A Kádár-korszak György Péterrel, korabeli filmeken keresztül.
Hogy milyen lehetett a ’60-as, ’70-es évek Magyarországán élni, arról mindenkinek van valamiféle elképzelése. Ezen prekoncepciók forrásai lehetnek a középiskolai történelemkönyvek, a korabeli irodalmi kánon darabjai, a korszakot bemutatni kívánó filmalkotások, de akár valamely rokon meséi is. György Péter, az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének vezetője október 4-én 5 este, 5 film, 5 beszélgetés címmel kezdte meg előadássorozatát a Bálint Házban, melynek célja, hogy a korszak öt olyan filmalkotásából kiindulva indítsa el a Kádár-korszakról való diskurzust, melyek nem a megszokott perspektívából ábrázolják a fennálló rendszert.
Amit le kell szögezni már az első pillanatban, hogy ezek az előadások nem egyszerű társadalomtörténeti kollokviumok, sem nem filmelemző szemináriumok – maguk a filmek kiindulási pontként funkcionálnak olyan szociológiai és kultúrtörténeti mozzanatok megragadásához, melyek felett könnyen elsiklunk, ha csak esztétikai vagy csak társadalomtörténeti szempontból vizsgálunk egy-egy alkotást.
Az első alkalom során a Harlekin és szerelmese (1966) című film kapcsán mindenekelőtt a forgatókönyvírót, Bertha Bulcsut kellett elhelyezni az időszak koordinátarendszerében. A három T korában alkotó íróinkra meglehetősen könnyelműen ragasztunk bélyegeket: a tiltottakat ellenállásukért valamiféle heroikus magasságba emeljük, míg a támogatottak felett negyven év távlatából könnyen ítélkezünk. De mi a helyzet a megtűrtekkel?
György Péter a Balaton környékén felnövő, majd élményeit novelláiban megörökítő Bertha Bulcsut a rendszer „outsiderének” nevezi. A férfit ugyan hagyták élni, azonban a legkevésbé sem volt kivételezett. Novellái azonban, melyekből többek között a Harlekin és szerelmese is született, épp azért izgalmasak igazán, mert hihetetlenül ritka nézőpontból mesélnek: a rendszerről, ám a rendszeren kívülről. Ez a gondolat indította el az előadás kultúrtörténeti áttekintését, melynek fókuszába elsősorban a korabeli magyar filmművészet került. György Péter többször kihangsúlyozta, milyen alapos szűrőrendszer működött a filmiparban, amelyben minden ott dőlt el, kit vettek fel a főiskolára, ami természetesen a legkevésbé sem volt független attól a ténytől, hogy kinek a kicsodája éppen milyen pozíciót töltött be a pártban. A filmet magát is ipari termékként aposztrofálta, melynek funkciója az volt, hogy politikai állásfoglalásokat reprezentáljon, így az esztéta kérdésesnek ítéli a legtöbb régi magyar film művészi értékét is: nem tudjuk azokat történeti kontextus nélkül nézni, emellett azok olyannyira átitatottak politikai meggyőződéssel, hogy nem tudnak tisztán esztétikai tárggyá válni. „Nincs olyan, hogy ártatlan film!” – jelenti ki végül.
A kultúrtörténet mellett a korszak néhány izgalmas szociológiai aspektusa is kiolvasható a filmből. A Balaton mint helyszín minden magyar nézőnek alapvető élmény – azonban a hozzá társított képzetek nem azonosak a Harlekinben ábrázolt korrajzzal. A Balatonnál üdülő fiatalok nem azért ücsörögnek naphosszat a magyar tenger partján vagy vitorlás hajóikon, mert kiemelkedő pénzügyi helyzetük lehetővé tette ezt számukra. Sokkal inkább a ’60-as évek olcsó ingatlanjai vonzották ide elsősorban Dél-Magyarország lakosságát, de ismert írók, mint Illyés Gyula vagy Németh László is tihanyi üdülőjükbe menekültek időnként a fővárosból. Emellett a vitorlázás tevékenysége sem afféle újgazdag státuszszimbólum ekkor még: a hajózás képessége nem következett egyenesen abból, hogy valaki a politikai elit tagjává vált, vitorlázni csak azok tudtak, akiknek még volt hajójuk, és használni is tudták azt.
A Harlekin és szerelmese tehát funkcionál hiteles kordokumentumként, mely azonban nem adja könnyen magát: motivikájának felfejtéséhez érdemes megpróbálni kilépni a 21. századi pozíciónkból, erősen koncentrálni a párbeszédek valódi jelentésére, sőt, nem árt kicsit elmerülni Bertha Bulcsu életművében is, hogy a novellákban elrejtett önéletrajzi elemek útmutatást nyújtsanak a Kádár-korszak megtűrt szemléletű, vagy ha úgy tetszik, „outsider szempontú” értelmezéséhez.
