Igazgatónak lenni dicsőség és kötelesség

Az októberi jubileumi ünnepségsorozat kapcsán Poros Andrással, a Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgatójával beszélgettünk, az intézmény múltjáról, jelenéről és a tanárok helyzetéről.

Milyen érzés ilyen nagynevű iskola igazgatójának lenni?

Dicsőség és kötelesség együtt. Most nyitottuk meg az iskolatörténeti kiállítást, ahol a nagy elődök szigorú tekintettel néznek bele a korabeli fényképezőgépek lencséjébe. Én az ő utódjuk vagyok, és ez munkára inspirál és ösztönöz. Szép feladat egy ilyen iskola igazgatójának lenni.

Mikor az iskola 1872-ben megalakult, mennyiben számított újdonságnak?

Alapvetően újdonság volt. Azelőtt a tanárképzésnek nem volt semmiféle gyakorlati terepe. Ezt már abban az időben is felismerték, elsősorban Kálmán Mór, kormányzati szinten pedig Trefort Ágoston. Arra gondoltak, hogy legyen egy gyakorlóiskola, amely ugyanaz, mint az orvoslásban a klinika, tehát az orvosjelöltek az egyetemi képzés mellett megtanulhatják, gyakorolhatják a szakmát. Így keletkezett a gyakorlóiskola, mint intézmény, minden előzmény nélkül.

1991-ben vették fel Trefort Ágoston nevét. Ön szerint mivel magyarázható a névválasztás?

Trefort Ágoston a nemzedék liberális és nemzeti elkötelezettségű nagy politikusa volt, aki az oktatásügy mellett szívvel-lélekkel kiált. Abban a korszakban mozgósítani is tudott anyagi forrásokat, ezért teljesen természetes volt, hogy az ő nevét vegye fel nemcsak az iskola, hanem az utca is. Előtte Nyitandó utcának nevezték,- az első térképeken ezt a nevet láthatjuk – amely még a politikus életében felvette a Trefort utca nevet és a Trefort kert a szomszédban is az ő nevét viseli. Szellemileg és intézménytörténetileg abszolút úgy érezzük, hogy beletartozunk ebbe az egyetemi komplexumba.

A 19. , sőt a 20. században a tanárt, tanítót nagy tisztelet övezte, ugyanakkor manapság ez a szakma egyáltalán nincs megbecsülve. Ön szerint mi ennek az oka?

Az egyik tényező az, hogy abban az időben a középiskolai tanár kifejezetten elit szakma volt. Ugyanis középiskolai tanulmányokban egy nagyon szűk réteg részesülhetett. Annak idején, mikor ezt az épületet birtokba vették, száz diák volt összesen! Tehát a megbecsülés, amiben a tanárok részesültek, összefüggött azzal is, hogy egy erős kiválasztás után csak nagyon kevesek taníthattak középiskolában. A másik tényező pedig, a második világháború utáni állam-szocialista fordulat, amely sok más értelmiségi pályával együtt a tanárit is leértékelte. Ezt a folyamatot a legjobb tanárok, a legjobb nemzedékek mindig megpróbálták ellensúlyozni. Ezért vagyunk, ezért akarunk jó iskolát csinálni, hogy a pályának is és oktatásnak is visszajöjjön a becsülete.

A diplomával még nem rendelkező, tanár szakos egyetemisták Önöknél végzik tanítási gyakorlatukat. Hogyan működik ez a rendszer?

A jelenlegi képzés szerint egyrészt vannak az úgynevezett 15 órás gyakorlatok. A Bolognai-rendszerben, a mester-szak második évében itt vannak a hallgatók és szaktárgyukból hospitálnak, órákat látogatnak és 15 órát kell gyakorolniuk a saját tantárgyukból. Ezen kívül van az úgynevezett összefüggő féléves gyakorlat, amit szintén végezhetnek gyakorlóiskolánkban. Ők viszont már önállóbban, hosszabb időre kapnak meg egy osztályt és ott nagyobb felelősséggel dolgoznak. Tehát ilyen módon fokozatos ez a rendszer.

Idén ünnepli fennállásának 125 éves évfordulóját az épület és a Trefort utca, az iskola pedig a 140-et. Mennyiben különleges ez a jubileum?

Megmutatjuk múltunkat, jelenünket, jövőnket. Ez a célja ennek a jubileumnak, hogy legyen egy nap, mikor rálátunk múltunk értékeire. Ez a rendezvény is mutatja, hogy szinte az egész diákság részt vesz az ünnepségen: ki énekel, ki süt-főz, ki műsort ad. Ugyanakkor a szülők is részt vesznek olyan akciókkal, mint a garázsvásár vagy a pólóárusítás. Mindenféle irányba nyitunk.

Milyen programokkal készültek és melyiket emelné ki?

Iskolatörténeti-kiállítást valamint a fotópályázatot a diákság körében. Cél az volt, hogy mindenféle szempontból ragadják meg az iskola épületét. Pénteken, a Trefort-napon az iskola- épület keletkezésének a korát jártuk körül. Mi volt Budapesten, a világban ebben az időszakban, iskolaügyben és más ügyben. Erről szóltak a délelőtti előadások. Délután pedig fellépett az iskola kórusa, öregdiákok kórusa, valamint színházi produkció, zenélő gyerekek. Úgy gondoltuk, hogy ne egy nyakkendős, hivatalos jellege legyen az ünnepségnek, hanem hogy tanulók bevonásával ünnepeljünk.