Miközben a kanapéba süppedve, vagy egy színes széken terpeszkedve szürcsölöd a napközis (vagy rumos) teádat a hangulatos kis pincehelyiségben, az elfogadásról, az önzetlen segítésről és a felelősségvállalásról mesélnek. Egy olyan zárt világról, amelyről a legtöbbeknek csak előítéletek jutnak az eszébe: így telt az TÓK Börtönpedagógia témájú kulturális estje.
Csütörtökön a Tanító- és Óvóképző kar épületének bisztrójában hallhattunk előadást arról, hogy milyen pedagógiai és pszichológiai módszerek alkalmazhatók a börtönviselt emberek társadalomba történő beillesztésekor. Golyán Szilvia, a TÓK Neveléstudományi tanszékének tanárnője, és Lendvai Lilla, a PPK Illyés Sándor Szakkollégiumának hallgatója a Magyarországon még gyermekcipőben járó, de nyugaton már évek óta sikerrel alkalmazott technikák elméleti hátteréről és gyakorlati megvalósításáról is beszéltek.
Először a reintegrációs modell bemutatásával egy olyan többszakaszos projektet ismerhettünk meg, amely a fogvatartottak egyéni kompetenciáit felmérve igyekszik segítséget nyújtani. A rácsok falain belül a program a rabok készségeinek fejlesztésére, szakmai oktatására helyezi a hangsúlyt. Ez készíti elő a szabaduláskor végbemenő utógondozási szakaszt, amely során a cél a börtönviselt emberek munkaerőpiacon történő érvényesítése, segítségnyújtás a családba – és a társadalomba történő visszatérésben.
Ez után egy jóvátételi helyreállító módszer, a resztoratív szemlélet alapelveibe kaptunk betekintést. Ennek lényege, hogy egy kívülálló szakember vezetésével létrejöjjön egy megbeszélés az elkövető, a sértett fél, valamint a családtagok között. Ez a mediációs technika segít a bűnbeismerésben, a felelősségvállalásban, és a tett által okozott trauma feldolgozásában. Az elmélet gyakorlati alkalmazása pedig nemcsak az igazságszolgáltatásban lehetséges, hanem az oktatásban, a gyermekvédelemben, az üzleti világban, sőt a mindennapi kapcsolatainkban is. Itthon a Zöld Kakas Líceum alkalmazza ezt a módszert a problémás fiatalok támogatására.
A kivetítőn is szemléltetett elméleti összefoglalók után pedig interaktívvá alakítva az estét, a hallgatóság tehette fel a kérdéseit a két előadónak, akik részletesen és inspirálóan meséltek a modellek gyakorlati kivitelezéséről és az önkéntességről. Mindkettőjük személyes élményei a Balassagyarmati Fegyház és Börtönhöz kötődnek, ahol a raboknak és családtagjaiknak segítenek. Már minden magyar fegyházba jelentkezhetnek önkéntesnek az érdeklődök, de az előadók hangsúlyozták: ebbe csak komoly elköteleződéssel, teherbírással és felelősségtudattal érdemes belevágni.
TÓK-os rendezvény lévén a fiatalkorú bűnözőkkel kapcsolatos sajátos bánásmód, a rabok oktatásának pedagógia módszerei, valamint a csoportos börtönlátogatások hatása is szóba került. Utóbbival kapcsolatban a Tanárnő kijelentette: elrettentés helyett inkább a börtönvilágról élő sztereotípiák lerombolására kell törekedni, reális képet kialakítva a gyerekekben. A sokkhatásként is felérő élmények feldolgozásában pedig éppen a resztoratív módszer segíthet, tehát a két elmélet szorosan összefügg, együttes alkalmazásuk járhat teljes sikerrel. Érdekességként pedig a drámapedagógia eszközeit alkalmazó, Balassagyarmaton zajló Mesekör munkásságába nyerhettünk betekintést.
Az este során tehát egy nyitottabb, elfogadóbb szemléletmódot mutattak be, amely a rabok reintegrációja mellett a családi kapcsolatok erősítésében, az előítéletek csökkentésében és a visszaesés megelőzésében is komoly szerepet játszik. A friss technikák sikere természetesen a társadalom érzékenységétől, nyitottságától is függ, éppen ezért fontos az önkéntesek munkája, amely nagyban motiválja a fogvatartottakat a fejlődésben.
