Egy színdarab, ahol szinte nincsenek kellékek és díszletek, csak a színészi játék, hangok, élettöredékek és érzékelés.
A Nézőművészeti Kft. Vakság című előadása október 11-én volt látható és hallható az ELTE PPK-n. A darabot Sárosdi Lilla, Scherer Péter, Katona László és Gyulay Eszter készítette. Egyetlen szereplője Sárosdi Lilla, aki egy látását fokozatosan elvesztő nő élettöredékeit meséli illetve játssza el.
Egy látszólag vak nő ül egy osztályterem fehérre meszelt fala előtt, kezében bot. Hozzá viszonylag közel, kíváncsi arcok figyelik minden zavart mozdulatát. Sokáig csend van a teremben, csak a lélegzet hallatszik, majd hirtelen Lilla erős és bátor hangon beszélni kezd. Elkezdődik a játék, mindenki csendben figyel – egy vakot, aki színészkedik. Majd bizonytalanná válik a nő hangja, és kávét kér. Kávét kér, mert mindjárt elájul – leesett a vérnyomása. A közönség izgatottan figyeli Lilla arcát, nehezen lehet eldönteni, hogy tényleg baj van, vagy mindez csak a műsor része. Pár perc hallgatás után, a mellettem ülő férfi felajánlja, hogy kiszalad egy kávéért. Lilla megköszöni, és már húzza is elő a zsebéből a pénzt, mire a férfi közli, hogy a vendége, tegye el a pénzt. De a nő erősködik: „Itt egy ezres. Vedd el.” – mondja egy húszezressel a kezében. Innentől kezdve egyértelművé válik, hogy a lány nincs rosszul, ez csak játék. Játék, amelybe bevonja a közönséget. Játék, amely a vakok kiszolgáltatottságának problémájára hívja fel a figyelmet.
Lilla különböző történeteket mesél el az életéből. Ezek a kiragadott, és pusztán a szavak útján előadott élettöredékek többségében megrázó és elgondolkodtató események, de valahogy a nevetés, a vicc, a humor mindig fellazítja a monológ végét. Lilla ügyel rá, hogy mindig mondjon valamit, amivel megmutatja a nézőknek, hogy humorral is lehet kezelni az élet olyan tragédiáit, mint a vakság, sőt van egy olyan része is az előadásnak, amely pusztán a nevetésből áll: Lilla ül a széken és hosszú perceken keresztül csak kacag. Ez végül olyan öngerjesztő és erőteljes aktus lesz, hogy a nézők már ezen kezdenek el nevetni. Az előadás megpróbálja feloldani a vakokat körülvevő általános frusztrációt, hiszen az emberek többsége nem tudja, hogyan viselkedjen, ha vak ember van a közelében.
A darab ezeken a különböző elbeszélt történeteken keresztül szembesíti a nézőket azzal, hogy a vakok mennyire ki vannak szolgáltatva a látóknak. Lilla egy végtelenül jóhiszemű vak nőt ábrázol egészen addig, amíg ki nem nyitja a szemét rendesen. Ettől a ponttól kezdve megváltozik a darab. Kiderül, hogy Sárosdi Lilla, csak egy Lilla nevű vak nőt játszik el, valójában tehát látó. Aki eleve ismerte a színésznőt, az gondolhatta, hogy mindez csak játék, ám a teremben voltak olyanok is, akik korábban már látták színpadon Lillát, most mégsem ismerték fel. A vakság „átverés” volt ugyan, azonban a történetek valódiak: különböző vak emberek életéből származnak, amelyeket most egyetlen karakter életévé gyúrtak össze. Miután lehull a lepel, már két embert jelenít meg ugyanaz a személy. Lilla által megszólal a még látó és a már nem látó önmaga. Láthatatlan film ez, amelyet a vakok is maximálisan tudnak élvezni, hiszen a különböző karakterek teljesen más hangon szólalnak meg, és a jelenetek között énekes átvezetéseket is hallhatunk.
Nemrég európai uniós támogatásból felújították a Kazinczy utcát és ez lett a hetedik kerület kulturális utcája. A kerületi vezetőség ebben a szellemben kívánja támogatni az itt lévő intézményeket, amelyek közé az ELTE PPK is tartozik.
Kraiciné Szokoly Mária az andragógia tanszék docense hívta meg a Vakság című darabot az egyetemre, ennek a támogatásnak a segítségével. A tanárnő elmondta, hogy fontosnak tartja, hogy a pedagógus-, andragógus- és pszichológushallgatók a művészeten keresztül is találkozzanak a fogyatékkal élőket érintő problémákkal. Az alkotók a darabbal folyamatosan járják a különböző iskolákat és intézményeket, mindemellett pedig a Vakság megtekinthető a Thália Színházban is.
Fotó: http://www.kolibriszinhaz.hu
