztosította, aminek köszönhetően még soha be nem mutatott filmeket is le tudtak vetíteni, amiket a műhely feliratozott, továbbá függetlenséget is biztosít a műhely számára.
Szembetűnő, hogy mennyivel jobban működik egy ilyen műhely, ha nem az egyetemen belül tartják. A DocuArt Mozi olyan 
környezetet biztosít, ahol mindenki egy pohár bort elkortyolva nézheti végig a filmet, hogy utána a rendezőkkel, szereplőkkel sokkal közvetlenebb hangulatban beszélgethessen. Ez rengeteget számít abban, hogy a hallgatók fogékonyabbak legyenek,és valós párbeszéd alakuljon ki a témáról. Pócsik Andrea is hasonlóan látja, szerinte azért működik ennyire hatékonyan a filmklub, mert a DocuArt ad neki otthont. A hallgatók is hasonlóan érzik, „A közösség meg az egész miliő megfogott, mert olyan emberközeli. Nincs művi megkomponáltság.”
A kurzus nagyban épít a hallgatók aktivitására. A műhely új honlapját (www.romakepmuhely.hu) Lukács Borbála ELTE könyvtár szakos hallgató készíti, míg a Facebook oldalán (https://www.facebook.com/romakepmuhely ) Sándor Emese média szakos hallgató archiválja a filmklub életét. A szerdai eseményen pedig az est moderátorai is a hallgatók közül kerültek ki. A feladatukat olyan nagyszerűen látták el, hogy a beszélgetés után a közönségnek alig akadt kérdése a rendezőkhöz. Bár ehhez talán az is hozzájárult, hogy már tíz is elmúlt, de én is úgy éreztem, hogy már minden kérdés elhangzott, amit feltettem volna.
Gyorsan ki lehet számolni, hogy majd’ négyórás volt a szerdai filmklub, és ugyan a szünet alatt néhányan elszállingóztak, de a résztvevők jelentős része az estéjét a filmklubra áldozta, ami nem kis eredmény, főleg annak fényében, hogy a budapesti éjszaka mennyi szórakozási lehetőséggel próbál elcsábítani.
A kurzust az ELTE BTK hallgatói vehetik fel, de ahogy az alapító meghatározza a műhelyt, az „a budapesti programkínálatban egy átlagos filmklub, a Facebookon közösség, az ELTE tanulmányi rendszerében pedig egyetemi kurzus.” Így szívesen látnak mindenkit a szerdai eseményeken.
